A Fővárosi Közgyűlés által elfogadott Esélyegyenlőség 2000 cselekvési program rögzítette a Fővárosi Önkormányzat szándékát Budapest foglalkoztatáspolitikájának összehangolására, a foglalkoztatási szempontból hátrányos helyzetű csoportok esélyegyenlőségének elősegítésére. A 1096/2000.(V.25.) Főv. Kgy. határozat felkéri a Főpolgármestert, hogy évente számoljon be a főváros foglalkoztatáspolitikai helyzetéről, a célcsoportok foglalkoztatási esélyegyenlőségéről.

A foglalkoztatáspolitikai operatív feladatokat elsősorban a Fővárosi Munkaügyi Központ látja el, de a Foglalkoztatási és a Szociális Törvény az önkormányzatokra is feladatokat ró, az aktív munkaerőpiaci eszközök koordinációjának, továbbá a tartósan munka nélküliek, a hajléktalan emberek foglalkoztatása terén. A Fővárosi Közgyűlés Foglalkoztatáspolitikai Bizottsága szervezi a Fővárosi Munkaügyi Tanács Önkormányzati Oldala álláspontját megalapozó előkészítő üléseket. A Foglalkoztatási Bizottság mellett 2001-ben megalakult a Foglalkoztatáspolitikai Kollégium is.

A Fővárosi Önkormányzat foglalkoztatáspolitikával kapcsolatos operatív és módszertani feladatait az Egészségügyi és Szociális Főpolgármester-helyettesi Iroda a Fővárosi Közhasznú Foglalkoztatási Szolgálat Kht. útján látja el. Ezen anyag a Kht. Fővárosi Esélyegyenlőség Módszertani Irodájának (FEMI) szakmai műhelyében készült. A Fővárosi Közgyűlés 2003-ban ezen szervezetet azzal a céllal hozta létre, hogy segítse és koordinálja a budapesti foglalkoztatási esélyegyenlőséget segítő kezdeményezéseket, szakmailag megalapozza a szükséges és lehetséges beavatkozásokat, külső (elsősorban Európai Uniós) forrásokat szerezzen a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok foglalkoztatásának javításához.

Jelen beszámoló az „Esélyegyenlőség 2000” Cselekvési Program alapján, immár a harmadik éves átfogó foglalkoztatáspolitikai elemzés, melyet most is szakmai monitoring jelentés alapoz meg. A beszámoló fókuszában nyolc foglalkoztatási szempontból hátrányos helyzetű társadalmi csoport problémái és lehetőségei szerepelnek. A monitoring jelentés országos, majd fővárosi helyzetképet vázol fel a gazdasági aktivitásról, munkanélküliségről regionális és kerületi eltérésekről. Az ezt követő fejezetek célcsoportonként vizsgálják a különböző hátrányokkal küzdő társadalmi csoportok helyzetét, munkaerőpiaci esélyeiket hátráltató és segítő tényezőket. A fejezetek mintegy 25 szervezet 36 segítő szolgáltatását is bemutatják, majd összegzéssel, következtetéssel zárulnak. Bemutatásra kerül azon, mintegy kétmilliárd forint érétkű aktív foglalkoztatáspolitikai eszköz felhasználása is, melyet Munkaerőpiaci Alap biztosít a fővárosi munkanélküliek számára, a Fővárosi Munkaügyi Központon keresztül. A jelentés a Fővárosi Önkormányzat, foglalkoztatáspolitikai és módszertani szolgáltató intézményeinek 2003. éves programjainak, rendezvényeinek bemutatásával zárul.

A monitoring jelentés elkészítése során jelentős segítséget nyújtott a Fővárosi Munkaügyi Központ, a Fővárosi Önkormányzat Gyermek és Ifjúságvédelmi Ügyosztálya, Budapesten működő nonprofit szervezetek és egyéb adatszolgáltatók.

A biztonságos munka lehetősége a legfontosabb a fogyatékkal élők, a Gyesről vissza térni akaró nők, a romák, a hajléktalanok, tartósan munka nélküliek, és egyéb hátránnyal indulók számára, a kiszolgáltatottság elkerülésére, az emberi méltóság megőrzésére. A Fővárosi Önkormányzat ezért kötelezte el magát a társadalmi összetartozást segítő foglalkoztatáspolitika mellett.

I.
Helyzetkép és tendenciák a munkaerőpiacon

Országos folyamatok

Gazdasági folyamatok és gazdasági aktivitás[1]

A magyar gazdasági felzárkózás a kilencvenes évek második fele óta zajlik. Ezen folyamat 2003-ban kissé lassult, bár a 3,5%-os GDP növekedési ütem még jelentősen meghaladta az EU 1%-os átlagát. A kedvezőtlen folyamatok alatt a második félévtől már egyre több jel utalt arra, hogy a gazdaság lassan visszatér a kiegyensúlyozott, fenntartható növekedési pályára.

Az Európai Unió közösségi foglalkoztatáspolitikájának fő célkitűzése a társadalmi inaktivitás csökkentése, az aktív életszakasz megnyújtása. Ezen Lisszaboni Csúcson meghatározott cél elsődleges oka, társadalombiztosítási rendszerek finanszírozási problémáinak elkerülése.

A foglalkoztatottak száma Magyarországon 2003-ban bár kis mértékben, de folyamatos növekedésnek indult. Az év minden negyedében 1-1,7%-kal magasabb volt, mint a 2002. év azonos időszakában (melléklet M1. ábra)[2]. Az év végén a foglalkoztatottak száma 3.952 ezer fő volt, mely már eléri az1992. évi szintet. A foglalkoztatási ráta[3] 57% volt, mely európai összehasonlításban még igen alacsony. Az EU 15-ökben 64,3%, s az újonnan csatlakozó tíz állammal kibővült EU 25-ökben is 62,9%-os. A férfiak esetében nagyobb (13%-os), a nők esetében kisebb (9%-os) az elmaradás. A legnagyobb aktivitási deficit az 55 év feletti munkavállalók körében van, bár itt emelkedett a legnagyobb mértékben a foglalkoztatottak száma és aránya. Ez a jelenség nyugdíj korhatár emelkedésére vezethető vissza. A nemzeti célkitűzés szerint a foglalkoztatottságot 2006-ra 59%-ra, 2010-re 63%-ra kellene emelni.

Ugyanakkor a fenti folyamat láttán felvethető, hogy amennyiben nem növekszik a munkahelyek száma jelentősen, úgy az aktív munkavállalói életkor kitolódása akadályozza a fiatalabb, illetve hátrányos munkaerőpiaci helyzetű korcsoportok belépését a munkaerőpiacra.

Az alacsony foglalkoztatási színvonal magas inaktivitással párosul. Ebben az alacsony nyugdíj korhatár éppúgy szerepet játszik, mint a népesség rossz egészségi állapota. 2003-ban a 15-64 éves inaktív korosztály mintegy fele részesült nyugdíjban (öregségi, rokkantsági, stb.). A rossz egészségi állapot jelentős mértékben korlátozza a munkaerő-kínálatot, rontja a munkaerő és a gazdaság versenyképességét. A férfiak születéskor várható élettartama 7,8 évvel, a nőké pedig 5,6 évvel alacsonyabb az EU átlagnál. A korai halálozás kétszer akkora, mint az EU átlaga.

Magyarországon az alkalmazottak teszik ki a foglalkoztatottak, több, mint 86 százalékát. A részmunkaidős foglalkoztatás az uniós átlaghoz képest meglehetősen alacsony, az egyéni vállalkozások száma 473.238, bár ezek egy része gazdasági szempontból nem aktív, illetve egy részük párhuzamosan valahol alkalmazottként is jelen van. Nehezen kezelhető problémakör a „színlelt szerződéssel” foglalkoztatott vállalkozók helyzete, akik gyakorlatilag egy-egy megbízó tartós alkalmazásában állnak.

Az alkalmazásban állók keresete még 2003-ban is számottevően, de az előző évinél mérsékeltebben emelkedett, ezen belül a költségvetési intézmények keresetei jóval gyorsabban emelkedtek, mint a vállalati szféráé. Összességében az év egészében a reálkereset 9,2%-kal volt nagyobb, mint 2002-ben.

Sajátos jelenség a „feketemunka” a gazdaságban mely jelentősen eltorzítja a foglalkoztatási és a munka nélkülieket vizsgáló statisztikai adatokat. Ez az állami hivataloknak nem jelentett foglalkoztatás, a két fél rövid távú érdeke, azonban az igen nagy mértékű adókiesésen túl, a „munkavállaló” teljes kiszolgáltatottságát eredményezi.

Míg Ausztriában becslések szerint[4] a nem hivatalos foglalkoztatásból származó érték, a GDP-nek csupán 1,5 százalékát, Hollandiában és Nagy-Britanniában pedig 2 százalékát teszi ki, addig Magyarországon és Lettországban ez az arány 18 százalék körüli. A velünk közel azonos nagyságú Csehországban a GDP 9-10 százalékára becsülik a nem hivatalos foglalkoztatásból származó értéket..[5]

Az iparágak közül az építőiparra jellemző leginkább az állami hivataloknak nem jelentett foglalkoztatás, ezt követi a mezőgazdaság, a szállodaipar, a vendéglátás és a magánszemélyi szolgáltatások. A be nem jelentett munkavállalók többsége 25 és 45 év közötti férfi. Jellemző, hogy a nem hivatalosan munkába állított nőknek, egyetemistáknak vagy munkanélküli segélyben részesülőknek többet kell dolgozniuk kevesebb bérért kevésbé vonzó munkahelyeken. A kelet-közép-európai és balti új tagállamokban ezen kívül magasabb a rejtetten foglalkoztatottak között a nyugdíjasok és a magasan képzettek aránya.

Szintén elterjedt a „szürke” foglalkoztatás, melynek Magyarországon is "hagyománya" van. A munkáltató az alkalmazott munkaerőt a valóságban kapott munkabérnél alacsonyabb (minimál) bérrel jelentik be, illetve egyéni vállalkozóként maga rendezi adófizetési kötelezettségét, a költségei levonása után.

A be nem jelentett foglalkoztatás több tényező kombinációjára vezethető vissza: például a rugalmatlan munkaerőpiacra, a magas adóterhekre, az állami intézkedésekbe vetett csekély bizalomra, a kulturális hagyományokra.

Az alacsony foglalkoztatottság már önmagában valószínűsíti, hogy a 15-64 éves nem foglalkoztatottak között számottevő lehet azok aránya, akik nem bejelentett munkavégzéssel tesznek szert valamilyen jövedelemre. Az inaktívak között mintegy 440-450 ezer főre tehető azok száma, akik nem tanulók, sem nyugdíjjal, sem gyermekgondozási, sem munkanélküli ellátással nem rendelkeznek, feltehetően közülük minden második bejelentés nélkül foglalkoztatott. A Központi Statisztikai Hivatal munkaerőfelvétele alapján kimutatott foglalkoztatottak létszáma legalább 500 ezer fővel magasabb, mint a munkaviszony (beleértve az önfoglalkoztatottakat) alapján adózóké. Ennek alapján feltételezhető, hogy a foglalkoztatottaknak mintegy 15-20 %-a nincs bejelentve.

A „feketemunka” gócpontjai – bár pontos mérések nem állnak rendelkezésre – a nagyobb építőipari beruházásoktól érintett és nagy kapacitású szolgáltatási, kereskedelmi szektorral és agglomerációval rendelkező térségek, így a főváros és a vidéki megyeszékhelyek.

Munkanélküliség a magyar munkaerőpiacon

A munkanélküliek számának[6] meghatározása évek óta kiváló vitaterepet ad a szakmapolitikusoknak. A nemzetközi összehasonlításra is alkalmas KSH-felmérések (leegyszerűsítve) már azt is foglalkoztatottnak tekintik, aki az adatfelvétel hetében legalább egyórányi, jövedelemmel járó munkát végzett. E szerint 2003-ban a munkanélküliek száma havi átlagban közel 250 ezer fő volt. A munkaügyi központokban viszont havonta átlagosan közel 350 ezer fő állástalant regisztráltak[7],.

Az alacsony foglalkoztatottság melletti alacsony munkanélküliség sajátosan magyar jelenség (melléklet M2. ábra). Míg 1993-tól a foglalkoztatottak száma 3,6 - 4 milliói között kissé növekedett, az inaktívak száma 2,5 – 3 millió között mozgott, addig a munkanélküliek száma félmillióról kétszázötvenezerre csökkent.

Az Állami Foglalkoztatási Hivatal munkanélküli nyilvántartása szerint a regisztrált munkanélküliek számának közel egy évtizedes csökkenése 2002 második felében lelassult, az év utolsó negyedévében pedig már enyhe növekedést mutatott. Ez a tendencia 2003-ban is folytatódott. Októberben a regisztrált munkanélküliek létszáma 3,6%-kal nagyobb, mint egy évvel korábban. Az átlagosnál gyorsabban nőtt a pályakezdők, a felsőfokú végzettségűek, a nők – mindenekelőtt az idősebb nők – regisztrált munkanélkülisége, csökkent viszont a középfokú szakmával rendelkezőké. A munkaügyi szervezetnél való megjelenés nem képezi le a munkanélküliségen belüli csoportmegoszlások tényleges változását, ugyanis egyes csoportok szívesebben, míg mások kevésbé veszik igénybe a munkaügyi központok és kirendeltségek szolgáltatásait. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy csaknem másfélszerese munkaügyi központokba járók száma az ILO szerinti, megkérdezéses alapú munkanélküliek számának. A munkaügyi központokba járó (regisztrált munkanélküliek) jóval magasabb száma, talán inkább a javuló szolgáltatásoknak tudható be, mint a növekvő munkanélküliségnek.

Bár a „hivatalos" munkanélküliségi adatok továbbra sem aggasztóak, 564 ezer ember teljesen kiesett a munkaügyi hivatalok látóköréből, róluk semmit sem tudni; munkanélküliként nincsenek regisztrálva, egy részük vélhetően a gazdaság szürke vagy fekete zónájában gondoskodik alkalmi megélhetéséről.

A munkanélküliség és inaktivitás, a foglalkoztatás tartós hiánya a hátrányos helyzetek kialakulásának egyik forrása. Ennek súlya leginkább az önkormányzati szociális ellátórendszert és intézményit terheli. Közéjük tartoznak például az alacsony iskolai végzettségűek, a fogyatékossággal élő, egészségkárosodott emberek, a roma származásúak. Magyarországon a munkaerőpiac évek óta meghatározó jellemzője a kvalifikált munkaerő iránti igény[8], ezért az alacsony iskolai végzettséggel rendelkező emberek munkaerő-piaci részvételi rátái jóval elmaradnak az EU átlagoktól, és a munkanélküliség szintje ezekben a csoportokban a legmagasabb. A hátrányos helyzetű rétegek iránt a keresletet a gazdasági fellendülés sem élénkíti, munkaerőpiaci helyzetük csak akkor javulhat, ha azt külön aktivizáló programok, támogatások segítik.

Regionális eltérések

Mind a foglalkoztatási, mind a munkanélküliségi helyzetben jelentősek az eltérések az ország különböző térségei között. A gazdasági aktivitást vizsgálva Budapesten 100 gazdaságilag aktív személyre 126 inaktív jut, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, 199 fő jut. Vagy fordítva: száz foglalkoztatottra számítva Budapesten kerületenként 29 és 46 fő között, a vidéki kistérségekben 27 és 90 fő között van az aktív korú, de inaktív személyek száma. A munkaerőpiac regionális különbségeit elsősorban a gazdaság, a beruházások, az ezt követő munkaerő-kereslet regionális különbségei magyarázzák. Az utóbbi években az új munkahelyek döntő többségét létrehozó működő-tőke befektetéseket erős területi koncentráció jellemezte. A beruházások túlnyomó része, a magas népsűrűségű városias térségekbe koncentrálódik. Ezek a nyugat- és közép-dunántúli, valamint a központi régióba, ezen belül főleg Budapestre és környékére, valamint a Budapest és Bécs tengely mentén elterülő térségekbe koncentrálódnak. Jelentős aktivizáló szerepe van a fizetőképes keresletnek is. Ennek hatása a határövezetek nagyobb városaiban érzékelhető.

A munkanélküliségi ráta Magyarországon 5,9% ez jóval alacsonyabb az EU 15-ök 8%-os átlagánál, azonban e számok óriási belső egyenetlenséget takarnak. Székesfehérváron például csak 0,4 százalékponttal magasabb az országos átlagnál az állástalanok aránya, miközben a közeli Sárbogárdon és Enyingen minden hatodik ember (17%) regisztrált munkanélküli. Még kirívóbbak az eltérések Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, ahol a munkahelyek hiánya döntően a sajóvölgyi ipari övezetre koncentrálódik. Ózd, Putnok és Kazincbarcika körzetében 20-22 százalékos, de a megye egyes mezőgazdasági térségében még a 43 százalékot is eléri a munkanélküliség.

2003-ban az előző év azonos időszakához képest a foglalkoztatottak száma Dél-Alföld és Nyugat-Dunántúl kivételével minden régióban emelkedett, legjelentősebben Észak-Alföldön, ahol a munkanélküliségi ráta is kiemelkedően csökkent. Ebben a régióban különösen az ipar területén következett be létszámnövekedés, míg Dél-Alföldön a létszámcsökkenés a mezőgazdaságban volt meghatározó.

A regisztrált munkanélküliek száma Észak-Alföld és Közép-Dunántúl kivételével azonban minden régióban emelkedett, Észak-Magyarországon a legjelentősebben. A munkanélküliség szempontjából legrosszabb helyzetű Észak-Magyarország és a legjobb helyzetű Közép-Magyarország között 4,4-ről 5,7 százalékpontra nőtt a munkanélküliségi ráta különbsége. Budapest kedvező helyzetére utal, hogy foglalkoztatási rátája meghaladja az EU 15-ök átlagát (melléklet M3. táblázat).

Összességében megállapítható, hogy a 2003. évben a foglalkoztatás szintjének minimális emelkedése mellett nőtt a munkaügyi központokban megjelenő munkanélküliek száma. Országosan továbbra is jelentős problémát jelent a magas inaktivitási arány, a fekete- és szürkemunka elterjedtsége. A regionális és lokális különbségek inkább nőttek a foglalkoztatási helyzet tekintetében.

Fővárosi helyzetkép[9]

Gazdasági folyamatok és gazdasági aktivitás

Budapest lakónépessége 2003-ban 1.719.342 fő volt,1990-hez képest közel 300.000 fővel, az előző évhez képest húszezer fővel csökkent. Ez nagyrészt az agglomerációba való kiköltözés növekedésének eredménye.

A foglalkoztatottak száma és aránya 2001-óta folyamatosan nőtt, 2003-ban 749.200 fő, a Budapesten bejelentett lakosság 56 százaléka volt foglalkoztatott. E folyamathoz örvendetes módon az inaktívak és a munkanélküliek számának csökkenése is társult. (M4./a táblázat). Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a foglalkoztatás színvonala még mindig elmarad az 1990-es évitől. A foglalkoztatási ráta (az aglomerációs többlettel[10]) eléri a 60%-ot. Ez az EU 15-ök 64,3%-a alatt van. (M4./b táblázat)

Az alkalmazásban állók száma 2003-ban ismét növekedett. A budapesti székhelyű vállalkozásoknál, valamint a költségvetési és társadalombiztosítási intézményekben köze l.968 ezren álltak alkalmazásban, 1,7%-kal többen, mint a megelőző évben. A versenyszférában alkalmazásban állók 0,8%-os, a költségvetési szervezeteknél 3,1%-kal dolgoztak többen, mint az előző évben.

2003 végén Budapesten 250 ezer vállalkozás működött, számuk – az országos növekedéssel közel azonos mértékben – 8,7%-kal emelkedett. Ezen vállalkozások bővülése főként a 10 fő alatti mikrovállalkozások számának gyarapodásából adódott.

Az eltartottak számának folyamatos csökkenése főképpen az – országosan jellemző módon – a csökkenő gyermekszám, nyugdíj kor kitolódása, a – nyugat-európai viszonylatban – rossz mortalitási mutatókból adódó demográfiai deficit eredménye. Az is feltételezhető hogy az agglomerációba nagyrészt gyermekes családok költöztek ki.

Budapesten a 2001. évi népszámlálás időpontjában 804 ezer nem foglalkoztatott 15 éves és idősebb személy élt, közülük 84 ezren nyilatkoztak úgy, hogy munkát keresnek. A munkát keresők hattizede, azaz ötvenezer fő, munkanélküliek[11] csoportjához tartozott.[12] A munkát keresők másik csoportjához olyan nyugdíjasok és a gyermekgondozási ellátásban részesülők tartoztak, akik el akartak helyezkedni. A transzferjövedelmek alacsony volta jelentős számú inaktív keresőt sarkall kiegészítő munka vállalására. Itt fontos megjegyezni, hogy a munkaerőpiaci mozgásokban jelentős azon munkakeresők részesedése, akik jelenleg ugyan foglalkoztatottak, de munkahelyet szeretnének váltani. A nem foglalkoztatott férfiak 14%-a, a nők 7,9%-a kívánt elhelyezkedni, azaz keresett munkát a népszámlálást megelőző négy hét folyamán, vagyis a nők munkakeresési aktivitása jelentősen elmaradt a férfiakétól. A férfiak sokkal inkább kezdeményezők a munkahelykeresésben és váltásban, aminek magyarázata a háztartási munkamegosztás sajátos magyarországi jellegéből fakadó „karrirer-nyomás” lehet.

A havi bruttó átlagkereset a budapesti székhelyű szervezeteknél alkalmazásban állók[13] körében 2003. január-december hónap átlagában 173.500 Ft volt, 11%-kal haladta meg a 2002. évi szintet. A nettó átlagkeresetek 12%-kal növekedtek, ez reálértékben 7%-os növekedésnek felel meg. Változatlanul lemaradásban van a versenyszféra, hiszen a budapesti költségvetési szerveknél alkalmazásban állók 2003-ban átlagosan 182 ezer forintot kerestek, míg a versenyszférában dolgozók 158 ezer forintot. A két szféra közti keresetkülönbségben jelentős szerepet játszik a fizikai és a szellemi foglalkozásúak létszámarányának eltérése: a költségvetési szerveknél hetven százalék a szellemiek aránya, a versenyszférában viszont 47 százalék. A versenyszféra bérátlagát csökkenti a „szürkén” foglalkoztatottak jövedelme is. A gazdasági ágak közül a legerőteljesebben, 37 százalékkal az egészségügyben és a szociális ellátásban dolgozók keresete emelkedett, de 36 százalékkal többet vihettek haza az oktatásban dolgozók is. Jelentősebb, tíz százalék feletti emelkedés jellemezte az ipart, az építőipart, a pénzügyi tevékenységeket és az egyéb közösségi, személyi szolgáltatást.

Üres álláshelyek

Általánosan ismert, hogy a magyar munkaerőpiacon az állások 2/3-át informális csatornákon keresztül töltik be, amelyekről a kapcsolati hálóval nem rendelkező munkanélküliek kiszorulnak. A fővárosi munkaerő keresletről hiteles statisztikai adatokkal nem rendelkezünk. A munkáltatókat jogszabály kötelezi, üres álláshelyeik bejelentésére, ennek elmulasztását azonban jogszabály nem szankcionálja. Az üres álláshelyeket hivatalból a Fővárosi Munkaügyi Központ kirendeltségei gyűjtik. Egyik legfontosabb feladata, a munkanélküliek számára álláshelyek közvetítése.

1. számú táblázat: Bejelentett álláshelyek számának alakulása

	2002. (fő)	2003. (fő)	2003/2002. (%)
„Normál” álláshelyek száma	9.612	11.107	115,6%
Külföldiek Mo.-i foglalkoztatási kapcsolatos igények	73.805	82.304	111,5%
Támogatott álláshelyek száma	4.984	4.646	93,2%
ÖSSZESEN:	88.401	98.057	110,9%

A „normál” álláshelyek száma bár növekedett, továbbra is eltörpül a külföldiek foglalkoztatására vonatkozó igényekéhez képest, száma éves szinten összesen tizenegyezer volt, aránya 11%.

Bár jogszabály rögzíti, hogy a külföldi foglalkoztatását igénylő munkáltató számára külföldi munkavállalót csak akkor szabad közvetíteni, ha arra budapesti regisztrált munkanélküli nem közvetíthető, de a gyakorlat ettől eltér. A munkáltató az esetek többségében olyan személyi feltételeket szab, illetve foglalkoztatási feltételeket kínál, melyeket csak nagyon kiszolgáltatott helyzetben lévő, illetve az adott munkakörülményekhez szokott személy vállal el. Mindennapos az építőiparban a napi 10-12 órás nehéz fizikai munkával párosuló magas szakképzettség, az éjjel-nappali vegyes munkaidő, az ott alvás igénye, a vendéglátás nemzetiségi kultúrájának ismerete, a nyelvtudás megkövetelése ott is, ahol ez nem lenne feltétlen szükséges (pl. kínai gyorsétkezdében kézilány). Ugyanakkor, a munkavállaló által javasolt „célszemély” örömmel elvállalja a felajánlott munkát, s a munkáltató örömmel, tartósan alkalmazza. Ez a problémakör alaposabb továbbgondolást igényel már a bevándorlási politika miatt is, hiszen a „külföldi” csak akkor közvetíthető ki, ha van munkavállalási engedélye, budapesti lakóhelye. Ebben az esetben pedig akár a diszkrimináció vádja is felmerülhet, ha az ügyintéző elutasítja kiközvetítését. A támogatott álláshelyek számának csökkenése magyarázható a közhasznú státuszok számának visszafogásával.

Visszatérve az üres álláshelyekre, a munkaközvetítés igen súlyos korlátja, hogy a munkáltatók jellemzően nem tesznek eleget bejelentési kötelezettségüknek, ez alól sajnos még a közszféra munkáltatói sem kivételek.

Bejelentett létszámleépítések

A 2003. évben, a fővárosban jelentősen nőtt a munkáltatók által bejelentett létszámleépítések száma. 2002-ben 86 munkáltató összesen 3.899 fő leépítését, 2003-ban 139 munkáltató 4.897 főét jelentette be. A munkáltatók a létszámleépítések okaként elsősorban a finanszírozási problémákra való hivatkozást jelölték meg, 10%-uk egyéb gazdasági okokra, 6%-uk pedig felsőbb szintű céges határozatra való hivatkozással indokolta döntését.

Munkanélküliség Budapesten

A 15-74 éves korú népesség körében végzett[14] reprezentatív munkaerő-felmérés adatai szerint a fővárosban 2003. IV. negyedévében 28 600 fő volt munka nélkül, az előző évinél 5%-kal kevesebb. A munkanélküliség a gazdaságilag aktív népesség 3,6%-át az ország egészére jellemző értéknél 1,9 százalékponttal kisebb hányadát érintette. Az ILO kritérium szerinti mérés eredményeivel ellentétes tendenciát mutat a Fővárosi Munkaügyi Központ munkanélküli regisztrációja. A 2003-ban a regisztrált munkanélküliek havi átlagos létszáma 19.437 fő volt 4,1%-kal több mint 2002-ben. A 2002 decemberi 17.700 fős zárólétszámmal szemben a 2003 év végi zárólétszám 19.009 fő volt (melléklet M 5. ábra). A regisztrációba újonnan (először) belépők száma 15.879 fő, 3,6%-kal, az ismételten belépők száma 35.037 fő, 4,7%-kal haladta meg az előző évit. A regisztráltak kétharmada több, mint egy éve volt először regisztrálva, számuk 1.486-tal nőtt.

További érdekesség, hogy az ILO kritérium és a regisztráció szerinti mérés az országossal ellentétes irányú, jelentős eltérést mutat. Országos szinten az ILO szabvány szerinti mérés jóval alacsonyabbnak méri a tényleges munkanélküliséget a munkaügyi központokban regisztráltak számánál (250 ezer fő munkanélküli és 350 ezer regisztrált, azaz 1.4-szerese). A fővárosban jelentősen ellenkező reláció látható, a 28.600 munkanélkülihez képest a Fővárosi Munkaügyi Központba járók száma csak 19.000 (66%)

A Fővárosi Munkaügyi Központba járó (regisztrált) munkanélküliek záró létszámának összetétele többé-kevésbé az elmúlt évek tendenciája szerint változott:

Folytatódott a nők részarányának emelkedése és a két nem eloszlásbeli részarányának különbsége immár elérte a 10%-ot.
1,2%-ponttal emelkedett a szellemi foglalkozásúak részaránya, ami lassan eléri a 40%-ot.
1,2%-ponttal emelkedett a diplomás munkanélküliek részaránya, de a legalább szakközépiskolai végzettséggel rendelkezők minden csoportjának nőtt a részesedése. Együttes részarányuk immár 48,4%.

Kerületközi eltérések

A népszámlálás adatai szerint, a gazdasági aktivitás, azaz a kerületekben a foglalkoztattak népességhez viszonyított aránya kb. 37 és 46 százalék közé esett (melléklet M 6. ábra). A gazdaságilag aktívakra a legtöbb munkanélküli a VII., VIII., XX. kerületekben, a legkevesebb az I., II., XII., V. kerületekben jutott. Az aktív korú népességre a legtöbb foglalkoztatott a III., IV., XIX., a legkevesebb az I.,V., és a VII. kerületekben esett. Egyes kerületekben (I.,V.) az alacsony munkanélküliség és az alacsony aktív korúakra eső foglalkoztatott arány közti látszólagos ellentmondást az időskorú kerületi lakosok magas aránya oldja fel. (melléklet M 7. /a.-7./b. ábra). A 2001. évi népszámlálás időpontjában Budapesten átlagosan minden tizedik foglalkoztatott személy keresett munkát (ez hozzávetőleg hetvenötezer ember). A legtöbb munkát kereső (több mint 6 ezer személy), a III. kerületben élt, számuk a IV., a VIII., a IX. és a XIII. kerületben is meghaladta az ötezer főt. Ezen kerületekben volt a legmagasabb a munkanélküliek száma is. A munkát keresők aránya az I., a II. és a XII. kerületben volt a legalacsonyabb.

A legtöbb kerületben nőtt a regisztrált munkanélküliek száma. A legnagyobb növekedés a IV. és a VIII. kerületekben volt észlelhető. Igen kis mértékben csökkent a IX., XI., XII. XX., XXII. kerületekből a munkaügyi központokba rendszeresen járók száma (melléklet M 8. táblázat). A kerületek munkanélküliségi aránya szerinti sorrendje 2002-höz képest szinte alig változott. Az I.,II., XII. (budai) kerületekben továbbra is a legalacsonyabb a regisztrált munkanélküliek aránya. A VIII. és XXIII. kerület őrzi „vezető” helyét a fővárosban. Meg kell azonban jegyezni, hogy a munkaügyi központokban regisztráltak magas arányának lehet oka egy kerületi un. Aktivizáló program is, amilyet az itt nevezett kerületekben már 4-5 éve működtetnek.

Agglomerációs hatások

Budapest agglomerációs hatása erősen érvényesül a régióban, Budapest környékéről a foglalkoztatottak 55-65 % dolgozik fővárosi munkahelyen. A fővárossal közvetlenül határos településeken az agglomerációs elszívó hatás sokkal inkább érvényesül (70 % felett), mint Pest megye távolabbi településein. Ugyanakkor a fővárosból eljáró munkavállalók aránya is csak 4 kerületben közelíti meg a 10%-ot. Tehát a népsűrűség eltéréseiből adódó korrekció után is megállapítható, hogy a foglalkoztatás területén Budapest erősen „befogadó” (melléklet M 9. és M 10. ábrák).

Munkaerő közvetítés

Igen sok országban jelentős munkaerőpiaci mobilitást serkentő eszköz a magán-munkaerőközvetítő és kölcsönző szolgáltatások. Egyre több országban ösztönzik a szolgáltatókat a munkanélküliek közvetítésére, kölcsönzésére.

Magán-munkaerőközvetítők a munkaügyi központok mellett a munkát keresők és a munkát kínálók közötti kapcsolatot jelentik. Az Fővárosi Munkaügyi Központ a fővárosban hivatalosan 314 magánmunkaerő-közvetítő céget tart nyilván. 2003. évben 4.540 főt közvetítettek belföldre, ez jelentős visszaesés a 2002. évi 7.520 főhöz viszonyítva. A külföldi állampolgárok Magyarországra, illetve a magyar állampolgárok külföldre, való szervezésének mértéke is jelentősen változott. A külföldre közvetítés (1.134 fő) az előző évi 80%-a, míg a külföldi állampolgárok belföldre történő közvetítése 545 fő volt, az előző évi háromszorosára nőtt, azonban még így sem éri el az összes közvetítés 9%-át (M 11. ábra).

Összefoglaló, következtetések

Bár a munkanélküliség Budapesten igen alacsony, sok szakmában és munkakörben jelentkezik a munkaerő hiány, mégis igen magas az inaktív személyek aránya. Budapesten 100 gazdaságilag aktív személyre 126 inaktív jut. A munkanélküliek száma kissé nőtt, mértéke 28.400 fő, a munkaügyi központok 19.000 fő regisztrálak 2003-ban. Az állásba közvetítés legnagyobb akadálya az alacsony munkaképesség, továbbá a bejelentett, közvetíthető álláshelyek hiánya. Aktív beavatkozás szükséges a munkaképesség fejlesztésének rendszerébe, továbbá az üres álláshelyek feltárásának, regisztrálásának biztosítására, az önkormányzati, munkaügyi központi, nonprofit ágazat-közi szakmai összefogás, koordináció szervezéséhez.

II.
Célcsoportok helyzete

Tartósan munka nélkül lévők

A célcsoport jellemzői

A munka nélküli lét tartóssága súlyosan hat a munkavállalási képességek leépülésére. Az inaktivitás (különösen a férfiaknál) gyorsan rombolja az önbecsülést, a család és a környezet megbecsülését. A gyakori munkakeresési kudarcok, a –sokszor sértő okokra való hivatkozások miatti– elutasítások, kiszolgáltatottság, könnyen passzívvá teszik a hónapok óta munkát keresőt. Különösen fennáll ez a veszély ott, ahol egyéb, szemmel látható hátrányok, előítéletek is nehezítik a munkáltatói elfogadást. A romák, a negyven, különösen ötven év felettiek, a valamilyen testi fogyatékkal rendelkező, a hajléktalanná vált személyek halmozottan hátrányos helyzetűek. Körükben sokkal gyakoribb a passzív munkanélküliség, azaz már lemondtak a „valódi” munkahely kereséséről. Őket semmilyen statisztika nem tekinti munka nélkülinek, azonban munkaképes korú, inaktív személyek.

A célcsoport valós helyzetképének megismeréséhez a tartósan munka nélkül levők azon csoportjaival is számolnunk kell, akik a munkaügyi szervezet regisztrációjából már régen kiestek –ha egyáltalán regisztrálva voltak valaha–, s akár már évek óta nem rendelkeznek bejelentett, rendszeres munkavégzés lehetőségét biztosító jogviszonnyal. Ilyenek például a (volt) egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkezők, akik nem jogosultak munkanélküli ellátásra, így nem állnak sorban a munkaügyi központok folyosóin. A nyilvántartási rendszer nem vizsgálja, hogy a személy miért nem jár rendszeresen a munkaügyi központba. Ezen csoport pontos létszámának megismerését nehezíti az alkalmi feketemunka-végzésben való részvétel, melyben a résztvevő felek egyikének sem érdeke a munkaügyi szervek tájékoztatása. Ugyanakkor azt sem mondhatjuk, hogy a munkaerőpiaci regisztrációból kiesők és segélyben nem részesülők csoportja egyöntetűen megjelenik a „fekete munkaerőpiacon”. (Pl. a hajléktalanok egy része gyakorlatilag „önálló vállalkozóként”, illetve a területeket egymás közt felosztva guberálásból, papírgyűjtésből, kéregetésből tartja fent magát.) A nem legálisan dolgozók között viszont megjelennek azok a szociális transzferekből élő személyek is (rokkant-nyugdíj, rendszeres szociális segély, járadék), akik hivatalos rokkantsági korlátozottságukon messze túllépő idejű és nehézségű munkát végeznek. Ők bár definíciószerűen nem tekinthetők tartós munkanélkülieknek, belátható, hogy pusztán transzferjövedelmükből képtelenek magukat fenntartani, ugyanakkor a legális munkaerőpiacon nem képesek bennmaradni. Esetükben a nehéz fizikai munka sokszor további egészségkárosodás kockázatát jelenti. Végül a nem regisztrált tartós munkanélküliek csoportját növelik azok az emberek is, akik személyiségállapotuk, szenvedélybetegségük miatt munkavégzésre képtelenek, de „nem elégé betegek” vagy nincs elég munkaviszonyuk ahhoz, hogy rokkantnyugdíjra jogosultságot szerezzenek. Ezen emberek többsége a munkaerő-piaci szervezet látóköréből kikerült, általában az önkormányzati szociális alapellátásokban jelenik meg ügyfélként. A hazai és az Európai Uniós elkötelezettségek, továbbá az adófizetői – eltartotti viszony javítása szükségessé teszi olyan komplex szociális-foglalkoztatási programok működtetését, mely ezen csoportokat képessé teszi a munka világába való ismételt bekapcsolódásra.

A Fővárosi Munkaügyi Központ regisztrációja alapján két csoportot kell megkülönböztetni. Az első csoportot azon tartós munkanélküliek képezik, akik esetében az első regisztráció óta több mint egy év telt el. E csoport a munkaügyi központokba járók kétharmada. Többségük már részt vett valamilyen képzésen, közhasznú foglalkozáson, sokan átmeneti munkavállalás miatt szakították meg kapcsolatukat a munkaügyi központokkal, mások csak egyszerűen egy ideig nem jártak oda. Ők jellemzően a segély-közfoglalkoztatás-segély körében forognak. Számuk 2002 óta már 13%-kal, 12.714 főre emelkedett, csaknem ezer fővel meghaladva a 2001. évi szintet is. A második csoportba azon ügyfeleket sorolják, akiknél 12 hónapon túl, folyamatosan „együttműködve” sem volt munkaviszonyuk, továbbá nem vettek részt semmilyen munkaerő-piaci programban (pl. képzés, vagy közhasznú munka). E tartós munka nélküliek száma az év során 2.151 főről 2.823 főre, részarányában 12,2%-ról 14,9%-ra emelkedett. Ez a szám jelentősen meghaladta a 2001. évi 2.310 főt is. (M12. táblázat – M13. ábra)

Jelentősen nőtt tehát azok száma és aránya, akiknek a munkaügyi központ több, mint egy éven át nem tud aktivizáló segítséget nyújtani.

Összefoglaló, következtetések

A társadalmi szolidaritás, a szociális és a foglalkoztatási ellátó rendszerre nehezedő, növekvő teher, s nem utolsó sorban a hazai és az Európai Uniós elkötelezettségek (az adófizetői – eltartotti viszony javítására) szükségessé teszik olyan komplex szociális-foglalkoztatási programok működtetését, mely ezen csoportokat képessé teszi a munka világába való ismételt bekapcsolódásra.

Ilyen rendszer kialakítását határozta el és finanszírozza a Fővárosi Közgyűlés a „Partnerség a foglalkoztatásért” modellprogram 2003 évi beindításával. A hat kerület összefogásával megindult program működőképes modellt dolgozott ki, célcsoport hatvan tagjának felzárkóztatására, a szakmai és pénzügyi források horizontális integrálására. E modell kiterjesztésére újabb kerület-csoportokra, illetve továbbfejlesztése egy hamarosan önfenntartó „Kerületközi foglalkoztatáspolitikai szakmai műhellyé” reális cél. AA~~Ezen~~ három-három kerület szakembereit összefogó szakmai struktúra növeli az intézmények és szolgáltatások hatékonyságát, az ellenőrizhetőséget, a tudatos innovációt és ellenőrizhetőséget.

A közfoglalkoztatás koordinálása terén célszerű a közhasznú és a közcélú foglalkoztatások reintegrációs és szociális funkcióinak fejlesztése, a fővárosi szintű módszertani koordináció folytatása.

Az alábbiakban Budapesten működő, egyedi eszközöket, szolgáltatásokat és komplex programokat mutatunk be.

Segítő szolgáltatások

Közfoglalkoztatás

A tartósan munka nélküli emberek számára a toleráns, biztosan bért és járulékait fizető közfoglalkoztatás még akkor is nagy segítség, ha ez csak átmeneti megoldást jelent. A fővárosi közfoglalkoztatás alatt, a közhasznú és a közcélú foglalkoztatást értjük. Szereplői jellemzően a Fővárosi Munkaügyi Központ (FMK) A Fővárosi és a huszonhárom kerületi önkormányzat, illetve azok intézményei, szervezetei. A szervezését és hasznosságát tekintve a két forma alig tér el egymástól, finanszírozása és rugalmas szervezése miatt a közcélú foglalkoztatás előnyösebb az önkormányzatoknak, azonban itt csak a szociálisan rászorultak lehetnek a résztvevők. A közcélú foglalkoztatás elsősorban szociális céllal, a közhasznú elsősorban munkaerőpiaci esélyteremtő céllal indult. Ez a különbség gyakorlatilag már a foglalkoztatások első (1999. évi) időszakában elmosódtak. Jelenleg mindkét eszköz az aktivizálást, a „segély helyett munkát”, a munkavállalási szándék megmérését, s nem utolsó sorban a nyílt munkaerőpiacra való visszavezetést (reintegrációt) célozza.

A Közhasznú foglalkoztatás támogatása az elmúlt évben már 14%-kal alacsonyabb volt a 2002. évinél, a támogatott létszám 1999. óta folyamatosan csökken. Míg 1999-ben 5.853 fő dolgozott rövidebb-hosszabb ideig, addig 2003-ban már csak a felét (!) 2.951 főt érintett ez a segítség. Ez mintegy 1.100 fős átlagos foglalkoztatotti létszámot jelentett, s ez már jelentős feszültséget okozott az önkormányzatok körében. Az önkormányzatok, illetve foglalkoztatók mintegy kétharmada 2003-ban még semmilyen kiegészítő szolgáltatással, illetve programmal nem segítette a foglalkoztatottakat vissza az elsődleges munkaerőpiacra. Mintegy nyolc önkormányzatnál folyik már valamilyen tudatos szakmai munka, hogy megtörhető legyen a segély-közmunka-segély cirkulációja.

A közcélú foglalkoztatást a rendszeres szociális segélyre egyébként jogosultak számára kell szervezzék az önkormányzatok. A munkaerőpiaci Alap e célra 2003-ban 15 milliárd forintot különített el, a Főváros 712.172 e Ft-ot használt fel. Közcélú foglalkoztatást az év második felére már két kerület híján minden önkormányzat szervezett. A Fővárosi Önkormányzat, illetve foglalkoztató szervezete a hajléktalanok számára is megszervezte e foglalkoztatási formát. Szeptemberben már fővárosi szinten 1.019 fő dolgozott (az előző évinek 124%-a).

Továbbra is jelentős különbségek vannak a kerületek között, és nem feltétlenül a munkanélküliek számából adódóan. A foglalkoztatási különbségek elsődleges oka a helyi munkaszervezői aktivitásbeli különbségekből adódik. Míg az 554 munkanélkülit regisztráló IX. kerület 103 közcélú dolgozót foglalkoztatott, addig például a III. kerület 10 főt, 1.207 regisztrált munkanélküli mellett. A keretösszegek felhasználása is jelentősen szór. Míg a VIII., XX. kerület az eredetileg előirányzott keretet a többletfoglalkoztatással 140%-ra tudta növelni, addig például a III., VI., XI.XII., XVII kerületekben csak 1,5 millió forint alatti a felhasználás, s az I. kerületekben még mindig nem szerveznek közcélú foglalkoztatást. E kerületek természetesen közhasznú foglalkoztatást szerveznek, így a munkanélküliek előtt nem zárt a közfoglalkoztatás lehetősége.

Összességében a támogatott munkahelyeken dolgozók száma az előző évhez viszonyítva már kissé csökkent, miközben a regisztrált munkanélküliek száma 7%-al, az egy évnél hosszabb ideje folyamatosan regisztráltak száma pedig 30%-kal nőtt (!).

Több kerületben erősödik a szociális gondoskodás és a közfoglalkoztatás szakmai együttműködése. A Családsegítő Szolgálatok, illetve hasonló funkciójú nonprofit szervezetek elsősorban a közfoglalkoztatás vállalására sem képes személyeknek, néhány foglalkoztató a közhasznú, közcélú dolgozóknak szervez reintegrációt segítő programokat.

A belépők közfoglalkoztatotti „múltját” vizsgálva, (azaz, hogy hányadszor lépett vissza, mennyi az „új belépő”). Kiderült, hogy a belépők 58%-a még nem volt közhasznú munkán. Az új belépők aránya megfelel az 1999. évi vizsgálatban mértnek. Változást a tartósan „cirkulációs foglalkoztatottak” körében mértek, arányuk 16%-ról 20%-ra nőtt[15]. Ez azt is jelenti, hogy a közfoglalkoztatottak több, mint fele már nem tér vissza a támogatott munka világába.

Álláskeresők Klubja (FMK)

Az Álláskeresők Klubja az ügyfeleknek tanácsadást tart és 3 hetes tréningeket szervez. Itt önéletrajz készítés, telefonos és személyes álláskeresési gyakorlatokat tartanak. 2003-ban 16 tréninget tartottak, 142 fő részvételével, 562 fővel zajlott egyéni beszélgetés, melyből 229 fővel folytattak problémafeltáró beszélgetést.

A biztosan elhelyezkedettek száma január 28-val bezárólag 71 fő (50%), 10 fő munkaerőpiaci képzésben részesül a tréninget követően; így összesen 81 fő (57,04%) „mozdult el munkanélküli státuszából”.

Tartós Munkanélkülieket Segítő Szolgálat (Újpalotai Családsegítő Szolgálat)

2003-ban a Családsegítő Szolgálat Tartós Munkanélkülieket Segítő Szolgálata klienseinek száma 114 fő volt. Az együttműködésre kötelezettek száma valamelyest csökkent, az önkéntes álláskeresők száma pedig közel háromszorosára növekedett. Az önkéntesen együttműködő munkanélküliekkel végzett szociális munka egyik következménye az, hogy az ügyfélforgalom megháromszorozódott. A Szolgálatnál többféle programtípust alakított ki, amelyek közül klienseikkel közösen választják ki a számukra megfelelőt (pl. munkavállalásra irányuló program, képzésre, átképzésre irányuló program stb.) A negyedévenkénti értékelések során lehetőség van a programtípus megváltoztatására. Így mérsékelhető klienseik „kötelezőség” okozta ellenállása, és növekedhet az együttműködés eredményességének esélye. Az önkéntes álláskeresők gyakran hasonló munkaerőpiaci hátrányokkal rendelkeznek, mint az együttműködésre kötelezettek. Átlagos iskolai végzettségük ugyan magasabb, de más tekintetben (életkor, szomatikus és mentális betegségek, alkohol-problémák, megélhetési nehézségek, családi problémák, stb.) szintén számos nehézséggel élők.

A rendszeres szociális segély igénybevételéhez kapcsolódó együttműködési kötelezettség keretében 21 fővel álltak kapcsolatban az év során. Esetlezárás 9 esetben történt. Négy kliensükkel együttműködés hiányában szűnt meg a kapcsolat.

Pszichológiai Szakszolgálat (FMK)

A Fővárosi Munkaügyi Központ Szakszolgálatának célja, hogy támogassa az ügyfeleket érdeklődésüknek és képességüknek megfelelő elhelyezkedésben, így elősegítve a munkaadók számára alkalmas munkaerő közvetítését. Sajátos, és egyik legfontosabb feladatuk, a munkanélküli létből fakadó negatív lélektani következmények enyhítése.

2003-ban ügyfélforgalom havonta átlagosan mintegy 25-30 fő, éves szinten több mint 300 fő. Közülük többen visszatérően is igénybe vették szolgáltatásaikat mind személyesen, illetve telefonon. Az ügyfelek 24%-a orvos-pszichológiai problémával, 25%-a speciális pszichológiai-életvezetési kérdéssel, 51%-a valamilyen módon a képzéshez, valamint konkrét munkalehetőség elfogadásához kapcsolódóan kereste fel a Szakszolgálatot.

Közfoglalkoztatottak reintegrációs programja (Közhasznú Szolgálat)

A Fővárosi Közhasznú Foglalkoztatási Szolgálat Kht. reintegrációs programjait 2002-ben indították, kísérleti jelleggel. A tematikusan fejlesztett projektek 2003-ban már hat kerületet, évi 140 résztvevőt érint, az V., a VIII., a XIV. a XXI., és a XXIII. kerület önkormányzata és közcélú és közhasznú foglalkoztatottjainak bevonásával.

A program szolgáltatási moduljai:

Motivációs tréning

A tréning szűrő funkciója, felmérni azon résztvevők igényeit, akik számára szükséges a személyiségfejlesztő tréning és bevonhatóak egy „mélyebb” csoportfoglalkozásba.

(A tréninget az Összjáték Alapítvány munkatársai tartották, 10 db 13-15 fős csoport számára csoportonként 20 órában).

Személyiségfejlesztő tréning: A személyiségfejlesztő tréning a készségek és rendelkezésünkre álló belső erőforrások megismeréséhez, új készségek megtanulásához, begyakorlásához nyújt csoportos formában támogatást, 20 órában.

Képzés: Az ügyviteli területen foglalkoztatott dolgozók részére intenzív számítógép-kezelői tanfolyamot szerveztek. vett részt a két hetes alapfokú képzésen 21 fő, a haladó intenzív képzésen 15 fő vett részt. Minden résztvevő sikeres vizsgát tett.

Álláskereső tréning: A foglalkoztatás utolsó hónapjában a személyiségfejlesztő tréningre építve 5 csoportban szervezték meg az álláskereső tréninget a 140 résztvevő számára.

Intenzív álláskeresés: A program utolsó két hónapjában a mentorok intenzív álláskereséssel segítették a résztvevők elhelyezkedését a nyílt munkaerőpiacon. Konkrétan a rendelkezésre álló újság- internet hirdetésekből, személyes kapcsolatokból közösen keresték, pályázták meg a potenciális álláshelyeket.

Eredmények: a program végére a 140 főből összesen 48 főnek (34%) sikerült elhelyeznie, ezzel megduplázva a közfoglalkoztatás reintegrációs hatékonyságát a tartós munkanélküliek körében.

„Partnerség a foglalkoztatásért” modell-program (Közhasznú Szolgálat, FEMI)

A Fővárosi Önkormányzat döntött e modell-program beindításáról és finanszírozásáról. A program általános célja a térségi (kerületközi) és szakmák, ágazatok közötti együttműködés kidolgozása. Ez működőképes infrastruktúrát adhat a tartósan munkanélküliek segítésének, akik a segély-leszázalékolás határán vannak, de koordinált, komplex fejlesztéssel visszavezethetőek a munkaerőpiacra.

Budapesten két körzetben, hat polgármester és a Fővárosi Munkaügyi Központ igazgatója írta alá a közös programot. A belterületi térségben a VII.-VIII.-IX. kerületek, a nagyobb lokalitással rendelkező külterületi térségben XX.-XXI.-XXIII. kerületek vesznek részt. A programot több sajtótájékoztató kísérte. Az összesen 70 kliensre koncentráló program előkészítő fázisa áprilistól, a konkrét gondozás, foglalkoztatás szeptembertől indult.

A megvalósításban 21 szervezet 26 munkatársa vesz részt, melyből 10 fő rendelkezik valamilyen típusú szociális diplomával. Az első négy hónapban az állapot felmérések, célok meghatározásai, feladatok kitűzései történtek melyek szerződésekben kerültek rögzítésre. Pozitív eredmények a résztvevők 70%-nál születtek az egészségügyi ellátás, elhelyezkedés, képzés, lakhatás biztosítása és a szociális ellátások terén.

Megváltozott munkaképességűek

A célcsoport jellemzői

A fogyatékossággal élő emberek munkaerő-piaci jelenléte marginálisnak mondható. A KSH 2003. évi felvétele alapján a 656 ezer munkavállalási korúnak minősülő, tartós egészségi problémát jelzők közül kevesebb, mint 90-95 ezren voltak jelen a munkaerőpiacon, ebből is közel 10 ezren munkanélküliként.

A tartósan egészségkárosodottak, valamint a fogyatékossággal élők elsődleges jövedelmi forrása rokkantsági nyugdíj vagy a rokkantsági járadék. Ezen ellátások közös jellemzője, hogy mértéküket tekintve elmaradnak az átlagnyugdíjtól (bár természetesen részben eltérő okok miatt). A rokkantsági járadék mértéke a megélhetéshez szükséges minimumjövedelmet messze nem éri el.

Az érintettek számára további nehézséget okoz, hogy az állapotuknak megfelelő foglalkoztatásukra alig van lehetőség. A fogyatékosság típusa is befolyásolja azt, hogy a fogyatékosok milyen jellegű munkát végeznek. Érthető, hogy az a kis létszámú értelmi fogyatékos réteg, amely még tud munkát vállalni, csak fizikai munkát végez. A munkát végző vakok körében viszont jelentős a szellemi tevékenységet, főleg irodai jellegű munkát végzők aránya (80 százalék). A foglalkoztatottak több mint kétharmada hetenként 36–40 órát teljesít, vagyis lényegében a heti normális munkaidőkeretben dolgozik. A foglalkoztatottak egytizede 41 órát vagy annál többet dolgozik, további egytizede olyan tevékenységet folytat, amelynek időigénye erősen változó; ezért a heti munkaidőt nem lehet egyértelműen megállapítani. A dolgozók csupán 6 százaléka mondta, hogy munkaidejének heti átlagos hossza 36 óra alatt marad. Ez azt bizonyítja, hogy a Nyugat-Európa számos országában elterjedt, és Magyarországon szintén régóta szorgalmazott részidejű foglalkoztatás csak szűk körben honosodott meg.

A Fővárosi Önkormányzat a megváltozott munkaképességűek fővárosi foglalkozatásához kapcsolódóan 2002. évben kutatást végzett. A KSH adatbázisa alapján 722 nagyfoglalkoztatót keresett meg. Az adatszolgáltatási felkérésre 209 vállalattól érkezett értékelhető válasz. Az alapsokaság 104.757 munkavállalót ölelt fel, ezzel a vizsgált minta reprezentatívnak tekinthető.

A munkaadók egy része nincs tisztában az egyes területeken adódó alkalmazási lehetőségekkel, ami általánosságban a társadalmi megítélés problémájához vezet, vagyis az információk áramlásának elégtelensége, a lehetőségek fel nem ismerése szűkíti a célok megvalósulásának esélyét. A 209 válaszadó szervezet közül 186 fizet rehabilitációs hozzájárulást. Ez az adat azt jelzi, hogy az ún. nagyfoglalkoztatók érdekeltségét nem teremtette meg a törvény által előírt 5%-os foglalkoztatási kötelezettség. A piaci munkáltatók átlagosan 1,13%-os arányban alkalmaznak megváltozott munkaképességű személyt.[16].

A kutatás eredményei és a tapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy az egészség-károsodottak munkavállalási esélyei az országos adatokhoz hasonlóan a fővárosban is kedvezőtlenek, gazdasági aktivitásuk a számarányukhoz képest lényegesen alacsonyabb. Ugyanakkor kiugróan magas a szociális transzferekben részesülő inaktívak száma. (M14. táblázat)

A fogyatékkal élő foglalkoztatott tízezerkétszáz fő közül, a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók aránya 66%, míg 34% a részmunkaidőben dolgozik. A foglalkoztatottak teljes körére vetítve ez az arány 96,2% teljes munkaidős és 3,8% részmunkaidős dolgozó.

Kiugróan magas az inaktívak száma, akik - még hasznosítható képességeikkel - nem tudnak a munkaerőpiacra bekerülni. A dolgozó „szerencsések” döntő többsége szintén nem „piaci” feltételek (és bérek) mellett foglalkoztatott. A célszervezeteknél alkalmazott megváltozott munkaképességűek száma a fővárosban 4.500-5.500 főre, míg az összes munkaadót figyelembe véve ez szám 7.500-8.000 főre tehető, tehát kijelenthető, hogy a megváltozott munkaképességű dolgozók jelentős többségét támogatott célszervezeteknél foglalkoztatják.

A célszervezetek gazdálkodási formája meglehetősen sajátos. Versenyfeltételek között működnek, minimum 60 %-ban tartósan egészségkárosodott dolgozókkal. Csökkent termelési kapacitásukat az állam jelentős dotációval kompenzálja. Profit termelésben érdekeltek, de az elérhető nyereségük korlátozott.[17] Problémát jelent, hogy ezek a szervezetek azoknak a munkavállalóknak az "elengedésében", nyílt munkaerőpiacra történő kivezetésében sem érdekeltek, akiknek megmaradt munkaképessége elegendő (lehet) versenyfeltételek közötti munkavégzésre. [18]A célszervezetek foglalkoztatási kapacitása jóval alatta van annak a mértéknek, mellyel a sérült emberek többségének – épp képességeik felhasználásával – munkát lehetne adni. (M15/a. táblázat). Bérezésük igen nyomott, az átlagbérek a főváros tizenhét célszervezetének egyikében sem érik el a minimálbért. (M15/b táblázat)

További problémát jelent az integrált (lakhatást és foglalkoztatást biztosító intézmények) hiánya[19]. A Budapesti központú célszervezetek telephelyeinek kisebb része intézeti, vagyis szolgáltatásai között szerepel a lakhatás helyben való biztosítása. Az eddigiekből világosan kitűnik, hogy szükséges a fenti paramétereknek megfelelő – komplex foglalkoztatási és szociális szolgáltatásokat nyújtó – lakóotthonok számának nagymértékű növelése.

A szociális foglalkoztatók jelenleg az 1993-as foglalkoztatási kapacitásuk töredékével rendelkeznek, nem képesek munkát adni a fogyatékos munkavállalók döntő többségének (M16. táblázat).

A fizikai környezet akadálymentessége hiányosságainak és a távmunka szabályozási késedelmének áthidalása, illetve a szakképzési lehetőségek kibővítése szintén növelhetné a megváltozott munkaképességűek munkaerő-piaci részvételének arányát.

A speciális, védett munkahelyeket azok számára szükséges fenntartani, akik - segítséggel, sikeres foglalkozási rehabilitációval - sem képesek teljesíteni a normál munkahelyeken elvárt feltételeket. Több sikeres modellprogram bemutatta már a fővárosban, hogy képesek a fogyatékos személyek – kezdeti támogatással - nyílt munkaerőpiacon is helyt állni. A célszervezetek jövőbeni szerepe az ún. „köztes munkaerőpiac”[20] működtetése lehet.

Összefoglaló, következtetések

A célszervezetek működésének átalakításához finanszírozási rendszerük jogszabályi megváltoztatása elengedhetetlen. Ideális lenne, ha az elsődleges munkaerőpiaci fogadókézség miatt nem lenne szükség célszervezetekre, illetve azok kizárólag a fent említett visszailleszkedési támogatást nyújtanák a rehabilitáció folyamatában. Ehhez a megváltozott munkaképességű munkavállalókkal szembeni munkaadói attitűdök megváltozására lenne szükség, melyhez hozzájárulhatnak azok a sikeres fővárosi programok, melyek a sérült emberek munkaerőpiaci erősségeire helyezik a hangsúlyt. Ezen felül szükséges, hogy a munkáltatók és dolgozóik „érzékenyítését” célzó programok (pl. kihelyezett filmklubok) és médiakampányok induljanak melyek, közelebb viszik hozzájuk a sérült emberek életét, problémáit.

Segítő szolgáltatások

Munkaerőpiaci reintegrációs programok (Motiváció Alapítvány -FMK)

A Motiváció Mozgássérülteket Segítő Alapítvány sok éve vezető szerepet játszó civil szervezet a megváltozott munkaképességű személyek integrációjának segítésében, foglalkoztatási rehabilitációjuk támogatásában. Az általuk kidolgozott munkamódszert már egyre több városban vezetik be. Igen stabil és kiterjedt kapcsolatot építettek ki számos „befogadó” munkáltatóval. 2003-ban az Alapítvány stábja Budapestiek Esélyegyenlőségéért díjban részesült. A megváltozott munkaképességű emberek munkahelykeresésének támogató rendszerét a Fővárosi Munkaügyi Központ több éve támogatja. A 2002-ben beindított munkaerőpiaci program eredményeképpen az Alapítvány munkatársai 3.213 piaci és 947 támogatható befogadó álláshelyet tárt fel. A program során több, mint kétezer megváltozott munkaképességű és fogyatékkal élő személynek adtak szakszerű segítséget. Munkaerőpiaci képzéshez 40 főt segítettek, az elhelyezettek száma 383 fő volt, akik beilleszkedését pszichológusi támogatás is kísérte.

Értelmi sérültek elhelyezése az elsődleges munkaerőpiacon
(Salva Vita Alapítvány)

Salva Vita Alapítvány[21] 1993 óta működik, célja az értelmi sérült emberek önálló életvitelének kialakítása, társadalmi beilleszkedésének elősegítése elsősorban az integrált munkavállalás és az ezt kiegészítő programok által.

Az Alapítvány tevékenysége:

Támogatott foglalkoztatás egy személyre szóló és átfogó szolgáltatás, mely az értelmi sérült személyek számára –emberi méltóságuk megtartása mellett– biztosítja, hogy normál munkahelyen, az elvégzett munkáért járó normál fizetést kaphassanak. Munkahelyi gyakorlat munkára felkészítő oktatási program a speciális szakiskolák tanulóinak felkészítését segíti a az iskola utáni felnőtt életre. A színházjárók Baráti köre, a Dolgozók Klubja a munkahelyre való beilleszkedésben, a munkahely megtartásban segít, közösségi együttlét baráti kapcsolatok erősítésével javítja a fiatalok beilleszkedési esélyeit. Az általuk kidolgozott módszert már egyre több hazai városban bevezetik.

Az Alapítvány három éves munkaerőpiaci programjának keretében 646 munkaadót keresett meg, több, mint száz befogadó munkahelyet feltárva az igen nehéz célcsoport számára. A munkatársak kétszázhúsz fiatalt vontak be a programba, munka és pálya tanácsadáson túl a segítő mentorok a környezeti, családi kapcsolattartást is segítik. A mentorok az ötven elhelyezett fiatal betanításán túl beilleszkedésüket is hónapokon keresztül segítik.

A Salva Vita Alapítvány minden évben díjazza azokat a munkaadókat, amelyek példamutatóan járnak el értelmi fogyatékosok integrált foglalkoztatásában.

Képzési program (Esernyő Alapítvány)

A megváltozott munkaképességűek számára indított képzési program keretében az Esernyő Alapítvány kezdeményezésére 2002. december 2-án 25 fő megváltozott munkaképességű munkanélküli részvételével indult számítógép-kezelő ((rehabilitációs) tanfolyam. 2003. év júliusában sikeresen fejeződött be.

Az FMK által szervezett Rehabilitációs Börze megrendezése során igény merült fel a megváltozott munkaképességű ügyfelek részéről szintén egy számítógép-kezelő (rehabilitációs) tanfolyam elindítására, amely 2003. decemberében a Csúcs ’91 Kft szervezésében 16 fővel elindult. A program eredményei a 2004. évben jelentkeznek.

Pszichiátriai betegek foglalkoztatása az RS9 kávézóban (Soteria Alapítvány)

Pszichiátriai problémában érintett emberek szolgálnak fel 2003. októberétől a fővárosi RS9 színház kávézójában. A kávézó egyik főállású munkatársa pszichológus, aki a pincérek mellett a munkavégzést is felügyeli – így a betegek egyszerre próbálhatják ki magukat piaci, mégis bizonyos szempontból védett viszonyok között. Az érintetteknek lehetőségük van arra, hogy az egyszerűbb munkaköröktől a bonyolultabbakig haladva az összes elképzelhető feladatot ellássák, egy év múlva pedig nagyobb eséllyel helyezkedjenek el valódi piaci körülmények között. A kávéházi munkára jelentkezőket egy 12 hetes tréning keretében szakemberek segítségével készítik fel a munkára. A jelentkezők személyre szabott segítséget kapnak, ami nem merül ki a tréning lebonyolításában, hanem a Soteria végigkíséri őket a munkakeresés összes fázisán.

Munkaerőpiaci Alap Rehabilitációs Alaprész felhasználása (FMK)

A Munkaerő-piaci Alap Rehabilitációs Alaprészéből Budapest évente mintegy 100 millió forinttal részesül. Ebből a keretből pályázhatnak a munkáltatók rehabilitációs munkahelyek kialakítására, illetve megtartására. 2003-ban 11 szervezet 97 millió forint támogatást kapott, 18 új munkahely kialakítására, illetve 159 munkahely megtartására. Megfordult a támogatott munkahelyek 1999-óta drasztikusan csökkenő tendenciája. 2003-ban 245 munkahely került támogatásra, a tavalyi 1,8-szorosa, melyből az új rehabilitációs munkahely 32. Sajnos a munkahelyek 85%-a célszervezet és már csak 8%-a gazdálkodó szerv. Azaz a profit szféra jelenléte továbbra is elenyésző (összesen 6 új munkahely), míg a célszervezetek 183 munkahelyének megtartása került támogatásra.

A pályázatot benyújtó munkaadók közül ebben az évben 10 szervezet első ízben pályázott rehabilitációs munkahelyteremtésre, megőrzésre. A visszatérítendő támogatási formát még mindig kevés munkaadó meri felvállalni.

2. számú táblázat Támogatások megoszlása a munkáltatók szervezeti besorolása alapján

Nyertes pályázatok	2003. év				2002. év
	Támogatás eFt	Létszám/fő		Köt./ év	Támogatás eFt	Létszám/fő		Köt./ év
	Támogatás eFt	Új	megt.	Köt./ év	Támogatás eFt	új	megt.	Köt./ év
Célszervezetek	74.448,00	26	183*	2/3	62.202,00	11	131**	2/3
Gazdálkodó szervek	15.760,00	6	12	2/3	19.545,00	7	12	2/3
Egyéb	6.856,00		12	2	12.500,00		16	2
Összesen:	97.064,00	32	213		94.247,00	18	159

* ebből SAVARIA és SZORGOS Kezek 135 fő

** ebből Fővárosi Kézmű 70 fő

Cigány kisebbséghez tartozók

A célcsoport jellemzői

A 2001. évi népszámláláskor 189.984 személy vallotta magát roma nemzetiségűnek. Mérvadó szakértők és roma szervezetek becslései alapján viszont 450.000 - 650.000 roma él Magyarországon. A csökkenő nem-roma népességgel szemben létszámuk nő, és a demográfiai előrejelzések szerint a következő 50 évben népességen belüli arányuk a jelenlegi 5%-ról 11%-ra emelkedik. . A fővárosi cigány népesség lélekszámáról a Központi Statisztikai Hivatal a 2001. évi népszámlálás során felvett adatok alapján két adatsort közöl kerületi bontásban, de kijelenthető, hogy a tényleges lélekszámuk egy-egy kerületben, a közölt érték sokszorosát is elérheti (M17. ábra). A hazai roma népesség átlagos életminősége, lakhatási színvonala, egészségi állapota, foglalkoztatottsága, iskolázottsága a társadalom egészénél lényegesen rosszabb. A roma népesség aránytalanul magas százaléka él a szegénységi küszöb alatt. Ráadásul minél alacsonyabban húzzuk meg a szegénységi küszöböt, annál nagyobb a roma származásúak aránya. [22]

A roma fiatalok mindössze 77%-a tudja befejezni az általános iskolát, és a felsőoktatásban való részvételük jóval alacsonyabb, mint a nem roma népességé. A 2001. évi népszámlálás adatai szerint a 15 éves és idősebb roma népesség 61 %-a, a nem roma népesség 90 %-a végezte el legalább az általános iskolát. Ezen belül a roma népességnek mindössze 2,2 %-a szerzett érettségit vagy ennél magasabb végzettséget. Az iskolai lemorzsolódás továbbra is nagy probléma, melynek egyik legfőbb oka a családok anyagi teherbíró képessége.

A cigányok foglalkoztatottságáról és jövedelmi viszonyairól 2003-ban Kemény István és Janky Béla által készített kutatás szerint az aktív korú cigány népesség 21 %-a foglalkoztatott Magyarországon. Foglalkoztatásuk tekintetében jelentősek a regionális- és településtípus szerinti különbségek is. A Dunántúlon a romák 28 %-ának, a keleti országrészben pedig a 15 éves és idősebb népesség 14 %-ának van munkája. 2003-ban a fővárosban és környékén volt a legjobb a helyzet. A központi országrészben a cigány férfiak és nők mintegy 43 %-a rendelkezik valamilyen munkával, a falvakban viszont a 10 évvel ezelőtti 27%-kal szemben csak a férfiak 20%-a jut munkalehetőséghez. Budapesten 49% ez az arány. A fővárosban javuló, a vidéki városokban stagnáló, a falvakban pedig romló foglalkoztatottsági tendencia a jellemző. (M18 ábra.-M19. táblázat). Problémát jelent, hogy a dolgozó romák jelentős része nem bejelentett státuszban dolgozik, így elesik azoktól a társadalmi biztosításoktól (pl. beteg-és nyugdíjbiztosítás) melyek a szociális és egészségügyi helyzetükből fakadó kockázatok mértékét csökkenthetnék. A romák körében a – magyarországi átlaghoz viszonyítva – alacsony az általános iskolát befejezők, illetve szakiskolai tanulmányokat megkezdők aránya. Sok jó képességű roma fiatal morzsolódik le az iskolarendszerből szociális problémák miatt.

Az utóbbi tíz évben a főváros a cigányok számára is új munkalehetőségeket kínált. A rendszerváltás után az állások nagyobb hányada maradt meg Budapesten, mint vidéken. A megkérdezetek 49%-a válaszolta, hogy van rendszeres fizetett munkája, azonban a nemek szerinti foglalkoztatottság jelentősen eltér. Míg a férfiak 66%-a, addig a nők 36%-a dolgozik rendszeresen. A férfiak 34%-a alkalmazott, 16%-a vállalkozó, 17%-a végez alkalmi, egyéb munkát. A nők 22%-a alkalmazott, 9%-a vállalkozó és 10% végez alkalmi munkát, 20%-uk Gyesen van.A fővárosban a megkérdezett roma nők 36%-ának van rendszeresen fizetett munkája. Ez az arány országosan 16%-ot tesz ki. A főváros az országosan rendkívül rossznak mondható foglalkoztatási helyzethez képest a roma nők számára kiemelten jó elhelyezkedési lehetőséget biztosít. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a férfiak munkavállalásához képest a nők munkavállalása a fővárosban is sokkal kedvezőtlenebbek. (M20. ábra - M21. táblázat)

Összefoglaló, következtetések

A romák körében az egyik legfontosabb beavatkozási pont a munkaerőpiacra való belépés esélyegyenlőségének erősítése, vagyis olyan alternatív szakképzési formák bevezetése, terjesztése melyek a hagyományos iskolarendszerből kieső cigány tanulókat képesek befogadni és szakmához juttatni (Pl. Kalyi Jag Szakiskola). Örvendetes, hogy több kerületi önkormányzat is roma koncepciókat dolgozott ki, melyek a cigány kisebbség szociális nehézségei mellett, a fiatalok oktatási helyzetének problémáira tartalmaz válaszokat. Azon kerületekben, ahol a roma népesség, mint kisebbségi populáció megjelenik, ösztönözni kell az önkormányzatokat a romák helyzetének javítását célzó stratégiai koncepciók kialakítására.

A fővárosi roma közhasznú programok azt igazolják, hogy a cigány népesség foglalkoztatási szintjének növelése érdekében a támogatott foglalkoztatásba bevonhatók körének, létszámának növelését a rendelkezésre álló források bővítésével kell támogatni, ugyanis az a rendszeres, biztosított munkavégzési formák romák körében való elfogadását, előnyeinek megismerését segíti. A roma nők álláshoz jutását, a közösségi szemléletformálást is alkalmazó alternatív foglalkoztatási és képzési programok nagymértékben elősegítik, ezért javasolt, hogy a „settlemet” elvére, vagyis a terepmunkára, a mentori támogatásra épülő közösségi programok induljanak a főváros cigányok által sűrűn lakott részein.

Segítő szolgáltatások

Romák közhasznú foglalkoztatása

A Fővárosi Munkaügyi Tanács a romák közhasznú foglalkoztatását preferálja, 90%-os támogatás előirányzásával. A kerületi és roma önkormányzatok által benyújtott programok támogatásáról a Fővárosi Munkaügyi Központ dönt mérlegelési jogkörben. A 2003. évben az önkormányzatok foglalkoztatási igénye jelentősen nőtt, azonban az FMK −forráshiány miatt− az első félévben a programok harmadát elutasította, a második félévben korlátozott időtartamra, már bővült a budapesti romák közhasznú foglalkoztatatása. Így az év során az átlagos létszám mintegy 120 fő volt. Kiemelkedő volt a III., VII., IX., és XX. kerületi programok. Sok kerületben nem szerveznek külön „roma” programot, azonban a közhasznú és közcélú foglalkoztatásban természetesen vesznek részt közösen a romák és nem romák. Ennek sok éves múltja van a IV:, VII.,VIII., XX., XXI. XXIII. kerületekben. Jellemző munkakörök szakképzettség szerint a kommunális segédmunkás, az intézményi takarítónő, konyhai kisegítő, de polgármesteri hivatali kézbesítő, polgárőr is előfordul.

Romák vállalkozvá válásának segítése (Munkanélküliség Helyett Vállalkozás Közalapítvány)

A Fővárosi Önkormányzat Közalapítványa 2003-ra 6.600 eFt támogatást kapott a Fővárosi Közgyűléstől. Alapfeladata a hátrányos helyzetű csoportok vállalkozóvá válásának és vállalkozásaik segítése. E csoportokba a roma, a fogyatékkal élő, s egyre kisebb mértékben a volt állami gondozottak vállalkozását segítik. A Közalapítvány irodáját 235 ügyfél kereste meg, 67 fő pályázott támogatásra. A sikeres pályázat elkészítését tanácsadással és képzéssel támogatták. Az Egyesület Kuratóriuma 45 főnek ítélt meg támogatást, fejenként 50.000 – 150.000 Ft közötti összegekben, összesen 3.160.000 Ft mértékben. Támogatási szerződést a Közalapítvány – a felkészítő képzés elvégzése után – 41 fővel kötött. Közülük 27 fő teljesítette a támogatáshoz kapcsolódó elszámolási kötelezettségét.

Kerületi Roma Koncepció (Ferencváros Önkormányzata)

A kerületben a roma lakosság életkörülményeinek javítása érdekében roma-koncepció készült, amely az alábbi csomópontok köré rendezve foglalja össze a romákkal kapcsolatos tennivalókat.

A kerületi romák életkörülményeit, szociális és egészségügyi helyzetét, munkalehetőségeit, vállalkozásait érintő kérdések
A képzés-nevelés kérdései az óvodai neveléstől az egyetemig, a szakképzésig
A sport és szabadidő kérdései
A roma kultúrával és hagyományőrzéssel kapcsolatos kérdések, valamint
A Ferencvárosi Önkormányzat és a roma kisebbség közötti kapcsolatrendszert érintő kérdések

A koncepció kiemeli a romák életkörülményeinek javítása érdekében tett önkormányzati és civil erőfeszítések fontosságát és elutasítja a cigányellenes attitűdök és a diszkrimináció mindenféle formáját.

Komplex felzárkóztató roma program (Budapest-Csepel Önkormányzata)

A program első eleme a Tudor Alapítvány által működtetett tanoda-jellegű felzárkóztató program. A felzárkóztatást elősegítő ún. Tudor-Műhely működtetéséhez Budapest-Csepel Önkormányzata vállalta, hogy egy állandó helyiséget (Budapest, XXI. Kiss János altb. u. 54.) bocsát az alapítvány rendelkezésére ill. annak közüzemi költségeinek kifizetésére, rendszeres támogatást biztosít.

Az alapítvány célja, hogy elősegítse általános iskoláskorú, hátrányos helyzetű, tehetséges gyermekek otthoni hátrányainak csökkentését, és növelje továbbtanulási esélyüket. A Tudor műhely általában 8-10 éves korú (kis létszámú) 12 fős csoporttal egy állandó pedagógus vezetésével működne, aki megszervezi az egyes gyermekek érdeklődési körének, illetve tehetségének megfelelő többi pedagógus közreműködését is.

A program második eleme az oktatás és a kultúra területén igyekszik a hátrányos helyzetű gyermekek esélyegyenlőségét, és társadalmi integrációját elősegíteni.

A részletes kidolgozás folyamatban van, a program várhatóan két részprojektből tevődik majd össze, a hátrányos helyzetű gyermekek, különös tekintettel a roma gyermekek esélyegyenlőségét segítő oktatási jellegű felzárkóztató, valamint kulturális programrészből.

Képzési program (Kalyi Jag Roma Nemzetiségi Szakiskola)

Az iskolát a Kalyi Jag Roma Művészeti Egyesület alapította 1992. szeptember 20.-án. Az alapító azzal a céllal hozta létre a középfokú oktatási intézményt, hogy az általános iskolát elvégzett cigány fiatalok továbbtanulási esélyeit növelje, illetve elősegítse a társadalomba való integrálódásukat. Az iskolába olyan tanulók jelentkeznek, akik etnikai hovatartozásuk, rossz anyagi, szociális helyzetük miatt más oktatási formákból kimaradtak vagy be sem jutottak. Vannak olyanok is, akik más oktatási intézményekbe nyertek felvételt, de beilleszkedési zavarok miatt egy-két hónap után átjelentkeztek. Az oktatás 1994. szeptember 1-jétől folyik. Átlagosan mintegy 35 fő nyert felvételt intézményükbe. Évente, évfolyamomként kb. 15-20%-os a lemorzsolódás. Ennek okai többnyire a fővárosiak esetében vidékre való költözés, lányoknál a házasság (élettársi viszony), szülés, fiúknál pedig az iskolakerülés, illetve a munkavállalás. A vidéki tanulóink kimaradásának oka szintén az elköltözés, illetve a fővárosi tanulóinkra jellemző okok. Végzős tanulóik közül átlagosan mintegy 8-10 fő tanul tovább érettségit adó oktatási intézményekbe. Az eddig végzettek közül jelenleg 6 fő folytat felsőfokú tanulmányokat. Továbbtanuló diákjaik számára rendszeres délutáni korrepetálást biztosítanak, valamint rendszeresen részt vesznek tanításon kívüli programjaikon: kirándulás, hagyományőrző tábor, színház, mozi, múzeumlátogatás.

Roma munkanélküli fiatalok segítése képzésekkel (SEED Alapítvány)

A program célja:

Rászorult roma fiatalok munkavállalásának, elhelyezkedésének, tanulmányainak segítése. A programba bevont fiatalok képzése több lépcsőben zajlik:

· Önismereti, személyiségfejlesztési, kommunikációs, motivációs blokk: Célja a résztvevők készségeinek, képességeinek kibontása a programban való sikeres részvétel érdekében

· OKJ-s szakmai képzés a résztvevők helyzetének, igényeinek, valamint a munkaerő-piaci lehetőségeknek az ismeretében.

· Vállalkozóképzés, amely önfoglalkoztatóvá váláshoz segíti a résztvevőket. Kimenete egy üzleti terv, ami egyéb feltételek teljesülése esetén segít a programban résztvevőknek visszatérítendő hitelt felvenni a FMK-tól. A cél az, hogy valamilyen önfoglalkoztató tevékenység valóban beinduljon, szem előtt tartva, hogy a célcsoport nem rendelkezik tőkével.

· Civil képzés: Célja, hogy a romák érdekérvényesítő képessége javuljon, ismerjék a jogaikat, lehetőségeiket az önérdek érvényesítő magatartás szabályait.

· Számítógép kezelői képzés: A számítógép kezelésének ismeretét igazoló bizonyítvánnyal minden résztvevő munkaerő-piaci pozíciója javulni fog és önbizalmuk is erősödik.

· Életvezetési, életmód modul: Ebben a blokkban a családi élet, a munkamegosztás, a háztartás gazdaságtan, társadalmi szerepek, emberi értékek, kapcsolatok, egészség, gyermeknevelés, közélet területén nyújtunk hasznos információkat.

A program eredményei a 2004. évben jelentkeznek.

Roma Információs- Jogvédő és Vállalkozásfejlesztési Iroda (Közéleti Roma Nők Egyesülete)

A Közéleti Roma Nők Egyesülete 1995-ben alakult. 2003.-ban az Egyesület a fővárosban, az Üllői úton működtette a Roma Információs- Jogvédő és Vállalkozásfejlesztési Irodáját. Az Iroda szolgáltatásait az év folyamán 200 ügyfél vette igénybe. A tevékenységek döntő részét jogi tanácsadás, jogi beadványszerkesztés, polgári és nem polgári peres ügyekben való képviselet tette ki. Az Egyesület vállalkozássegítési tevékenysége 30 roma és volt állami gondozott ügyfelét segítette önálló egzisztenciához. A 2003. évben is az Egyesület kiemelt tevékenysége volt a Roma Közösségi Ház Program, ahol tehetséges, fiatal roma művészek, képzőművészek jutottak fellépési, kiállítási lehetőséghez. Az Egyesület Bűnmegelőzési Programjában szakemberek tartottak felvilágosító előadásokat a Lenhossék utcai általános iskolában és az Ecseri úti „Alul-járó” Ifjúsági Centrumban.

Diszkrimináció elleni fellépés (USAID Roma Együttműködési Program-Partners Hungary Alapítvány)

A program kiemelt célja a médiával való együttműködés a romákkal kapcsolatos elfogulatlan, konstruktív tájékoztatás érdekében. A program célja, hogy példát nyújtson a diszkriminatív jellegű tudósításokkal szemben.

A Partners Hungary Alapítványnak régóta jó kapcsolatai vannak a hazai és külföldi felsőoktatási intézményekkel, médiával kapcsolatos ismereteket oktató intézményekkel:

Média tréning: A Partners Hungary Alapítvány a partnereivel (Rádió C, Független Sajtóközpont) szorosan együttműködve képzéseket kínál 25 egyetemi hallgatónak, újságírónak kommunikáció, prezentáció, kulturális érzékenység témakörökben.
Előítélet elleni képzés: Évente egy képzést, kerekasztal-megbeszélést szervezése 25 újságíró, szerkesztő számára, melyen a sztereotípiák hatásait elemzik.
Média kampány: A média kampány során a Partners Hungary Alapítvány partnereivel együttműködésben sajtóközlemények, dokumentumok, média események formájában információkat közöl a romák helyzetéről, szokásairól.
Iskola program: a program során a helyi önkormányzat képviselőivel, iskolákkal és a helyi cigány kisebbségi önkormányzattal együttműködve az iskolai program eredményeinek ismeretében átgondolásra kerülnek az iskolák pedagógiai programjai.
Kerekasztalok: a Partners Hungary Alapítvány három egynapos tematikus kerekasztal megbeszélést szervez évente a következő témákban: oktatás, egészségügy, foglalkoztatás. Valamennyi kerekasztal munkájában szerepelnek a program helyszínein szerzett tapasztatokat.

Hajléktalanok

A célcsoport jellemzői

A hajléktalanok becsült száma 20-80 ezer fő között van, a fővárosban 10–20 ezer hajléktalan ember él. Célvizsgálatok szerint a hajléktalan szállókon élők kisebb része rendszeres munkajövedelemért dolgozik (25-30%), hasonló arányban találhatók köztük alkalmi munkából élők. A kutatások szerint a hajléktalanok többségének életkora 38–44 év között van. A hajléktalan nők száma az elmúlt tíz évben becslések szerint megduplázódott, arányuk 25 százalékra növekedett. A hajléktalanok számának valós és pontos meghatározása problematikus, ugyanis a fővárosban és közvetlen környékén sok ember él nem lakás célú helyiségekben, illetve önkényesen elfoglalt ingatlanban. Ezek az emberek nem „közterületen” élnek, lakáshelyzetük rendezetlensége és bizonytalansága miatt azonban kvázi hajléktalanoknak tekinthetők. A hajléktalanok rossz higiénés körülményeik és hiányos táplálkozásuk miatt különösen veszélyeztetettek a fertőző betegségek (hepatitis, TBC stb.), valamint fagyások és fekélyes szövődmények által. A beteg hajléktalan emberek munkavállalási esélyei különösen rosszak. Életmódjukból adódóan ugyanis a legtöbb „utcán élő” hajléktalan ember a rendszeres és bejelentett munka világából gyakorlatilag ki van rekesztve. Esetükben a pénzkereset (és az alapvető létfenntartás) biztosítéka a kartonozásból, a guberálásból[23], illetve hajléktalan újságok eladásából származó bevétel.

Azok a hajléktalanok, akik rendszeres szálláslehetőséghez jutnak, a munkavállalás szempontjából valamivel jobb helyzetben vannak. Számukra is inkább a „fekete- illetve szürke” munkaerőpiacon adódik munkalehetőség.

A hajléktalanság kialakulásában több probléma játszik szerepet, ezért többirányú segítséggel, az egészségügyi, a szociális és a foglalkoztatási szolgáltatások összekapcsolásával lehet csak eredményt elérni. A hajléktalanná válás okai közül a leggyakoribb a kapcsolati konfliktus. Gyakori ok továbbá, az intézményekből való kikerülés (nevelőotthon, kórház, szociális intézmény, börtön stb.). Ennek részben oka lehet az is, hogy a kórházi ágyak számának csökkentése nem járt együtt a pszichiátriai, valamint a szociális intézményi férőhelyek meghatározott mértékű növelésével. Ugyancsak növekedni látszik a gazdasági (jövedelmi, munkaerőpiaci) okokból bekövetkező hajléktalanság aránya. A regisztrált hajléktalanok száma 2003-ban 2002. évhez képest mérséklődött. A fővárosban a legtöbb regisztrált munkanélküli hajléktalan a VIII. kerületbe van bejelentkezve, ugyanis az átmeneti hajléktalanszállók többsége lakói részére megengedi az ideiglenes bejelentkezést.

Bár a hajléktalanok esetében a regisztrált munkanélküliség mutatója rendkívül keveset mond tényleges munkaerőpiaci helyzetükről, megállapítható, hogy az FMK Baross utcai kirendeltségén regisztrált hajléktalanok többsége férfi, 36 és 55 év közötti, alacsony iskolai végzettségű, s az utolsó regisztrációjuk óta folymatosan eltelt idő nem haladja meg az egy évet. Ez utóbbi adat mögött nem a legális munkaerőpiacon való elhelyezkedés, sokkal inkább a regisztrációból való lemorzsolódás áll.

(M22. táblázat)

Összefoglaló, következtetések

A hajléktalanság kialakulásában több probléma játszik szerepet, ezért többirányú segítséggel, az egészségügyi, a szociális és a foglalkoztatási szolgáltatások összekapcsolásával lehet csak eredményt elérni. Ezért fontos, hogy a hajléktalanokat segítő szervezetek, intézmények kölcsönösen összehangolják szolgáltatásaikat. Tehát olyan komplex szolgáltatási partnerségek kialakítására van szükség, melyek a „túlélés” segítésén túl lakhatási, egészségügyi és munkaerőpiaci szolgáltatásokat tudnak nyújtani. Ezen együttműködéseket megalapozó példák lehetnek azok a már létrejött együttműködések, melyekben fővárosi intézmények koordinációs és szolgáltatásközvetítési rendszereket, vagy a lakhatáshoz kapcsolódó helyben biztosított képzéseket működtetnek. Fel kell hívni a figyelmet a lábadozó hajléktalanok helyzetére, akik utógondozó helyek hiányában nem képesek munkavégző képességük visszanyerésére. Ezért a lábadozó férőhelyek számának felemelése, a már működő intézmények működési feltételeinek javítása is igen fontos eleme az aktivizálásnak.

Segítő szolgáltatások

Hajléktalanok képzési programja (BMSZKI-FMK)

Az FMK Hajléktalanok Információs Irodája és BMSZKI immár két éve céltudatos szakmai munka keretén belül, a szakma nélküli vagy elavult szakmával rendelkező hajléktalan munkanélküliek részére, külön csoportokban, szakmaorientáltan tanfolyamokat szervez. Ezeknek a képzési-foglalkoztatási programoknak az egyik fő eleme, hogy a programra jelentkezők és bevontak folyamatos gondozást kapnak különböző szakemberek bevonásával. A fő cél, hogy az ügyfelek minden szempontból felkészültek legyenek egy tanfolyam sikeres elvégzésére, és az azt követő álláskeresésre.

Munkájuk jelentős részét 2003-ban még a foglalkoztatási és képzési program tette ki. A program hivatalosan 2003. Június 30.-án fejeződött be. A programban vállalt feladatok végrehajtását az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium monitorozta. Pályázati programban 150 fő szűrését és 30 fő képzését és munkába állítását vállalták. A program keretében indult szociális gondozó és ápolóképző csoport 2003. November 25-én a képzést befejezte. A kezdő 25 főből 15 fő szakvizsgázott eredményesen, közülük 8 fő bejelentett munkahelyen elhelyezkedett, 7 fő elhelyezkedését folyamatosan segítik.

Munkaerőpaici szolgáltatások hajléktalanoknak (BMSZKI - Dózsa Átmeneti Szálló Mentálhigiénés Csoport)

A BMSZKI Dózsa Átmeneti Szálló Mentálhigiénés Csoportjához szakembereihez az álláskeresésben segítséget kérők az elmúlt évben 91 esetben fordultak tanácsért, segítségért. A szociális munkások által a csoporthoz irányított lakók száma nő. Kialakult az intézményeket is mozgató referensi hálózat. Részükre rendszeresen értekezleteket tartottak, ahol az információkat és a feladatokat továbbadták, a tapasztalatokat visszacsatolták. A képzések vonatkozásában már keresik a csoportot a Budapesten szállót fenntartó társszervezetek is. A beiskolázásra kerülők 30 %-a is e szervezetektől érkezik.

Havonta megkapják az üres álláshelyek listáját az FMK Hajléktalanok Információs Irodájától. Kapcsolatban vannak három ingyenes szolgáltatást nyújtó munkaerőkölcsönző és –közvetítő irodával, melyek szolgáltatásait folyamatosan igénybe veszik.

A következőkben két komplex segítő programot mutatunk be.

A hajléktalan helyzetből kivezető utak megerősítése, referensi hálózat létrehozása (BMSZKI)

A Fővárosi Önkormányzat által kialakított, a hajléktalanságból kivezető segítő-támogató eszközök megerősítésére, fenntartására és bővítésére a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei 2003. márciusától kezdve létrehozta az ún. referensi hálózatot. A hajléktalan-ellátásból kivezető jelenleg működtetett fővárosi eszközök mentén alakították ki belső referensi hálózatukat:

· Hajléktalanok albérleti segélyezési rendszere

Feladatai: Szociális munkások információkkal való ellátása, támogató koordinálása, monitorozása, Baross utcai Irodával való kapcsolattartás, kérelmekkel kapcsolatos problémák egyeztetése.

· Fővárosi és kerületi bérlakás-pályázatok

Feladatai: A Fővárosi és kerületi lakáspályázatok figyelése, a szociális munkások információval való ellátása, támogató koordinálása, kérelmek (ügyfelek) felkészítése, összegyűjtése és nyomon követése, támogató javaslatok, lépések megtétele.

· Hajléktalanok foglalkoztatása

Feladatai: A szociális munkások információval való ellátása, támogató koordinálása, monitorozása, a Fővárosi Közhasznú Kht-val, a Fővárosi Munkaügyi Központtal, egyéb projekteket folytatókkal való kapcsolattartás, a problémák egyeztetése, pályázatok, BMSZKI kísérleti projektek előkészítése, menedzselése.

· Szociális otthoni beutalások

Feladatai: A szociális munkások információval való ellátása, támogató koordinálása, monitorozása, a Fővárosi Felvételt Előkészítő Csoporttal, a soron kívüli beutalást végző bizottságokkal való kapcsolattartás, problémák egyeztetése, az otthonba kerültek beilleszkedésének nyomon követése, segítése.

Hajléktalanok közfoglalkoztatása, szolgáltatási hálózat (Közhasznú Szolgálat).

A Fővárosi Önkormányzat alapfeladata a hajléktalan emberek közfoglalkoztatásának megszervezése, melyet a Fővárosi Közhasznú Foglalkoztatási Szolgálat Kht. útján lát el. Ennek keretein belül évente mintegy háromszáz rövidebb-hosszabb idejű munkaszerződést kötnek, átlagosan napi hatvan hajléktalan segíti Budapest köztisztaságát, gondozza a közparkokat. A közfoglalkoztatás pozitívuma a rendszeres jövedelem, bejelentett munkahely mellett, hogy a náluk dolgozó hajléktalanoknak stabil hátteret nyújt a továbblépéshez. Az ügyfelek egyéni helyzetének mérlegelése alapján az aktív munkakeresés idejére, illetve szociális helyzetük javítását szolgáló ügyek intézésére, szolgáltatások igénybevételére munkaidő-kedvezményt biztosítanak. A munkába lépési támogatáson kívül, meleg ruha, cipő, étkezési jegy is segíti a „túlélést” Az ügyfelek jelentős részénél a hajléktalan életmódból fakadóan a stressz-tűrő, időstrukturáló és az alkalmazkodási képesség csökkenése, valamint a rendezetlen háttér miatt, ha el is tudtak helyezkedni, a munkahely megtartására már nem voltak képesek. Ezért szolgáltatásaik működtetésénél, a hajléktalanságból fakadó speciális szükségletek és az azokhoz kötődő hiányok maximális figyelembevételére és az azokra adott adekvát szakmai válaszokra fókuszálnak.

Mivel a Szolgálat fő profilja elsősorban foglalkoztatási, ezért dolgozóik szociális, mentális esetkezelési jellegű problémáit erre szakosodott intézményekre bízzák. Ezért ügyfélszolgálati irodájukon a szociális szakember esetmenedzseri, koordináló, közvetítő szerepet, teendőket lát el. Ennek intézményesítése érdekében a 2003. évben számos civil és önkormányzati fenntartású szervezetettel kötöttek együttműködési megállapodásokat a komplexebb problémakezelés biztosítása érdekében. Ennek bázisán a következő szolgáltatási háló alakult ki:

Foglalkoztatás terén a szervezet maga biztosítja a munkahelyeket, bért és kapcsolódó ellátást, egészségügyi szűrést.
A lakhatás, mint háttér biztosítása a dolgozó hajléktalan emberek esetében elengedhetetlen (albérlet, átmeneti szállás) amelyben nagyon fontos partnerük a BMSZKI, valamint a Hajszál és a Menhely Alapítvány.
Az aktuális információadás, iratok beszerzése terén leginkább a Menhely Alapítvány Kürt utcai Ügyfélszolgálati Irodája valamint Diszpécserszolgálata a partnerük, amely szolgáltatásainak igénybevételére ügyfeleiknek munkaidő-kedvezményt biztosítanak.
Az ügyfelek által igényelhető segélyek, támogatások igénybevétele terén nagy segítséget nyújt számunkra a Fővárosi Önkormányzat Ügyfélszolgálati Irodája és a Fővárosi Munkaügyi Központ.
A lábadozással kapcsolatos lehetőségek kapcsán fontosnak, hogy a kórházi ápolásra nem szoruló ügyfelek – a szövődmények kialakulásának, így munkaképesség tartós csökkenésének megelőzése - lábadozása megoldott legyen. E téren természetes partnereik között szerepel a BMSZKI Ápolási Osztálya, a RÉS Alapítvány Ápoló-gondozó Háza.

· A mentális, életvezetési és jogi tanácsadás biztosítása, melyben többek között a Józsefvárosi Családsegítő Szolgálat szolgáltatásaira támaszkodhatnak.

Ifjúsági munkanélküliség – pályakezdők

A célcsoport jellemzői

Az ifjúsági munkanélküliség az Európai Uniós országok többségéhez hasonlóan Magyarországon is emelkedő tendenciát mutat. Jellemzője, hogy fellendülő gazdasági helyzetben is lényegesen lassabban csökken az ifjúsági munkanélküliség, mint az átlag népességé.

A pályakezdés kiemelt szerepet kap a társadalmi beilleszkedés folyamatában és a személyes életút megalapozásában is, ezért kiemelt figyelmet kell fordítanunk rá. A pályakezdők munkaerő-piaci helyzetét nagymértékben meghatározza iskolai végzettségük, szakmai tapasztalatuk és piacképes szakmai végzettségük, illetve annak hiánya. E három szempont együttes figyelembevételével szükséges elemeznünk a fővárosi fiatalok munkaerő-piaci esélyeit.

A 15-24 éves magyar népesség gazdasági aktivitási szintje az EU-15 átlagának mintegy 70%-a. A korcsoporton belül a nem tanuló népességnek mindössze 58%-a foglalkoztatott, 33%-a inaktív. Az inaktívak nemcsak az aluliskolázottak köréből kerülnek ki. Az országos adatok azt mutatják, hogy a 15-29 éves korosztály 1/3-a munkanélküli. Ez arra utal, hogy az iskola befejezését követően nehézségekbe ütközik a munka világába való belépés, részben az oktatás és a gazdaság közötti megfelelő kapcsolat hiánya miatt, részben pedig azért, mert a 18-24 éves fiatalok 13%-a legfeljebb a 8 általános iskolai végzettséggel (kisebb részük a középiskolából lemorzsolódva) fejezi be tanulmányait.

Az „Ifjúság 2000” elnevezésű országos empirikus vizsgálatban a megkérdezett nyolcezer 15-29 éves fiatal harmada volt munkanélküli, mely arány a 25-29 éves korcsoportban megközelíti az 50 százalékot, néhány régióban, pedig elérheti a 60 százalékot is. A még tanuló fiatalok nagy része is tart a munkanélküliségtől, továbbá a megkérdezettek véleménye szerint ez korosztályuk legégetőbb problémája. Az adatok szerint, amíg a megkérdezett legidősebb (25-29 éves) korcsoportba tartozó fiataloknak közel kétharmada 18 éves koráig belépett a munkaerőpiacra, addig a 20-24 éveseknek már csak 45 százaléka, a tíz évvel fiatalabb korosztálynak, a 15-19 éveseknek viszont már csak nem egészen háromtizede vállalt munkát 18 éves koráig. Léptékbeli változásról van szó, amely nem egészen egy évtized alatt vált domináns irányzattá.

További jellegzetesség, hogy az ifjúkori iskoláztatás jelentősen felértékelődött, és az iskolában eltöltött idő számottevően meghosszabbodott, az iskolában eltöltött idő meghosszabbodásával sok fiatal életében a tanulás és a munka sajátos kombinációi alakulnak ki, mely életvitel nem feltétlenül válik a tanulás előnyére.

Jellemző a fiatalok szülői családról való leválásának, függetlenedésének, önálló élet- és pályakezdésének, továbbá családalapításának és gyermekvállalásának az életkori kitolódása is. Hasonlóképpen új elem, hogy a biológiai érés és a „társadalmi éretlenség” közti idő meghosszabbodásával átértékelődtek a párkapcsolatok is, amit jelez az élettársi kapcsolatok ugrásszerű növekedése a fiatalok körében.

A továbbtanulók számának növekedése mellett a fiatal, 30 éven aluli munkanélküliek száma is emelkedett. A fiatalok helyzetének rosszabbodása több tényezőre vezethető vissza: a munkaerő-kereslet visszaesésére, az idősebb korosztályok munkaerőpiaci súlyának emelkedésére és arra, hogy most kerülnek ki a munkaerőpiacra a 70-es évek közepén született nagy létszámú korosztályokhoz tartozók közül azok, akik magasabb iskolai végzettséget szereztek. A munkaerőpiacra lépésük - az iskola-rendszerben való hosszabb tartózkodásuk után - „összecsúszott” a náluk fiatalabb korúak munkaerőpiacra lépésével.

Budapesten a regisztrált pályakezdő munkanélküliek száma 2001 óta folyamatosan növekszik, 2003. mintegy 615%-al több 25 év alatti munkavállaló szerepelt a munkanélküli nyilvántartásban, mint egy évvel korábban. (M23. ábra)

A fővárosi pályakezdők helyzetét nehezíti, hogy a munkaerőpiac igényei, és a jelenlegi képzési struktúra között disszonancia mutatkozik. Jelentős kereslet van szakmunkásokra, illetve szakiskolát végzettekre, míg a diplomások iránti igény visszaesett. Erre utal az a tendencia, hogy több éve emelkedik a Fővárosi Munkaügyi Központ Ifjúsági Irodájánál jelentkezők között a felsőfokú végzettségűek aránya. A 2003. évben a regisztrált felsőfokú végzettségű pályakezdők összlétszáma 1122 fő volt, mely a 2002. évi létszám 142 %-a. Problémát jelent, hogy az elméleti képzettség megszerzéséhez nem kapcsolódik szervesen gyakorlati, tapasztalatszerzési időszak, ugyanakkor a munkaadók már a pályakezdő munkavállalók esetében is elvárják az alapvető gyakorlati ismereteket.

Összefoglaló, következtetések

Az ifjúsági munkanélküliség az Európai Uniós országok többségéhez hasonlóan Magyarországon is emelkedő tendenciát mutat. Budapesten a regisztrált pályakezdő munkanélküliek száma 2001 óta folyamatosan növekszik. 2003.-ban mintegy 6 15%-al több 25 év alatti munkavállaló szerepelt a munkanélküli nyilvántartásban, mint egy évvel korábban. A 2003. évben a regisztrált felsőfokú végzettségű pályakezdők összlétszáma 1122 fő volt, mely a 2002. évi létszám 142 %-a.

A pályaorientáció során fel kell hívni a pályaválasztó fiatalok figyelmét e tendenciákra, a minél magasabb végzettség megszerzése helyett, a munkaerőpiaci érvényesüléshez szükséges optimális végzettség és gyakorlati tapasztalat megszerzését kell preferálni.

A szakképzett, de nem piacképes szakmai képesítéssel rendelkezők csoportja nemcsak segítségnyújtást, hanem korrekciós lehetőséget is igényel. E csoport számának csökkentése érdekében jelentős lehetőséget rejt a szakmai képzési struktúra és a fővárosi munkaerő-piaci igények közötti összhang megteremtésére irányuló minden erőfeszítés

A pályakezdő munkanélküliek speciális élethelyzete, a csoportokba tartozók rétegzettsége és viszonylag magas inaktivitásuk miatt szükséges hosszabb távra a pályakezdők elhelyezkedését segítő szakmapolitikai koncepció kialakítása, amelyhez olyan cselekvési terv kapcsolódik, amely a célcsoport különböző rétegeit egyaránt képes támogatni

Segítő szolgáltatások

Részvétel a munkanélküli ellátásban (FMK Ifjúsági Iroda)

Az Ifjúsági Iroda a Fővárosi Munkaügyi Központ kifejezetten pályakezdők részére létrehozott kirendeltsége. Az Iroda azokat a fővárosi pályakezdő fiatalokat várja, akik tanulmányaik befejezése után nem tudnak elhelyezkedni, tanácstalanok az álláskeresési fortélyokban, információkat igényelnek a munkavállalással kapcsolatban, elhelyezkedésük érdekében képzésre, átképzésre, kiegészítő képzésre van szükségük, vagy tájékozódni szeretnének a különböző támogatási formákról. Az aktív eszközök közül a legnagyobb igény a képzések iránt mutatkozott, ehhez képest elenyészőnek mondható a közhasznú foglalkoztatás, illetve a foglalkoztatás bővítését célzó támogatás iránti igény. A munkatapasztalat szerzésben résztvevők száma nem éri el a képzésre jelentkezők számának 10%-át sem, holott ezen eszköz széles körű igénybevétele az elméleti képzések gyakorlati kiegészítéseként – a munkahelytalálás szempontjából – hasznosabb lehet, mint újabb elméleti ismeretanyag megszerzése. Ennek ellenére 2003-ban, a programban résztvevők száma csökkent, 2002-höz képest. A szükséges szakmai gyakorlat megszerzéséhez 63 fő részére nyújtott támogatást a munkaügyi központ. A programban résztvevők több mint fele nő volt. A fiatalok 14 %-a 20 évesnél fiatalabb, 20-24 éves a 71 %-a. Az ennél idősebbek aránya 14 % volt. A támogatott foglalkoztatás lehetőségét többségében (68 %) a valamilyen szakképzettséggel már rendelkező fiatalok vették igénybe. A választ adók szerint a támogatás lejártával a fiatalok 64 %-átvéglegesítette a munkaadója, ami az előző évinél 3 %-ponttal alacsonyabb arányt jelent. Összességében kijelenthető, hogy e mutatókkal az eszköz hatékonynak mondható, a gyakorlatorientált munkaerőpiacon szélesebb körű alkalmazása indokolt. (M24. ábra)

Az utóbbi évek tendenciája, hogy emelkedik az Irodánál jelentkezők között a felsőfokú végzettségűek aránya. Míg 2000-ben minden tizedik pályakezdő fiatalnak volt diplomája, addig 2003-ban arányuk átlépte a 20 százalékot. A tavalyi évben 620 főiskolai (2002-ben 457), és 502 egyetemi (2002-ben: 333) diplomás fordult az Irodához. A felsőfokú végzettségű fiatalok álláskeresésükhöz kérnek segítséget, vagy kiegészítő ismereteket kívánnak elsajátítani, amellyel diplomájukat értékesebbé tehetik – például nyelvi képzéssel. (M25. táblázat)

Információs és orientációs tanácsadás (FMK-FIT)

2003-ban 1.000 fővel több összesen 16.053 fő látogatója volt az FMK speciális szolgáltató egységének, a FIT-nek A látogatók belső összetételének elemzése jelentős változást mutat az előző évihez képest. A pályakezdők korábbi években is növekvő száma most ugrásszerűen emelkedett, a kétszeresére nőtt. Ugyancsak jelentősen nőtt – kb.: 30%-al – a nem munkanélküli ügyfeleik száma. Ugyanakkor közel 20%-al kevesebben látogatták a munkanélküliek és az iskolás korúak. Emellett továbbra is jelentős a telefonon információt kérők száma: 6.158 fő.Az átlagos napi ügyfélforgalom 66 fő, ami – néhány éves viszonylagos stabilitást követően – 10%-os növekedést jelent.

A FIT felkérésre középiskolai osztályokban pályaorientációs órákat tart. Ezt általában végzős osztályok, illetve osztályfőnökök igénylik. 2003-ban hét osztályban tartottak órákat, ez kb. 250 tanulót érintett a fővárosban, ez a szám a végzősök létszámához viszonyítva csekély. Együttműködtek a Fővárosi Ifjúsági és Pályaválasztási Tanácsadóval információs anyagok gyűjtésében, cseréjében (iskolai tájékoztatók, szakmai filmek másolása stb.) programok közös szervezésben (Tavaszi Pedagógus Napok, Pályaválasztási kiállítás, kerületi pályaválasztási felelősök munkaértekezlete).

Információs és mentálhigiénés szolgáltatás („MUFTI”-Újpalotai Családsegítő Szolgálat)

A 2003-ban 12 éve működő Munkanélküli Fiatalok Tanácsadó Irodájának alapvető célja a 16-25 év közötti hátrányos helyzetű, munkanélküli fiatalok munkanélküliséggel kapcsolatos problémáinak megelőzése, feltárása, komplex kezelése. Ennek érdekében a 2003-ban is arra törekedtek, hogy a segítő munka során a szociális munka módszereit és a közösségfejlesztés eszközeit együttesen alkalmazzák.

Az 2003. év adatai alapján a Mufti-t 605 fiatal kereste fel, ebből 231-en voltak az új jelentkezők, akik először keresték fel az irodát. A szolgáltatásainak éves forgalma 1.560 fő volt. Ebben az évben nagy hangsúlyt fektettek az ügyfélszolgálati munkára.

Az ügyfélszolgálat heti négy napon keresztül működik. Itt kerül kapcsolatba a fiatal először a irodával. Az első interjú alkalmával kísérlet történik a problémák feltárására, amely alapja a további együttműködésnek. A rendszeres találkozások alkalmával a megpróbálják felmérni a fiatal képességeit, végzettségét, munkaerőpiaci helyzetét, elhelyezkedési terveit. Segítenek felkutatni a szóba jöhető állás, illetve képzési lehetőségeket és családi és életmódbeli problémáikra való megoldási alternatívákat. A 2003-as forgalmi adataikból egyértelmű, hogy a fiatalok ismerik és használják a MUFTI szolgáltatásit, ezek igénybevételéhez az élethelyzetük változásakor visszajárnak az irodába.

2003-ben a MUFTI a következő rendszeres szolgáltatásait működtette:

Jogi tanácsadás, Mufti-klub Film–klub, Ifjúsági Álláskereső Tréning, Álláskereső klub, Mufti nyári tábor, Középiskolai munka, Fesztiválokon való részvétel, Ifjúsági utcai szociális munka, Pályaorientációs tanácsadás, Tanfolyami képzések, Grafológiai tanácsadás.

Volt állami gondozottak

A célcsoport jellemzői

A volt állami gondozott fiatalok a munkaerőpiacon többszörös hátránnyal indulnak. Ezen hátrányok egyik része a szocializációs minták hiányára vezethető vissza, másik része a kvalifikáció hiányából fakad. Míg a családban élő pályakezdők mind anyagilag, mind a kapcsolati rendszerek tekintetében támaszkodhatnak a szülői háttérre, az állami gondozottak nagy részének az intézetből való kikerülés után a lakhatása sem megoldott. A fővárosi hajléktalanok körében – egyes becslések szerint – a volt állami gondozottak aránya eléri a 25-30%-ot. A roma származású fiatalok esetében ezek a hátrányok – egyes munkáltatók diszkriminatív hozzáállása miatt - sokszorozottan jelentkeznek. A volt állami gondozott fiatalok esetében a kriminalizálódásra, a deviáns csoportokhoz való csatlakozásra fokozottan lehet számítani.

Állami gondozottak között a 15-19 éves korosztályba tartozók ugyanúgy, mint a népesség egésze, 90%-ban inaktív. Közülük a nagy többség még tanul (tankötelezettség). A tovább nem tanulók képzetlenül vagy alacsony képzettséggel kerültek ki a munkaerőpiacra. Statisztikák szerint az általános iskolákból történő lemorzsolódás az induló létszámokhoz képest 2,4%-os, a gimnáziumokból 8,5%-os, a szakmunkásképzőkből 32%-os. Mint ismeretes az állami gondozásban lévők továbbtanulási iránya a szakiskola. Ez a korosztály többnyire nem is keres munkát, így nem is regisztráltatja magát.

A fővárosi munkanélküliségi adatok alapján azt fogalmazhatjuk meg, hogy az alacsony iskolai végzettségűek, illetve szakmai végzettséggel nem rendelkezők elhelyezkedési esélye romlott. Meghatározott szakmákban az ún. hiányszakmákban szükség van szakmunkásokra, illetve érettségizett szakmunkásokra. Az állami ellátásban részesülők iskoláztatási adatai ezzel ellentétes tendenciát mutatnak. Az állami gondoskodásban élő fiatalok iskolában töltött ideje átlag másfél évvel hosszabb a végzettség megszerzéséhez szükséges időnél, ezért 18 éves korukban többnyire betöltik mire az első végzettséget megszerzik. Ezek az esélyek igen rossz prognózist mutatnak a munkanélküliség szempontjából. Meg kell fogalmaznunk, hogy a munkavállalásnak feltétele a rendezett lakásviszony, amellyel csak az utógondozásban élők rendelkeznek. Mindehhez társul még, hogy a fővárosban lényegesen több fiatal él hagyományos intézeti körülmények között, mint más régiókban.[24]

Összefoglaló, következtetések

Az állami gondoskodásban élő fiatalok iskolában töltött ideje átlag másfél évvel hosszabb a végzettség megszerzéséhez szükséges időnél, ezért 18 éves korukban többnyire betöltik mire az első végzettséget megszerzik. Mindenképpen erősíteni és szélesíteni kell a fővárosi gyermekvédelmi intézményekben működtetett felzárkóztató, szakképzési és munkaerőpiaci szolgáltatásokat. A munkavállalásnak feltétele a rendezett lakásviszony, amellyel csak az utógondozásban élők rendelkeznek. A fővárosban működő modellértékű programok az utógondozást összekapcsolják a képzési felzárkóztatással és a munkaerőpiaci szolgáltatásokkal. Fontos, hogy az állami gondozott fiatalok, gondozásuk lezárulta után ne közvetlenül „az utcára” lépjenek ki, hanem széles körű kiléptető, a munkaerőpiacra is felkészítő rendszeren keresztül. A gyermekvédelemben dolgozó szakemberek körében ismertnek kell lennie a munkaerőpiac aktuális folyamatainak, az általik gondozott fiatalok foglalkoztatási lehetőségeinek. Ennek érdekében tematikusképzések szervezendők a szakemberek számára.

Segítő szolgáltatások

Álllami gondoskodásban élők foglalkoztathatóságának fejlesztése (a Fővárosi Önkormányzat Intézményeiben)[25]

A Fővárosi Önkormányzat Gyermek- és Ifjúságvédelmi Ügyosztálya felügyelete alá tartozó gyermekvédelmi intézményekben a pályakezdő állami gondoskodásban élők foglalkoztathatóságának fejlesztése, jövedelemszerző munkához jutásának elősegítése érdekében az alábbi, a munkaerő-piacon való elhelyezkedés könnyítését célzó szakmai programok megvalósítására került sor a 2003-ban:

A Béke Gyermekotthon és Általános Iskolában a Pax Vobis Alapítvány szervezésében felzárkóztató jellegű tranzit képzést valósítanak meg, amelyben kisállattenyésztő és sertésgondozó képesítést szerezhetnek azon fiatalok, akik általános iskolai tanulmányaikat már befejezték, de nem tanulnak tovább, vagy nem sikerült elhelyezkedniük.
A Róbert Károly krt.-i Gyermekotthon és Szakiskolában pályázati forrásból valósították meg a „Szervízház” és „Ifjúsági szolgáltatóház” projektet. A „Szervízház” esetében pályázati úton nyert pénzekből felszerelt műhellyel és az intézményben dolgozó karbantartó kollégák irányításával belső védett munkahelyeket hoztak létre öt fő számára, amelyeken a gyermekotthon fiataljai az intézmény működtetésének feladataiban vesznek részt (általános karbantartás, udvaros takarító, segédmunkás). Az „Ifjúsági szolgáltatóház” keretein belül pedig a volt növendékek munkavállalásában, jogi tanácsadással és egyéb, az adminisztratív teendőkben való eligazítással segítik a fiatalokat.
A Kornis Klára Gyermekotthon és Szakiskola a hátrányos helyzetű fiatalok munkaerő-piaci integrálódásának elősegítése érdekében a Budapesti Kézműves Iparkamarával alakított ki kapcsolatot. A velük kötött szerződés keretében a Kamara szakemberei biztosítják a vállalkozási ismeretek oktatását. Ezen túlmenően minden évben álláskeresési tréninget szerveznek a gyermekotthonban élő fiatal felnőttek számára, az Újpesti FIT munkavállalási tanácsadóinak közreműködésével.
A Templom utcai Gyermekotthonban a pályakezdő fiatal felnőttek foglalkoztathatóságának elősegítése céljából pályaválasztási tanácsadásokat tartanak (a munkaerő piacon keresett szakmákra való irányítás, önéletrajz megírásának tanítása, kommunikáció fejlesztése).
A Damjanich utcai Utógondozó Otthon együttműködési megállapodás kertében fiatal felnőttek munkavállalási esélyeit javító projectet működtet, az ELTE Szociológiai intézet munkatársainak részvételével. Az Utógondozó Otthon 2003. júniustól a gödöllői Szent István Egyetem Munkavállalási Tanácsadó Szakának munkatársaival a PHARE program keretében működött együtt.
A Budakeszi úti Utógondozó Otthonban csoportos tanácsadás, igényfelmérő; pályaorientációs; pályakorrekciós; pályavitelt megerősítő; elhelyezkedést segítő; integráló; újraorientáló; értékfeltáró és munkára motiváló foglalkozások keretében segítik a munkavállalási nehézséggel küzdő fiatal felnőtteket.

„Új Esély” program(Vargabetű Klub-Műhely Egyesület)

A Vargabetű Klub-Műhely Egyesület[26] 1996 óta segíti a hátrányos helyzetű fiatalok munkaerőpiaci beilleszkedésüket, életviteli problémáinak kezelését. Az Egyesület hatodik éve működteti az OFA részfinanszírozású TRANZIT komplex képzési és foglalkoztatási programját, további programjait a PHARE és az Európai Szociális Alap is támogatja. Az Egyesület az utóbbi években összesen több mint százötven főt helyezett el az elsődleges munkaerőpiacra, az elhelyezési arány 70%-os körüli.

Az „új esély” program célja:

a munkanélküli fiatalok – köztük roma és állami gondozásból kikerülő fiatalok - visszasegítése a munka világába, az első gazdaságba, a társadalmi és munkaerőpiaci integrációjuk elősegítése alkalmazkodó képességük fejlesztésével.
olyan helyi kezdeményezések támogatása, melyekben a hátrányos helyzetű munkanélkülieknek illetve szabadságveszteségüket letöltött elítéltek felkészítése, átmeneti foglalkoztatása és munkába helyezése megvalósul,

Mindkét program megvalósításához az OFA résztámogatást nyújtott, az FMK a program képzési részének és a foglalkoztatásnak a költségeit vállalta át.

A Vargabetű Klub-Műhely Egyesület programján belül a képzési szakasz az FMK támogatásával megvalósult, a foglalkoztatási szakasz jelenleg is folyamatban van.

Volt állami gondozott fiatalok komplex rehabilitációja (Diótörés Alapítvány)

A Diótörés Alapítvány[27]1997-es alapításától folyamatosan hajtja végre vállalt feladatait a volt állami gondozott, hajléktalan fiatalok komplex szocio- rehabilitációja, ezen belül foglalkoztathatóságuk fejlesztése terén.

Az Alapítvány a 2003. évben is folyamatosan működtette modellértékű szolgáltatásait:

Információs és diszpécserszolgáltatását 187 fiatal vette igénybe.
Dióverő Önsegítő Csoportjának munkájába 100 fiatal kapcsolódott be.
A Dióhéj Utógondozó Otthon 12 fiatalt, a Diófa Utogondozó és Rehabilitációs Otthon 20 főt fogadott az évben.

Speciális helyzetű nők

A célcsoport jellemzői

A nők férfiakhoz viszonyított foglalkoztatási jellemzői vegyes képet mutatnak. Egyes munkaerőpiaci mutatóik kedvezőbbek, mások pedig kedvezőtlenebbek az európai átlagnál, de általában a nemek közötti különbségek nálunk kisebbek. A nők foglalkoztatottsága és aktivitása az átalakulás időszakában nagyjából a férfiakéhoz hasonló ütemben esett vissza, 1997 után azonban valamivel jobban nőtt, mint a férfiaké. A nők körében magasabb azonban az inaktivitás. Az Európai Uniós irányelvek alapján azonban a 2003. évi 51%-os foglalkoztatottsági rátát 2005-re 59%-ra, és 2010-re 63%-ra kellene emelni. Munkanélküliségük alacsonyabb, mert alacsonyabb a nyugdíjkorhatáruk, magasabb a részvételük az oktatásban, a gyermekfelügyelettel és családdal kapcsolatos feladatokat alapvetően a nők látják el.

Bár a fővárosban a munkavállalási korú népesség többsége nő, a foglalkoztatottaknak a többsége mégis férfi (M26-M27. táblázat). A női munkavállalási korú többlet a munkanélkülivé és az inaktívvá válás során kopik alá a férfiak foglalkoztatási szintjének. Valószínűsíthető, hogy a gyerekvállalás okán a munkaerőpiactól való távolmaradás és a reintegráció nehézségei okozzák a nők férfiakhoz viszonyítva kimutatható alacsonyabb foglalkoztatottsági szintjét. A fővárosban kimutatható nemek közötti foglalkoztatási különbségek az országos átlagnál kisebbek. Míg a fővárosban kimutatható volt egy kis mértékű nőtöbblet a munkavállalási korú népességben, addig országosan ez a többlet már ebben a kategóriában is a férfiak javára mutatható ki. A fővárosban a férfiak 4%-os foglalkoztatottsági előnye országosan 10%-os szinten állt tavaly.

A foglalkoztatottak munkavállalási korú népességhez viszonyított aránya kerületenként és nemenként megerősíti azt az összefüggést, amelyet eddig a foglalkoztatási adatok alapján fogalmaztunk meg. Az adatok a férfiak nőkhöz viszonyított nagyobb foglalkozási esélyegyenlőségét minden kerület esetében alátámasztják. Kivételt ez alól csak az V. kerület jelent, ahol a nők foglalkoztatottsága a női munkavállalási korú népességen belül nagyobb hányadot tesz ki, mint a férfiak megfelelő mutatószáma. E mögött a kivételes eset mögött az állhat, hogy a kerületben kiemelkedően sok a szolgáltatási jellegű munkahely, amelyeket tipikusan nők töltenek be. (M28. táblázat)

A regisztrált munkanélküliek körében évek óta a nők túlreprezentáltságával találkozhatunk, mely a főváros minden egyes kerületére igaz. 2002 és 2003 között a regisztrált munkanélküliek körében a nők számának növekedése meghaladta a férfiakét. (M29. ábra)

2003-ban háromszázezer anya, a munkavállaló korú nők csaknem tíz százaléka vett igénybe valamilyen gyermekgondozási támogatást. A biztosítási jogviszonyt feltételező gyermekgondozási díjra (gyed) csupán minden ötödik volt jogosult közülük.

A korábban alkalmazásban álló kismamák kevesebb, mint felének volt lehetősége arra, hogy visszatérjen korábbi munkáltatójához, s mindössze tizedük indokolta ezt azzal, hogy a cég megszűnt. A KSH felméréséből – összesen 283 ezer Gyesen, Gyeden, Gyeten lévő megkérdezése alapján – kiderül, hogy alig hét százalékuk lenne pusztán „háztartásbeli”. [28] Bár a KSH felmérése országos adatokat tartalmaz a probléma hasonló súllyal a fővárosban is jelentkezik.

A munkavállalást hátráltatja a leépült intézményrendszer is, az elmúlt másfél évtizedben megszűntek a vállalati óvodák, bölcsődék. A megmaradt önkormányzati gyerekintézmények, pedig a nyitva tartás ideje miatt – különösen az ingázók vagy a szolgáltatásban dolgozók számára – nem nyújtanak megoldást. A gyermekükkel otthon levők harmada bölcsődei férőhely hiányával indokolja, hogy nem dogozik, negyedük, pedig azzal, hogy keresete nem lenne elegendő a díjak megfizetésére.

Összefoglaló, következtetések

A nők munkaerőpiacról való kiszorítása hosszú távon megoldatlan problémák sorát okozza. A háztartásban dolgozó asszonyok ugyanis idős korukra – a szükséges szolgálati idő hiánya miatt – nyugdíjellátás nélkül maradhatnak. A fővárosban kimutatható nemek közötti foglalkoztatási különbségek az országos átlagnál kisebbek, ezért a foglalkozási esélyegyenlőség javítására a gyermeknevelés miatt távol maradva, hosszabb idő után, a munkaerőpiacra visszatérni kívánó nők esetében tűnik szükségesnek.

- A munka világába való visszatalálásban sokat segíthet az, ha a cégek a gyes ideje alatt is kapcsolatban vannak munkatársukkal.

- A munkahelyen belüli esélyegyenlőség kérdései, a nők vezetésben, képzésben való részvétele, a családi feladatokkal való összhang megteremtése jelentenek megoldandó problémákat.

- Az atipikus foglalkoztatási formák jelenthetnének jó megoldást, amelyekben úgy a családi, mint a munkahelyi szerepeket el tudnák látni. Az atipikus munkahelyek létesítését az Fővárosi önkormányzat által fenntartott intézményekben javasolni kellene, mint modellértékű megoldást.

- Hasznos volna, hogy a gyermekgondozásból visszatérő nők számára egy tanácsadó- és segítő szolgálat induljon.

Támogatások és segítőSegítő szolgáltatások

Képzések a munkaerőpiacra való visszatérés elősegítéséért (FMK) ^{^[29]}

A GYES-GYED-en lévők részére 2003-ban 26 különböző szakirányban szervezett tanfolyamon összesen 199 fő részére tervezett az FMK képzést indítani. Ebből 19 szakirányban 108 fő kapott támogatást, meghiúsult 7 tanfolyam 91 fővel. A csoportos képzéseken kívül 44 fő részére, igényeik alapján – egyedi képzésre – nyújtott támogatást. Összesen 152 fő kapott támogatást.

A szervezett, csoportos tanfolyamok közül a legnépszerűbb a számítástechnikához kapcsolódik (számítógép-kezelő, szoftverüzemeltető). Jelentős érdeklődés mutatkozik az irodavezető, a nyelvi képzések, valamint a kéz- és lábápoló, műköröm-építő tanfolyamok iránt.

„Esély Szolgálat” nők részére 2003 (Havasi Gyopár Szociális, Egészségügyi, Kulturális Alapítvány)

Az egy éves Phare finanszírozású program célja az volt, hogy a gyermekgondozásból visszatérő, középkorú, valamint idős nők számára egy tanácsadó- és segítő szolgálat induljon. Ennek keretében kiemelten foglalkoztak a munkaerőpiacról kiszorulók reintegrációjával. A felmerült igényekre reagálva képzéseket, és képzési tanácsadás működött. A projekten dolgozók segítséget nyújtottak a munkavállalást gátló problémák megoldásában is. Emellett életvezetési tanácsadást, krízis ellátást, szabadidős elfoglaltságot, egészségnevelést, a betegcsoportoknak pedig szakszerű segítséget nyújtottak Képzéssel és gyógyászati segédeszközök kölcsönzésével nyújtottak segítséget azoknak a családoknak, akik beteg hozzátartozóikat tartósan ápolták.

A projekt időszaka alatt összesen megjelent 920 nőből 422 fő vett részt a programban és a képzést 38 nő végezte el. A képzésen résztvevők közül 11 fő elhelyezkedett a munkaerőpiacon, 7 fő továbbtanul (szak- és felsőfokú képzésben).

Nők munkaerőpiaci reintegrációja (Motiváció Alapítvány)

A program célja volt, hogy képzést és munkavállalási lehetőséget biztosítson inaktív 40-58 éves, vagy gyermekgondozásról visszatérni kívánó, munkahelyüket elvesztett nők számára. A programban 40 nő vett részt. A kritériumoknak megfelelő jelentkezők közül a kiválasztás személyes beszélgetés, kérdőív és foglalkozás-egészségügyi vizsgálat alapján történt.

A résztvevők először egy három hónapos nappali, iskolarendszeren kívüli tréningen vettek részt, a sikeres vizsgát követően pedig személyre szabottan munkalehetőséget ajánlottak fel számukra különböző munkahelyeken. A munkalehetőségek főleg beteg vagy idős, illetve fogyatékos emberekkel kapcsolatos tevékenységek: ápolás, gondozás, szociális feladatok voltak. Az oktatás speciálisan ezekre a feladatokra készített fel és erről a résztvevők tanúsítványt kaptak.

A képzés során a résztvevők fejleszthették önismeretüket, valamint elméleti, a fogyatékossággal összefüggő és vállalkozói ismereteket sajátítottak el, továbbá megtanulták a hallássérültek kommunikációját segítő jelnyelv alapjait. A résztvevőket már a képzés idején mentorok segítették, akiknek a későbbiekben személyre szabottan a munkahelyek megtalálásában, a munkaközvetítésben és a munkahelyi beilleszkedés elősegítésében is fontos szerepük volt. Szintén nagy segítséget jelentett a nők számára a jogi, munkaügyi és gazdasági tanácsadás, amelyet a képzés és a foglalkoztatás alatt biztosítottak számukra. A felvállalt 40 fő részére képzést és ezt követően munkalehetőséget tudtak kínálni.

Nők szakképesítéshez segítése (Közmunka Egyesület)

A XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre Közmunka Egyesület célcsoportjukat családi okból illetve munkalehetőség és/vagy személyi alkalmasság miatt inaktív (gyes, gyed és negyven év feletti) nők alkották. A programba 57 főt vontak be, melynek hozzávetőleg harmada gyermekgondozási ellátásban részesül, a kétharmad negyven év feletti munkanélküli, illetve inaktív. Döntően többgyermekes családi kapcsolatban élnek. Foglalkoztatási hajlandóságuk elsősorban az irreguláris formák iránt volt.

A projekt 2003. évi eredményei: a moduláris rendszerű képzési program révén az önismeret, motiváció, prezentációs készség javulása révén a projekttől független, a személyes eredményesség javulását érték el a célcsoport tagjai. Önbizalmuk, önértékelésük számottevően pozitív irányban változott. Családi, önérvényesítő kommunikációjuk javult.

A szakmai ismeret megszerzése révén a foglalkoztathatóság realitása nőtt. 15 fő szerezte meg a speciálisan a családi humán szolgáltatások ellátására szervezett, OKJ szociális gondozó-ápoló szakképesítést, mely lehetővé teszi a program lezárultát követően az intézményes, akár szabad munkaerőpiaci környezetben való foglalkoztatáson túl, az önfoglalkoztatás lehetőségét.10 fő rehabilitációs alprojektben (bet. varrónő) támogatott foglalkoztatása (egy éves) lezárult és a továbbfoglalkoztatás szakaszához ért. 2 fő vállalkozást hozott létre, egyéni vállalkozói igazolványt váltottak ki. 2003-ban összesen 19 fő helyezkedett el a nyílt munkaerőpiacon.

Főnix program a pályaújrakezdő anyákért (Grafológiai Intézet Kft.)

A program különlegessége, hogy for-profit vagyis szolgáltatásként vásárolhatják meg az érdekeltek. Ez ugyanakkor a program elérhetőségét korlátozza, amennyiben nem cégek vásárolják meg munkatársaik számára, hanem maguk az érdekeltek fizetik meg a szolgáltatást.

A Főnix program három eleme:

Grafológiai elemzés speciális, erre a célra összeállított szempontsor alapján (pl. kreativitás, szervezőkészség, kommunikációs képességek stb.)
Pszichológiai teszt, amelyek segítségével megállapíthatók a legfőbb személyiségjellemzők
Tanácsadás egy ülésben

Az említett elemek segítségével pontosítható, illetve mélyíthető a jelentkezők önismerete, s ezen keresztül hatékonyabbá tehető a munkavállalói közegbe történő visszailleszkedésük. Ez utóbbi érdekében részmunkaidős munkaerő-közvetítő részleget is működtetnek és maguk is gyakorolják a kismamáknak megfelelő atipikus foglalkoztatási formákat (részmunkaidő, osztott munkaidő)

„Anyabarát” állásközvetítés (JÓL-LÉT Közhasznú Alapítvány)

Az Alapítvány a megoldást az emberhez méltó élet értékeinek tudatos felvállalásában, a nemek és generációk közti partnerség megerősödésében, illetve az egyéni adottságoknak és élethelyzetnek megfelelő munkavállalás elősegítésében, a családi és a munkahelyi kötelezettségek harmonikusabb összeegyeztetését támogató rugalmas, illetve részmunkaidős foglalkoztatás elterjedésében látja. Az első hazai anyabarát állásközvetítő létrehozásával ez utóbbihoz kívánt hozzájárulni.

Munkatársaik – a programba jelentkezők egyéni igényeinek figyelembevételével − olyan munkáltatókat keresnek, akik nyitottak az újszerű megoldásokra, a rugalmas, rész- vagy osztott munkaidős, illetve távmunkában (is) ellátható munkavégzési formákra. Az eddig elhelyezettek számáról nem kaptunk adatokat.

Diplomás munkanélküliek

A célcsoport helyzetejellemzői

A budapesti munkát keresők összetétele az utolsó foglalkozásuk alapján – a foglalkoztatottakhoz hasonlóan – eltér az országra jellemzőtől. Budapesten a munkát keresők 27%-a vezető, értelmiségi, illetve egyéb szellemi foglalkozású volt, közel negyede utoljára ipari, építőipari jellegű foglalkozást folytatott. Az előbbiek részesedése lényegesen meghaladja az országos átlagot, utóbbiak aránya viszont lemarad attól. (M30. táblázat)

Míg 2001-ben átlagosan 134 nap alatt sikerült egy felsőfokú végzettségű szakembernek elhelyezkednie, 2003-ban már 168 nap kellett hozzá. 2003 a fordulat éve volt, ekkor ugrott ugyanis meg jelentősen a felsőfokú végzettségű regisztráltak száma a munkaügyi központokban. Míg 1996-ban az összes regisztrált állományon belüli részarányuk 5,7%-ot tett ki, 2003-ban arányuk már meghaladta a 12%-ot, s számuk az előző évekhez képest abszolút értékében is növekményről árulkodott.(M31. ábra)

Ugyanakkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy a diplomások körében igen jelentős a regisztrációt igénybe venni nem kívánók száma és aránya.

Az elmúlt évben jelentősen emelkedett a felsőfokú végzettségűek aránya a fiatalok körében. Ezzel együtt azonban megnőtt számarányuk a munkanélküliek között is. Az egyetemek, főiskolák nappali tagozatán a 2002/2003. tanévben alapképzésben 193 ezren tanultak, 5%-kal többen az egy évvel korábbinál.

Az FMK Diplomás Irodájának éves regisztrációs forgalmát vizsgálva megállapítható, hogy 2003-ban 1800 fő jelentkezett a regisztrációba. A felsőfokú végzettségűek között több a főiskolai, mint az egyetemi végzettségű. A regisztráltak 30-35 százaléka tanító, tanár, 23 százaléka mérnök, 18 százaléka közgazdász, 8 százaléka pedig agrárvégzettségű. (Hasonló kedvezőtlen folyamatok zajlottak le a fejlett nyugaton is a 80-as években, melyek legfőbb oka a felsőoktatási expanzió és a gazdaság stagnálása volt.) A regisztrált munkanélküliek között 2003.-ban már találkozhatunk a „siker szakmák” képviselőivel is, pl. jogászokkal, közgazdászokkal.

2000 és 2003 között a regisztrációba újonnan belépők száma közel 49%-kal emelkedett. Ezen belül a pályakezdőké 154%-kal, a nem pályakezdőké 30%-kal.
Az érintett létszámok (nyitó létszám + új belépők száma) együttesen 24%-kal, a pályakezdőknél 150%-kal, a nem pályakezdőknél 11%-kal nőttek.
A regisztrált diplomás (nem pályakezdő) munkanélküliek száma az utóbbi egy évben 23,2%-os növekedést mutat. Ezen belül a főiskolát végzettek aránya 22,4%-kal, az egyetemet végzettek aránya 24,4%-kal nőtt.

Összefoglaló, következtetések

A fővárosban a regisztrált munkanélküliek körében jelentősen megnőtt a felsőfokú végzettségűek aránya, egy diplomás munkanélkülinek átlagosan egyre több időt kell a regisztrációban eltöltenie, mire el tud helyezkedni. Azon tényezőt is figyelembe kell vennünk, hogy a diplomások munkanélküliek nagy része nem megy el a Munkaügyi Központba, így nem jelenik meg a regisztrációban.

Bár a diplomás munkanélküliek száma nehezen becsülhető, az megállapítható, hogy a fővárosi munkaerőpiacon egyes szakmai területeken a felsőfokú végzettséget igénylő pozíciók túltelítődtek, már a hagyományos „sikerszakmákban” (jogász, közgazdász) is megjelent a diplomás túlkínálat. Problémát jelent, hogy a felsőfokú képzési rendszer nem alkalmazkodik a munkaadók elvárásaihoz.

Követendő példa lehet, hogy már több felsőfokú oktatási intézmény saját karrier-tanácsadó irodát működtet, melyek a végzősök elhelyezkedési esélyeinek növelése érdekében a munkavállalási tanácsadás mellett, állásbörzéket is szerveznek.

A diplomás munkanélküliek csoportja igen heterogén, vagyis e csoportnál is személyes profilhoz illesztett segítségnyújtást igényel a hatáskörrel bíró szolgáltató szervezetektől.

A közvetítések hatékonyságát igen nagy mértékben növelni szükséges, melyhez az informatikai rendszer és internet szolgáltatást, alapvetően fejleszteni szükséges. Szükséges továbbá olyan akciók szervezése, mellyel a munkáltatók üres álláshelyeik bejelentési kötelezettségeiknek aktívabban tesznek eleget.

A fővárosban a diplomás munkanélküliek számának hangsúlyos növekedése következtében, szükség van olyan újabb intézkedésekre, amelyek a probléma hatékony kezelését biztosítani tudják.

~~Az intézkedések alapelvei~~: Nyitott szolgáltatási rendszer szükséges, szolgáltatói mentalitás érvényesül a munkát keresők felé, stratégiai partneri mentalitás a szektorok között (kormányzati, önkormányzati, nonprofit, profit szférák között), szakmai partneri mentalitás a szolgáltatók között (munkaügyi központ, családsegítő szolgálatok, közfoglalkoztatók, civil és profitorientált szolgáltatók között.

~~Személyes profilhoz illesztett segítségnyújtás szükséges~~ ~~minden munkát keresőknek, komplex és a kliensekkel közösen kidolgozott terv szerinti segítségnyújtás szükséges az összetett problémakörrel birkózóknak.~~

~~Ki kell dolgozni és térségenként rendszeresen egyeztetni szükséges, a szektorok kompetencia határait.~~

~~Az intézkedések fő területei:~~

· ~~Az FMK és az ön kormányzatok együttműködési szerződéseinek felújítása.~~

· ~~„e” szolgáltatások kifejlesztése az Állami Foglalkoztatási SZolgálatnál (összhangban a PHARE kirendeltségi működési modell kidolgozásával).~~

· ~~Az FMK és az önkormányzatok közös PR tevékenységet megerősítő programjainak kidolgozása~~

· ~~Munkáltatói, Nonprofit, és egyéb együttműködések erősítése a jobb közvetítés érdekében~~

· ~~Az álláskeresőket segítő, mentális szolgáltatók segítése~~

”Az önkormányzatok az üres állások bejelentési fegyelmének javítása érdekében kérjék fel az általuk fenntartott intézményeket, illetve többségi önkormányzati tulajdonú szervezeteiket a bejelentési kötelezettség betartására.

A Fővárosi Munkaügyi Központ és a vele kapcsolatban álló Nonprofit Vállalkozásokért a Népjóléti Szférában Alapítvány előzetes tapasztalataik alapján alkalmasnak tűnnek arra, hogy kidolgozzák az optimális szolgáltatási együttműködés modelljét.

Támogatások és segítőSegítő szolgáltatások

Állásközvetítés és tanácsadás (FMK Diplomás Iroda)

2003-ban képzési támogatásban az FMK Diplomás Irodája 524 főt részesített. Elsősorban a nyelvi és számítógép-kezelői ismeretekre vonatkozó képzések iránt nagy az érdeklődés, de emellett a kiadványszerkesztői, pénzügyi ügyintézői, programozói, ingatlanközvetítői, WEB programozói, gyógymasszőr képzések is keresettek voltak. A vállalkozóvá válást 41 esetben támogatta az iroda.

Kezdetben a közhasznú foglalkoztatás nem került előtérbe. Később egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy e célcsoporton belül is nagy számban találhatóak azok a személyek, akiknek munkaerőpiacra való visszakerülése más módon nem tűnik megoldhatónak. 2003. évben az FMK Ifjúsági Iroda 10 fő pályakezdő diplomást, a Diplomások Információs és Közvetítő Irodája pedig 15 fő diplomás munkanélkülit közvetített közhasznú munkaadókhoz.

Az Álláskeresési technikák tréninget az Iroda munkavállalási tanácsadója tartja havi rendszerességgel. 2003. évben 7 csoportban 55 fő vett részt tréningen és 113 fő tanácsadáson.

Az Álláskereső klub háromhetes foglalkozásán 18 fő vett részt a diplomás ügyfelek közül.

Támogatott „személyközpontú” álláskeresés (Nonprofit Vállalkozásokért a Népjóléti Szférában Alapítvány)

Az alapítvány programjának célja: komplex, személyre szabott szolgáltatások nyújtásával, tanácsadással a programban résztvevő, fővárosban élő diplomás munkanélküliek munkavállalási esélyeinek növelése, elsődleges munkaerőpiacon történő elhelyezése, munkaerőpiaci képzésbe juttatása, valamint támogatott foglalkoztatásának és vállalkozóvá válásának elősegítése.

2003.-ban 320 új ügyfél kereste meg az alapítványt. Az ügyfélforgalom a félfogadásaikon természetesen ennek a sokszorosa volt.

Az új ügyfelek 35%-a volt férfi és 65%-a volt nő. Életkorát tekintve 39% volt 20-29 év közötti, több mint 18% 30-39 év közötti, 17%-a 40-49 és több mint 23%-a volt 50-59 éves, 60 éven felüli volt közel 3%. Szakmai összetételét tekintve nagy arányban jelentkeztek a mérnökök (az ügyfelek 18%-át tették ki). Új jelenség a gazdasági szakképzettségűek magas aránya. A pedagógusok a harmadik legnagyobb csoport. Az év folyamán a fővárosi ügyfelek mellett megjelentek a Pest megyei lakosok is a megyei munkaügyi központtal való együttműködés eredményeként. E kapcsolat csupán kezdeti eredményeként 36 főt regisztráltak Pest megyéből.

Az év folyamán az elsődleges munkaerőpiacon elhelyezkedett 26 személy. Telefonon vagy személyesen történt bejelentés alapján, és érdeklődésükre adott válaszként további 80 személy jelezte sikeres elhelyezkedését.

III.
A FOGLALKOZTATÁST TÁMOGATÓ MUNKAERŐ-PIACI ESZKÖZÖK FELHASZNÁLÁSA A FŐVÁROSBAN

A munkaerő-piaci eszközök[30] forrása a munkáltatók által befizetett munkaadói járulék, ebből kerülnek finanszírozásra az „aktív” munkaerő-piaci eszközök, és a munkavállalók által fizetett munkavállalói járulék, mely a „passzív” munkaerő-piaci eszközök forrása. Az aktív eszközök forrását a Munkaerőpiaci Alapot Irányító Testület megyékre osztja. Budapesten ezt a keretet a Fővárosi Munkaügyi Tanács (FMT) döntése alapján a Fővárosi Munkaügyi Központ kezeli. Az FMT tagjai: a Munkáltatói Oldal (munkáltatók szervezeteinek képviselői), a Munkavállalói Oldal (munkavállaló szervezetek képviselői), és az Önkormányzati Oldal (a fővárosi és kerületi önkormányzatok képviselői).

A munkaerő-piaci eszközök[31] forrása a munkáltatók által befizetett munkaadói járulék, ebből kerülnek finanszírozásra az „aktív” munkaerő-piaci eszközök, és a munkavállalók által fizetett munkavállalói járulék, mely a „passzív” munkaerő-piaci eszközök forrása. Az aktív eszközök forrását a Munkaerőpiaci Alapot Irányító Testület megyékre osztja. Budapesten ezt a keretet a Fővárosi Munkaügyi Tanács (FMT) döntése alapján a Fővárosi Munkaüg