A hajléktalanság problémájára Magyarországnak a gazdasági átmenet időszakában kellett újra válaszokat keresnie. A hajléktalanok becsült száma 20-50 ezer között van. A hajléktalanná váltak segítésének különféle formái alakultak ki: szállásnyújtás, nappali ellátás, utcai szociális munka. Az elmúlt öt-hat év alatt közel kétszeresére növekedett a hajléktalan embereket fogadó szálláshelyek száma; a 2002. év végén körülbelül 8000 férőhely állt rendelkezésre. A hajléktalan ellátásokban kiemelkedően magas a nem-állami szervezetek részvétele.

Az utóbbi évek törekvései ellenére is kevés a megelőzést és a reintegrációt segítő program, bár egyes hajléktalanellátó szervezetek komoly tapasztalatot szereztek a minisztérium modellkísérleti és egyéb foglalkoztatást célzó programjaiban. A foglalkoztatást célzó programok megerősítése és elterjesztése kiemelt szerepet kell, hogy kapjon, hiszen a hajléktalan életforma elhagyása, az önálló életvitel megteremtése csakis a foglalkoztatás elősegítésével, megteremtésével valósítható meg. Mint azt kutatások is bizonyítják a hajléktalan szállókon élők jelentős része (25-30%) jelenleg is dolgozik, abból rendszeres munkajövedelme van illetve hasonló arányban találhatók alkalmi munkából jövedelemhez jutók. Ezen emberek munkavállalási lehetőségeinek erősítése, valamint az ehhez kapcsolódó feltételek megteremtése kiemelten fontos feladat.

Különösen fontos a foglalkoztatás támogatása a fiatal, zömmel gyermekvédelmi gondoskodásból kikerülő hajléktalanok esetében. Jelentős probléma ezen felül a hajléktalan nők munkaerő-piaci reintegrációja, különösen akkor, ha gyermeket nevelnek. A gyermekes hajléktanná vált családoknak, elsősorban az anyáknak és gyermeküknek a családok átmeneti otthona nyújt elhelyezést. Az ellátottak száma éves szinten 3000-4000 fő között mozog, a felnőttek száma ebből kb. 1500 fő. A családok átmeneti otthonában nyújtott ellátást egy évig lehet igénybe venni, különösen súlyos és hosszan elhúzódó probléma esetén ez az időtartam még fél évvel meghosszabbítható. A családok átmeneti otthonába kerülő családok egy része súlyos veszteségeket él át, amelyeket átmenetileg vagy tartósan nem csak a lakóhely, hanem a munkahely elvesztése is kísér. A család szétválásának megakadályozása érdekében rendkívül fontos lenne a munkaerő-piaci re-integráció célzott támogatása ezen hajléktanná vált családok esetében is.

A hajléktalanság más problémákkal együttesen jelentkezik, gyakran oka és/vagy következménye a munkanélküliség és a rossz egészségi állapot. Ezért a probléma kezeléséhez többirányú segítségre, különböző egészségügyi, szociális és foglalkoztatási szolgáltatások összekapcsolására van szükség.