Egy világvárosnak a társadalmi szolidaritás és a szociális érzékenység motivációján túlmenően, erős gazdasági érdeke is fűződik ahhoz, hogy minél több polgára legyen „gazdaságilag aktív”, azaz egyszerűen fogalmazva legyen munkahelye. Öt évvel ezelőtt már világosan látszott, hogy sok tízezer budapesti számára a tartós munkanélküliségi létből való kievickélés saját erőből reménytelen.

Amikor szakemberekkel és szakpolitikusokkal kidolgoztuk az Esélyegyenlőség 2000 Fővárosi Foglalkoztatáspolitikai Cselekvési Programot, egy koherens szakmai szolgáltató rendszer képét vizionáltuk. Akkor is és ma is világos volt számunkra, hogy 23 kerület egyenként nem, illetve csak igen korlátozottan tudja oldani a tartós munkanélküliség és az abból következő szociális gondok generálta feszültségeket. A több éve munka nélkül lévők és családjuk ellehetetlenülő helyzete az önkormányzatok szociális ellátórendszereire egyre nyomasztóbb teherként nehezedett. E közben az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (munkaügyi központok) intézményét az államigazgatási eljárásrendek súlyos béklyóban tartják, szociális szempontok érvényesítésére nincs módjuk. Így tehát a tartósan munkanélküliek számára csak egy szakmai szempontból igen széttöredezett, egymással szinte egyáltalán nem kommunikáló, sokszereplős rendszer működik. Az Esélyegyenlőség 2000 Cselekvési Program legfontosabb üzenete, hogy új érték teremtésének lehetősége éppen az ágazatok és kerületek szakemberei közötti együttműködés fejlesztésében rejlik.

A Fővárosi Önkormányzat elhatározta, hogy „modell kísérletet” dolgoz ki és finanszíroz meg a szociális és munkaerőpiaci szervezetek összehangoltabb együttműködésére. A tartósan munkanélküli lét gyorsan rombolja a család és környezete, és önmaga megbecsülését. Sokan már számtalan olyan kudarcon estek át, mely miatt már „belefáradtak a rendes állás keresésébe”, beletörődtek helyzetük kilátástalanságába. Különösen fennáll ez a veszély ott, ahol egyéb, szemmel látható hátrányok, előítéletek is nehezítik a munkáltatói elfogadást. Ők már nem a munkaügyi központok kliensei, hanem egyre kilátástalanabb szociális problémaként nehezednek az önkormányzatokra, a családsegítő szolgálatokra. A modell kísérlet ilyen helyzetbe került embereken segítő, összehangolt rendszert kívánt kimunkálni. Ennek szervezésére, szakmai koordinálására kértük fel Tánczos Évát, az Esély Családsegítő Szolgálat vezetőjét, aki biztos kézzel szervezte és vezette ezt a Magyarországon még úttörőnek számító munkát.

A „Partnerség a foglalkoztatásért” fantázianevű program nagyon is racionális együttműködési lehetőségeket tárt fel önkormányzati, munkaügyi központbeli, családsegítő és közfoglalkoztató szervezetek szakemberei között. A másfél éves program célrendszerét rögzítő együttműködési megállapodást hat kerület polgármestere, a Fővárosi Munkaügyi Központ vezetője és a szervezésért felelős Fővárosi Közhasznú Foglalkoztatási Szolgálat vezetője írta alá. Ezzel vállalva elkötelezettséget a szakmai partnerség mellett. Hogy milyen „hasznot” hozott a programban részt vevő több, mint hatvan tartósan munka nélkül élő embernek, a huszonegy szervezet huszonhat munkatársának? Hát erről tudósít az itt közreadott tanulmány.

A modell bemutatásra került több Európai Uniós szakmai fórumon, melynek hatására Stockholm város vezető szakemberei 2004-ben személyesen keresték fel munkatársainkat, hogy „haza vihessék” az itt szerzett tapasztalatokat. Az anyaghoz mellékeltük a Stockholm Matchning modell program rövid bemutatását is.

A szerkesztők feladata a partnerségben rejlő képességek és lehetőségek bemutatása, a folyamat ismertetése, terjesztése volt. Hogy az itt közreadott tanulmányból az önkormányzatok és munkaügyi központok vezetői milyen következtetéseket vonhatnak le az elmaradt szolgáltatások, párhuzamos feladatellátások racionalizálása terén, a személyes esetlegességen billegő szolgáltatások helyetti intézményes és tervszerű szolgáltatás-szervezés terén, azt a következő évek aktivitásai fogják megmutatni.

A Fővárosi Önkormányzat, illetve annak módszertani irodája a továbbiakban is az ágazatközi tematikus szakmai műhelyek szintjén, a nyílt koordináció eszközével tud csak hatni Budapest szociális és foglalkoztatáspolitikájának hatékonyabb működtetésére. Továbbra is figyelemmel kísérjük, évente bemutatjuk, közreadjuk a szervezetek aktivitásait, együttműködéseit. Reméljük, e munka is hozzásegíti a felelős döntéshozókat, hogy a szolgáltatás-tervezési koncepciójukban egyre nagyobb szerepet szánjanak a szektorok és kerületek közötti együttműködéseknek, hogy e partnerségek ne csak egy-egy akcióra jöjjenek létre, hanem intézményesülve segítsék Budapest rászoruló polgárainak boldogulását.

Kulinyi Márton

II. Előzmények

Az ESÉLYEGYENLŐSÉG 2000 Fővárosi Foglalkoztatáspolitikai Cselekvési Programban a Fővárosi Önkormányzat számos feladatot vállalt, és szakmai ajánlást tett a hátrányos helyzetű munkaerőpiaci célcsoportok, azon belül a tartós munkanélküliek problémáinak kezelésére. Többek között rámutatott, hogy elsősorban a partnerségben, a különböző szakterületek, önkormányzatok, finanszírozók intézményes együttműködésében rejlik jelentős tartalék.

2003-ban a „Partnerség a foglalkoztatásért” reintegrációs modellprogram a Fővárosi Esélyegyenlőségi Módszertani Iroda szakmai koordinációja és támogatása révén, az önkormányzatok összefogásával, a kerületi Szociális Irodák, Családsegítő Szolgálatok, a Közfoglalkoztatók, Szociális Foglalkoztatók, a Munkaügyi Központ Kirendeltségei és a célcsoporttal foglalkozó civil szervezetek tervszerű, intézményes együttműködésében kerülhetett megvalósításra.

III. A program célrendszere

A modellprogram célmegfogalmazásában a következőket rögzítette.

„A modellkísérlet olyan kerületi tartós munkanélküliek segítését célozza meg, akik támogatással, a foglalkoztathatóságuk fejlesztésével visszasegíthetők a munkaerőpiacra. A támogatásra szorulók jellemzője, hogy munkavállalási szándékuk még van, de motivációjuk, kitartásuk gyengébb, szociális-mentális problémáik miatt teljesítőképességük alacsony. Tartós megfelelésre még toleráns (támogatott) munkahelyen sem képesek. Hatékony ellátásukra a szociális-mentális ellátó intézmények, szervezetek, a direkt foglalkoztatási célú szervezetek és a Munkaügyi Központok tervszerű, intézményes együttműködésének fejlesztésére van szükség.

A program célrendszere:

§ a finanszírozás terén:
forráskoordináció megvalósítása (Fővárosi Önkormányzat, kerületi önkormányzat, Munkaügyi Központ). Feltárni újabb forrásokat: felkészülni az ESZA finanszírozására.

§ az intézményi háttér terén:
modellként három önkormányzat összefogása, önkormányzati intézmények részvétele, munkaügyi kirendeltségek, képző intézmények, foglalkoztatók, civil szervezetek bekapcsolása. Középtávú cél: ESZA-hoz pályázni tudó konzorciumok létrehozásának modellezése.

§ az érintett szakmák terén:
a szakmák együttműködésének segítése, közös célok, adatforgalmi rendszer, egymásra épülés kialakításának kezdeményezése. Középtávú cél: az ESZA pályázatok megfelelő szakmai színvonalának, szakmai komplexitásának biztosítása.”

A partnerségi program tehát a tartós munkanélküli személyek ellátásában érintett szervezetek és szakmák horizontális együttműködésének rendszerét dolgozta ki, helyi és „kistérségi” szinten. A helyi szintek összekapcsolódását egyrészt a fentebb leírt célok indokolták, másrészt a társulások több lehetőséget biztosítanak a szolgáltatásbővítés hatékony és forrástakarékos megvalósítására. Fontos szempont volt az önkormányzati partnerek megfelelő kiválasztása és bevonása. Jelen esetben nem a helyi szintekről indult a program megvalósítására az igény, ezért a budapesti kerületi önkormányzati sajátosságokat ismerve olyan kerületek lettek megcélozva, ahol korábban vagy jelenleg is jellemző a társuláson, együttműködésen alapuló különböző projektek megvalósítása.

A belső kerületek közül a VII-VIII-IX. kerületek jellemzően nyitottak az ilyen típusú kezdeményezésekre, több területen is kialakítottak együttműködést, közös pályázaton is vettek már részt. Mindhárom tipikusan belső városrészi kerület, sok szempontból hasonló problémákkal, és hasonló lehetőségekkel, emellett természetesen sajátos kerületi vonásokkal és eltérően kialakított szociális ellátórendszerrel.

Szándékosan került „kontroll csoportként” a minden jellemzőjében ettől nagyon eltérő másik kerületcsoport a programba. A XX-XXI-XXIII. kerületek egyrészt ún. külső kerületeknek számítanak a fővárosban, ennél fontosabb, hogy markáns helyi jellemzőket hordoznak, erős lokalitással rendelkeznek, a kapcsolat közöttük esetenként rivalizáló, vagy nem kiépült.

Ø A modellprogram maximális lehetőségeinek kihasználását jobban segítheti, ha a meghívásos módon bevont partnereknek is pályázniuk kell, meg kell küzdeniük a program kínálta lehetőségek elnyeréséért egy céljaiban átgondolt, egyeztetett közös munkaanyaggal.

IV. Előkészítés és szervezés
2003. május – 2003. augusztus

1 A program menedzsmentjének kialakítása

Programvezető: feladata a program szakmai feladatainak irányítása, a menedzsment további tagjainak felügyelete, kapcsolattartás a résztvevő intézmények vezetőivel, szakmai beszámolók készítése.

Program-koordinátor: feladata a program tevékenységi feladatainak irányítása, munkafolyamatok megszervezése, beszámolás a szakmai vezető felé

Kerületcsoport-koordinátor (2 fő): feladata a hozzá tartozó három kerületben tevékenykedő szakemberek munkájának és kommunikációjának segítése, szakmai megbeszélések szervezése, kapcsolattartás a programvezető és a szakemberek között.

A menedzsment felosztotta a funkciókhoz tartozó feladatokat. Elkészítette a program ütemtervét és szervezeti szintenként meghatározta és lépésekre bontotta a feladatokat.

Fontos volt rögzíteni, hogy a különböző menedzsment szerepkörökhöz milyen feladatok és kompetenciák tartoznak. A több szinten szerveződő együttműködési rendszeren belül az információnyújtás, az információáramoltatás, a szervezés, illetve a probléma-, és konfliktus kezelés nem lehet esetleges és keresztbe futó. A menedzsment és a partnerek számára is egyértelműen és áttekinthetően kell megjeleníteni a különböző szintű irányítási és beavatkozási kompetenciákat.

2 Az együttműködések lehetséges dimenzióinak meghatározása

Mikro szint: A „nulladik” szint tulajdonképpen az ügyfelek és a szakemberek együttműködésének szintje, az itteni eredményeken mérhető le az igazgatási és a szakmai szint jó működése. A munka során mikro szintnek neveztük a munkanélküli személyekkel folyó konkrét munka szintjét, és ebben a kontextusban kapott tartalmat maga a szakmai együttműködés is.

Mezo szint: Az első a szakmai együttműködés szintje. A különböző intézmények, szervezetek munkatársai, akik a konkrét esetkezelő munkák során megtapasztalhatják, egy közös eszközrendszerben való gondolkodás előnyeit, a segítő szolgáltatások optimalizálását.
Ezen a szinten (amit ebben a fázisban még mezo szintnek neveztünk) a szervezetek kommunikációjának, együttműködésének segítése történik, mely révén lehetővé válik a szakmai tartalmak összehangolása, a komplex szakmaközi segítő munka kialakítása.

Makro szint: A második szint az igazgatás szintje, melyet az intézmények vezetői, a segítő szolgáltatások feltételrendszerének, eszközrendszerének biztosítói alkotják. Itt jelenik meg a szolgáltatások optimalizálásának, minőségi kontrolljának igénye. Az intézmények és kerületek közötti igazgatási szintű koordináció lehetőséget ad az innovációk megosztására, a párhuzamosságok csökkentésére is.

3 Az együttműködési hálózatok kiépítése

a) A program felső igazgatási szintjének tájékoztatása, érdekeltté, illetve partnerré tétele az első lépés. A kerületi polgármestereket és az FMK vezetőit a felkérő levél és a programot bemutató írásos tájékoztató anyagok megküldése után személyesen kerestük fel, és kértük fel együttműködésre pontokba szedett, konkrét tartalmak mentén. (Partneri együttműködési megállapodások) Megfelelő referens személyének kiválasztását kértük, aki a program kontrollját jelentheti a felső vezetés számára, és tájékoztató és összekötő személy is egyben a felügyelt intézmények és szervezetek számára.

Ø Tudomásul kellett venni, hogy a háttéregyeztetések és időpont egyeztetések nagyfokú időráfordítást igényelnek. Maximálisan alkalmazkodni kellett a felső vezetők által megadott időpontokhoz, illetve nem lehetett a további programfázisokat elkezdeni az egyértelmű irányítói elköteleződések előtt. Nélkülözhetetlen volt emellett a helyi szinteken történő szervezési munkákhoz a programba delegált felelős munkatárs megnevezése.

b) Az alsó igazgatási szinten az érintett szervezetek, intézmények vezetőit kerestük meg, a megbeszélésen részt vettek a fókuszcsoport ellátásában érintett munkatársak is. Mindenhol ismertetésre került a program, a programban az adott intézmények szerepe és természetesen a modellprogram által kínált lehetőségek és az ehhez szükséges munkaráfordítás is.
A szervezeteknél szintén kértük a program munkacsoportjába delegálandó állandó kontaktszemély kiválasztását
Az intézményekig – kerületcsoporttól függetlenül – nem minden esetben jutott el a tájékoztatás és felkérés a felső igazgatási szint referensétől, több helyen tőlünk értesültek a programban való „kötelező” részvételről.

Ø Az intézmények egy része kényszernek érezte a partnerségi programba való bekapcsolódását, elsősorban azokban az esetekben, ahol a vezetés nem tájékoztatta őket. Jellemzően, azoknál a szervezeteknél, ahol a tartós munkanélküli személyek problémájának kezelésére már működtettek különböző szolgáltatásokat, vagy terveztek hasonlókat, sokkal nagyobb szakmai érdeklődéssel fogadták a szervezetközi együttműködés lehetőségét. Természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy ahol nem ismerős a team-munka fogalma, illetve ahol jellemzőbb az erősen hierarchizált szervezet, ott hosszabb idő és a bizalom kialakulása szükséges az együttműködés valódi felvállalásához.
A partnerség sikeressége a benne résztvevők motiváltságán, elköteleződésén,problémaérzékenységén és cselekvési igényén múlik. A kerületi erőtereket és a munkaügyi ellátórendszeri érdekviszonyokat ismerve ehhez az összes szint közötti összhang megteremtése szükséges, közösen megfogalmazott célokkal és a célokhoz rendelt elvárásokkal és erőforrásokkal

Ø A helyi szintű partnerségi hálózat szervezésénél ma már szabályként fogalmaznánk meg, hogy a partnerek egyenkénti felkeresése helyett, sokkal célravezetőbb az együttműködésben résztvevő összes szervezet felelős vezetőjével való közös megbeszélés és egyeztetés, már a program előkészítésének kezdő időpontjától. Nagyobb hangsúlyt érdemes fektetni a helyi szintű, tehát a kerületen belüli network építésre, és csak ezután következhet a nagyobb léptékű kerületközi/térségi partnerség építése.

4 Kerületek felmérése – Kerület-tükör

A polgármesterek szerepvállalását követően a menedzsment megkezdte a kerületek felmérését: a tartós munkanélküli személyekkel foglalkozó intézmények, szervezetek erőforrásainak, működésmódjának, adminisztrációs rendjének megismerését, a helyi foglalkoztatáspolitika jellemzőinek kitapogatását, az együttműködésbe bevonandó szervezetek motivációjának bemérését.

A felmérések előre megtervezett kérdéssorozatok mentén történtek, így jól összevethető anyagok születtek az egyes kerületekről. Ennek alapján tudtuk végiggondolni, hogy hol milyen „bázisra” tudjuk építeni a program működtetését, illetve a kerületcsoportokon belül milyen kölcsönös erőforrások és együttműködési lehetőségek rajzolódnak ki.

Minden kerületre elkészítettük az ún. Kerület-tükröt, mely az alábbi szervezeti és működési információkat tartalmazta:

a) Szociális Iroda: RSZS rendszer, helyi szociális rendelet, dokumentációk, követés, munkakapcsolatok a többi szervezettel

b) Családsegítő Szolgálat: szervezeti jellemzők, RSZS-es jellemzők, hogyan kezelik a munkanélküli ügyfelek problémáját, teljes szolgáltatási kínálat, dokumentáció, követés, munkakapcsolat a többi szervezettel

c) Közfoglalkoztató: szervezeti jellemzők, foglalkoztatási jellemzők (közcélú, közhasznú, közérdekű), munkakörök, munkakapcsolatok többi szervezettel, dokumentáció,

d) Szociális Foglalkoztató: szervezeti jellemzők, foglalkoztatási jellemzők, munka területek, kapcsolat a többi szervezettel

e) Munkaügyi Kirendeltségek: ügyfélfogadás módja és jellemzője, a szolgáltatások kínálata, együttműködés módja az illetékes önkormányzattal és közfoglalkoztatóval, munkakapcsolatok szociális szervezetekkel

f) Helyi, vagy területi illetékességű non-profit szervezetek a munkanélküli ellátásban

A partnerségi modellprogram feltétlenül a helyben meglévő alapokra ellátórendszerre és a már kialakított működésekre épül, illetve a helyi szervezeti kapacitásokat hangolja össze, ezért alapvető fontosságúnak tartottuk, hogy minden kerületről átfogó képet kapjunk a tartós munkanélküliség problémakezelésének kialakított feltételeiről és rejtett tartalékairól. A Kerület-tükrök segítségével felmérhettük a kerületcsoportok erősségeit, gyengeségeit, jól működő vagy hiányos ellátórendszerét és egyéb területi sajátosságait.

5 A célcsoport kiválasztási szempontjainak és a delegálás módjának meghatározása

Végiggondoltuk, hogy a célcsoport összetételénél mind a regisztrált, mind a nem regisztrált munkanélküli személyek reprezentálva legyenek a programban. Az is szempont volt, hogy az aktív korúak rendszeres szociális segélyén (RSZS) levő személyek mellett más problémahátterű tartós munkanélküli személy is beválasztásra kerüljön.

A menedzsment a következő szempontokkal pontosította a célcsoport toborzását:

§ Fontos, hogy ne csak egy szervezet delegáljon résztvevőket. A kiválasztásban is résztvevő, a küldésben felelősséget vállaló szervezet jobban elköteleződik a program iránt, tehát mindenképpen több szervezetet célozzunk meg ebben.

§ Ne legyen homogén a csoport, különböző „státuszú” munkanélküli személyt válasszunk

§ Heterogén legyen a munkaerőpiaci hátrányok szempontjából is (életkor, iskolai végzettség, szakma, nem, roma kisebbség)

§ A munkakeresésre motivált személyekre van szükség, tehát ne csak az aktív korú RSZS igénylők közül választódjanak ki. Tapasztalatunk szerint a kerületekben leginkább ők jelentik a „munkanélkülieket”, velük van intézményes kapcsolat, őket jelölnék a programba. Az RSZS-t igénybevevő személyek egyrészt nehezen mobilizálhatóak, másrészt viszont kötelezettségük mentén „fegyelmezettebben” maradnak bent a programban.

§ Motiváltság „csírája” megfogható legyen: együttműködésre képesség, hajlandóság. (a kiválasztott célszemélyeknél a motiváltság mérője az együttműködési szerződés lesz)

Az együttműködő szervezetek szakemberei különböző helyzetekben, más és más nézőpontot képviselve találkoznak tartós munkanélküli személyekkel, ezért szervezetenként, a találkozási/értékelési helyzetekre lebontva készítettük el a célcsoport toborzásához szükséges útmutatót.

A program olyan tartós munkanélküli személyek segítését célozza, akik pillanatnyilag még a toleráns, támogató közfoglalkoztatásban sem tudnak részt venni, tehát legalább 6 hónapja munkanélküliek és különböző fizikai és pszicho-szociális körülményeik akadályt jelentenek a foglalkoztathatóságuk, munkavállalási képességük terén.

Mivel a programban fontos szempont volt, hogy heterogén legyen a célcsoport, tehát különböző „státuszú” munkanélküli személyek kiválasztását kértük. Ezért nem csak az aktív korú rendszeres szociális segélyezettek köréből vártuk a program résztvevőit, hanem - tágabb körből – a regisztrált és nem regisztrált munkanélküli ügyfelek nagyobb számú csoportjából is. Fontos volt, hogy a munkaerőpiaci hátrányok szempontjából is heterogén legyen a célcsoport. (életkorból, nemből, iskolai végzettségből, szakképzettségből, roma kisebbségi helyzetből fakadó hátrányok)

Mivel minden együttműködő szervezet más-más módon kerül kapcsolatba munkanélküli ügyfelekkel, ezért talán különbözhet a kiválasztáshoz vezető megközelítés is.

§ Szociális Irodák/Osztályok

A Hivatalban leginkább az aktívkorú RSZS-t igénylőkkel találkoznak.

Általánosságban mindenkit elküldenek a közfoglalkoztató irányába, de valakiről mégis azt gondolhatják saját hatáskörben, hogy még valóban nem alkalmas, nem képes munkavállalásra. Ezt az ügyfelek vagy orvosi igazolással, vagy élethelyzetűk olyan bemutatásával igazolják, hogy az ügyintéző, ha van mérlegelési jogköre, megállapítja az alkalmatlanságot és határozatot hoz az RSZS folyósításáról.

Az Irodáktól azt kértük, hogy ezen fenti ügyfélcsoportból küldjenek a programba résztvevőket.

§ Munkaügyi Kirendeltségek

A Kirendeltségek munkatársai azokra a 6 hónapon túli munkanélküliekre gondolhattak, akiket a személyes megismerés alapján pszicho-szociális állapotuk miatt még nem irányítanak közhasznú foglalkoztatásra, mert úgy látják, hogy még nem lenne képes a folyamatos munkavégzésre az illető.

Kértük, hogy ezen személyek közül irányítsanak a programba regisztrált munkanélkülieket.

§ Közfoglalkoztatást végző szervezetek

A közcélú munkára irányítottak köréből azokra a jelentkezőkre gondolhattak, akik a munka alkalmassági vizsgálat alapján (átmeneti időre) nem alkalmasak a munkavégzésre. Azok a jelentkezők is irányíthatóak, akik pszichés gondjaik miatt nem bírják hosszabb ideig a foglalkoztatást, de többször is próbálnak újból munkába állni.

Ugyanígy a közhasznú foglalkoztatottak közül azokat a személyeket irányították a programba, akiket úgy ismernek korábbi alkalmazásból, hogy motiváltak ugyan a munkavégzésre, de mégsem tudnak hosszabb időre munkavállalóként megfelelni.

§ Családsegítő Szolgálatok

A családsegítőkben fordulnak meg a „legvegyesebb” összetételben a munkanélküli ügyfelek. Az együttműködésre kötelezett RSZ segélyezettek közül sokan munkavégzésre való alkalmatlanságuk/képtelenségük miatt vannak nyilvántartva. Tehát egyrészt azon RSZ segélyen levők közül kértük a kiválasztást, akiknél jól megfoghatóan fizikai-szociális-mentális nehézségek akadályozzák a munkavállalást.

Másrészt, a más problémákkal való foglalkozás mentén (jellemzően adósságkezelés) dolgoznak regisztrált és nem regisztrált munka nélkül levő emberekkel a CSSK-k. Közülük elsősorban azokra gondoltunk, akiket éppen ezen „egyéb problémák” húznak vissza, ugyanakkor a problémamegoldás, a változtatás fontos tényezője lenne a munkaképesség javítása, a munkavállalás.

6. Komplex segítő munka

Elemzésre került a komplex segítő munka teljes folyamata és ennek alapján készült el a folyamatábra, amely tartalmazta a munka dokumentálásának javasolt rendjét is. Az egyszerűsített folyamatábra és a dokumentációs rend az együttműködésre felkészítő tréningen került véglegesítésre. /1. sz. melléklet/

Az egységes dokumentáció tartalma a toborzás és egyéni helyzetfelmérés folyamatáról:

§ Tájékoztató: a program ügyfeleinek szól

§ Nyilatkozat : az ügyfél részéről a programban való részvételről

§ Irányító lap: a programba delegáló szervezet/szakember tölti ki

§ Helyzetfelmérő lap (első interjú): a programba javasolt személyekkel készül

§ Együttműködési megállapodás: a mentor-ügyfél között kötendő megállapodás a személyre megfogalmazott célokról és programban vállalt kölcsönös kötelezettségekről

Ø A szervezeteknél folyó segítő munka dokumentációs követése mindenhol a saját dokumentációs előírásoknak megfelelően történik, a program ebbe a folyamatba nem akart plusz terheket róni a partnerekre. Az együttműködéshez, az egymáshoz kapcsolódó munkafolyamatokhoz azonban szükségesnek láttuk a program által kialakított egységes dokumentáció bevezetését, amely révén minden partner követni tudja a folyamat lépéseit.

6 „Összehangoló” team-építő tréning előkészítése

Augusztus hónapra a szervezetekben mindenhol kijelölődtek az együttműködésben résztvevő személyek, kivéve a Munkaügyi Központ Kirendeltségeit. A kerületi „felelős” kontaktok számára visszajelzés történt a folyamatokról.

Ebben a szakaszban nagyon intenzíven a szakmai szint volt megcélozva. Kerületcsoport szinteken az intézményi együttműködés kialakítása volt a cél, ehhez a közös cél érdekében megvalósuló csapat identitást és a program iránti elköteleződést kellett kialakítani. Rövid idő állt rendelkezésünkre, ezért az intenzív két napos tréning program mellett döntöttünk, amit kerületcsoportonként terveztünk meg, külső tréner bevonásával.

A nyári szabadságok megnehezítették az előkészítő munkát, mind a vezetőkkel, mind a munkatársakkal való munka a tervezettnél lassabban haladt, az intézmények ügyeletben lévő és helyettesítő munkatársai nem rendelkeztek információval, kompetenciával.

A szervezéssel, egyeztetéssel, felelős személyek kiválasztásával járó munkafázis megtervezésénél feltétlenül figyelni kell a megfelelő időzítésre, egy partnerségi program számára a kudarc veszélyét is jelentheti a rosszul tervezett előkészítési időszak.

A nehezebben bevonható szervezeteknél külön stratégiát kell kigondolni a hatékony elérés érdekében, alkalmazkodva a szervezeti jellemzőkhöz és a „szolgálati útvonalakhoz”.

V. A project tevékenységei

1 „Összehangoló” Partnerségi kerületcsoport felkészítő tréning

A felkészítő tréning céljai:

§ Csapatépítés kerületcsoport szinten

§ A partnerségi program megismerése, megértése, felvállalása

§ Szervezetek közti információ átadás és közös nyelv kialakítása

§ A program munkafolyamatának megbeszélése, szerepek tisztázása

A tréning konkrét csoporttevékenységeinek eredményei:

§ Kerületi és kerületcsoport szinten is egymással kommunikálni tudó munkacsoport

§ Folyamatábra szerinti szerepek és tevékenységek véglegesítése

§ Célcsoportok kiválasztásának szempontjai és megvalósításának menete

§ Az együttműködő partnerek saját intézményeikben képviselik a programot

§ Részletes címlista kerületcsoportokként az összes partner elérhetőségéről

§ Mentorok személyének megnevezése a szervezeteknél

§ A kerületcsoport koordinátorok folyamatos háttérsegítséget és konzultációs lehetőségeket biztosítanak, elsősorban a mentorok munkájának megerősítése érdekében.

A két intenzív tréninget egymást követően bonyolítottuk le. Így a második kerületcsoportnál már felkészültebbek voltunk a kérdésekre, nehézségekre. Fontos különbségeket figyelhettünk meg a csoportműködés során a két csapatnál, amelyekre a további együttműködés fejlesztésénél figyelemmel voltunk. A belső kerületcsoportnál sokkal nagyobb hárítás volt érzékelhető a partnerek és a program iránt. Ki-ki a saját helyi működésmódján nem szívesen akart változtatni, a program lehetséges eredményivel szemben sok ellenérvet sorakoztattak fel. A kerületeken belül a szervezetek között több esetben feszültséget és bizalmatlanságot érzékeltünk, tehát a tréninget követő időszakra is további intenzív összehangoló munkamódokkal kellett terveznünk. Az erősebb lokalitású másik kerületcsoportnál nagyobb nyitottságot és bizalmat érzékeltünk. Kíváncsiak voltak a programra és egymásra, sokkal több lehetséges nyereséget fogalmaztak meg a másik csoportnál. A csoportépítő játékoknál hamarabb jutottak el az együttműködő mechanizmusokig, a spontán beszélgetések és kapcsolódások is gyorsabban alakultak. Ebben a csoportban jellemzően az jelentett inkább nehézséget, hogy a szakemberek a szervezetük általi kijelölést kényszernek élték meg, és ezt kellett a tréning során „átcímkézni” a szakmai bizalom megnyilvánulásának.

2 Sajtótájékoztató a IX. kerületben, a partnerségi program egyik színterén

A partnerség induló fázisában szükségesnek tartottuk, hogy a fővárosi, a kerületi és munkaügyi felsőbb igazgatási szintek is kellő fontosságot tulajdonítsanak a program indulásának, és ezt kinyilváníthassák egymás előtt, illetve mindezt saját területük/kerületük felé is kommunikálhassák (sajtó). Mindennek egy közös, 6 kerületi fórum adott egyben keretet, amely lehetőséget nyújtott az igazgatási és a szakmai szint egymásra figyelésének, a döntéshozók és a programban konkrét munkát vállalók együttes elköteleződésének.

A sajtótájékoztató jelentős mozzanata a Fővárosi Önkormányzat (Foglalkozáspolitikai. Bizottság), az FMK Igazgató és az FKFSZ Ügyvezető Igazgató (Program) közötti együttműködés ratifikálása volt.

3 Együttműködés a fókuszcsoportra irányuló munkafázisban

A felkészítő tréninget követően elkezdődött a közös munka. A fókuszcsoport sikeres toborzásához a szakembereknek folyamatosan kommunikálni kellett egymással. A kerületcsoport koordinátorok követték nyomon ezt a folyamatot, jelezve az egyes kerületeknek, hogy mások háza táján hogyan alakul a kiválasztás. Mindez némi versenyhelyzetet eredményezett a kerületek között, ez még intenzívebbé tette a helyi szintű kapcsolatépítést.

A programba kis többlettel delegáltak ügyfeleket a szervezetek, számolva a lemorzsolódással és az élet történéseivel. A program célszemélyeinek végső kijelölésében a koordinátorok nyújtottak segítséget a mentoroknak, egyben figyelve a kiválasztási szempontok minél teljesebb érvényesülésére.

/melléklet/

A programba bevont ügyfelek főbb jellemzői a helyzetfelmérő első interjú alapján

Első interjús felmérés szerint		VII.	VIII.	IX.	XX.	XXI.	XXIII.	Összes
Nemek	Nő	8	11	8	11	12	3	53
Nemek	Férfi	4		7	3	2	5	21
Kor szerint	24-39	1	8	3	7	3	4	26
	40-49	4		5	2	6	4	21
	50-54	7	1	6	5	4		23
	55 fölött		2	1		1		4
Iskolai végzettség	8 ált. alatt	1		3	1		1	6
	Alapfokú	4	5	5	2	8	5	29
	Szakm.képzés	2	2	2	7	4	2	19
	Középfok	4	2	4	4	1		15
	Felsőfok		2	1		1		3
Mn. státusz szerint	Regisztrált	11	11	12	12	10	8	64
	Nem regisztrált	1		2	1	4		8
	Anyasági ellátás			1	1			2
Ellátás szerint	Mn. járadék	3		1		1		5
	Állásker.öszt.	1						1
	RSZS	4	7	5	12	13	6	47
	Ellátatlan	4	4	8	1		2	19
Mn. időtatama	6-12 hó	4	1	5	2			12
Mn. időtatama	1 évnél több	8	10	10	12	14	8	62
Küldő szerv.	Önk. Szoc. Iroda	1	10	6		3	8	28
	FMK	1		2	3	1		7
	Közfoglalkoztató				1	1		2
	CSSK	10	1	7	10	9		37

A számokból jól érzékelhetőek a célcsoport (N=70) jellemzői:

A résztvevők között a nők aránya 70%, a férfiaké 30%. A célcsoport 64%-a 40 év feletti, 36%-a 50 év feletti.

Csak alapfokú (vagy annál kevesebb) végzettségű 48%-uk.

86% egy évnél hosszabb ideje munkanélküli, 25%-nak több éve nincs munkája.

80%-uk regisztrált, tehát a Munkaügyi Központ látóterében van, még nem „veszett el” teljesen az ellátórendszer számára.

63%-uk részesül rendszeres szociális segélyben és így kapcsolódik valamilyen szociális szervezethez, 25%-uk viszont semmilyen ellátásban nem részesül.

Az egyéni helyzetfeltárások során kiugróan magas arányban tapasztaltunk súlyos egészségügyi problémákat, pszichés-mentális betegségeket, kisebb arányban alkoholproblémát. A szociális ellehetetlenülés, a családi gazdálkodás szétesése, az eladósodás 80%-ban jellemző volt.

A táblázatból, az ügyfelekről szóló információk mellett képet kaphattunk a program kezdeti szakaszában a partner szervezetek aktivitásáról, a program iránti érzékenységéről. Kerületenként jellemző volt, hogy melyik szervezet az aktívabb a kedvezményezett személyek kiválasztásában, hol vették „komolyan” a feladatot, hol kapott nagyobb súlyt a programban való részvétel.

A fentebb bemutatott célcsoport segítésében a bázisszervezetek a családsegítő szolgálatok lettek, egyértelműen a szociális munka eszköztárát kellett elsősorban mozgósítani az alapvető pszicho-szociális változások elindításához.

A családsegítő szolgálatoknál elkészített részletes helyzet és állapotfelmérést követően egyénenként, személyre szabott segítési terv készült az ügyfelek foglalkoztathatósági kapacitásának erősítésére, mely a változtatási fejlesztési területek széles spektrumát ölelte fel. A segítő munka ott kezdődött, ahol az ügyfél „tartott”, azokból a problémagócokból indult ki, amelyek munkavállalás, munkába állás alapvető akadályát jelentették. Minden esetben többlépcsős fejlesztési tervek készültek, ahol az egyes „lépcsőkhöz”, fázisokhoz nagyon különböző időtartam és intenzitás tartozott. Minden partnerszervezet ott kapcsolódott a célirányos segítő munkába, ahol saját eszközrendszerével a leghatékonyabban tudta „továbbléptetni” az ügyfelet a tervezett úton a foglalkoztatási esélyeinek növelésében.

Az egyéni folyamatokat megismerve minden partner követni tudta, ki, mikor és milyen módon lép be aktívan a felkészítő munkába, tehát a segítő munka egymásra épülése tervezhető volt és mindez az ügyfelek számára is átláthatóvá vált. /lásd folyamatábra/

Kerületi szinten a családsegítő szolgálatok bázisán a mentorok a felelősek a kliensek egyéni „program útjának” követéséért. Szükségesnek tartottuk, hogy legyen helyi szinten olyan szervező erő, aki rálát a folyamatra, egyéni szintre lebontva összehangolja a szükséges segítő szolgáltatásokat, illetve nem hagyja elveszni, kisodródni a nehezebben kapcsolódó, kevesebb kitartással rendelkező munkanélküli klienseket. Ez a mentori rendszer nem megszokott még a szociális-foglalkoztatási alapellátási szinten, ezért szükség volt a mentori szerep tisztázására, elfogadtatására, és a kerületi mentorok felkészítésére.

4 Visszacsatolás az együttműködés folyamatáról és eredményeiről
Kerületcsoportos Team megbeszélések

A kerületcsoportok havi munka megbeszélési teamjeit (továbbiakban: team) mindig megelőzte a szakmai vezetői megbeszélés, ahol végiggondolásra kerültek a program eredményei, illetve megfogalmazódtak a következő teendők, elérendő célok. A teamek napirendi pontjai ezek alapján kerültek meghatározásra. Vagyis a havi teamek strukturáltak voltak mind két kerületcsoportnál. A szakmai munka azonos ütemben történt a két helyszínen, hogy az eredmények összehasonlíthatóak legyenek.

A havi team megbeszéléseken a kerületi szociális irodák, a közhasznú foglalkoztatók, a családsegítők, illetve az FMK Kirendeltségei által delegált munkatársak vettek részt rendszeresen. A teamek összehívása mindig hivatalos és személyes megkeresés alapján történt. Az írásos megkeresést a programkoordinátor végezte. A hivatalos meghívók a résztvevőknek, illetve közvetlen főnökeiknek lettek kiküldve. A meghívó tartalmazta a team időpontját, helyszínét, napirendi pontjait. A programban aktívan dolgozók ezen kívül megkapták az előző team emlékeztetőjét.

A szervezetközi és kerületközi együttműködés kiépítése, illetve hatékonyságának fejlesztése a program előkészítő szakaszától egészen a záró fázisáig tartott.

A program végén az elért eredmények megbeszélése, a program lezárása, az írásos anyagok elkészítése, az utolsó egyeztetések, a program értékelésének elkészítése, illetve a záró konferenciára való felkészülés jelentetett többlet feladatot a partnereknek. /melléklet/

A szakmai találkozókon mindig adódott lehetőség az aktuális kérdéseket, szervezési problémákat is megbeszélni, de alapvetően az esetmegbeszélés, esetbemutatás volt a tematikus cél. A teamek az előzetes terveinknek megfelelően működtek: tanulási folyamatot jelentettek a résztvevőknek, egyrészt egymás szervezeteinek, munkamódszereinek, lehetőségeinek megismerésében, másrészt az egymásra épülő, egymás forrásait kölcsönösen felhasználó együttműködés megtapasztalásában.

Az esetismertetés során hatékony kapcsolati építkezést bemutató kerületek példája serkentő hatással volt a többi résztvevőre, illetve egy-egy „innovatív” ötlet is mozgásra késztette a kényelmesebb partnereket.

5 A Program által megajánlott esélykiegyenlítő szolgáltatások

Már a kerületi erőforrások felmérésénél tapasztaltuk, hogy nagyon eltérőek a részvevő partnerek lehetőségei, szolgáltatás kínálatai, ami egyenlőtlen helyzetet és lehetőségeket jelent a célcsoportok szintjén is. Ezért javasoltuk a program által biztosítható csoportos esélykiegyenlítő szolgáltatások szervezését. Mindkét kerületcsoportban megfogalmazódtak a szükségletek, az adott igényeknek megfelelően tervezték a csoportos tréninget, a tematika azt a szintet célozta „ahol a kliens tart”.

2003. decemberében és 2004. január-márciusban mind a két kerületcsoportban lezajlottak a csoportos tréningek, melybe a kerületek közösen küldték a résztvevőket.

1. Az álláskeresési technikák tréning tematikájában a munkavállalói attitűd és identitás felépítése kapott hangsúlyt.

2. Gyermeküket egyedül nevelő szülők csoportos tréningfoglalkozása. A tréning során a lelki egészség fejlesztése, az egyén és a környezet viszonyának harmonizálása, a szülő és gyermek közti kapcsolat, a munkavállalás lehetőségét támogató és gátló tényezők feltárása és a személyiség fejlesztése kapott hangsúlyt.

3. Pályaorientációs tréning. Az első 2003. decemberében indult, melyhez Pesterzsébeti Családsegítő Szolgálat biztosított helyet. A második tréningre január-február hónapban került sor. Mindkét tréning vezetését a Munkaügyi Központ kirendeltségének munkatársa vállalta.

4. Alkohol problémával küszködő személyek részére önismereti csoportfoglalkozás

A forráskoordináció és forrásmegosztás jó gyakorlatát mutatta, hogy egyes kerületek, illetve szervezetek saját kiépített szolgáltatásaikat megajánlották a partnereknek, és a kerületcsoportok az esélykiegyenlítő programokat összehangoltan, közösen tudták megszervezni és igénybe venni.

A team munkában is jelentős változást hozott az, hogy a csoportvezetők beszámoltak arról, hogy mi történt a csoportfoglalkozások alkalmával. A résztvevők így információt kaptak arról, hogy ügyfelük hogyan működik csoportos helyzetben, mit gondol róla a csoportvezető, miről szólt a csoport. A partnerszervezetek részéről volt olyan kollega, aki még soha nem hallott arról, hogy mi történik egy ilyen csoportfoglalkozáson.

A segítő munka és szolgáltatások komplexitását megpróbáljuk számokban érzékeltetni:

Szolgáltatás, ellátás, segítő tevékenység	Igénybevevő/fő
Mentális támogatás, családgondozás	18
Munkavállalást segítő tanácsadás	13
FMK Kirendeltség Regisztráció	6
Intenzív munkakeresés segítése	11
Álláskereső Klub	5
Álláskeresők Teaház Programja	7
FMK Tanfolyam részvétel	3
Képzési kérelem beadása	4
Álláskeresési technikák tréning	11
Munkapróba	1
Pályaorientációs- motivációs tréning	12
Egyedülálló szülők munkavállalási tréning	4
Pszichodráma csoport	3
Iskola befejezése (újbóli tanulás)	2
Segélyekhez juttatás	26
Adósságkezelés	9
Pszichológus-pszichiáter	9
Addiktológiai kezelés	3
Alkohol problémával küzdők csoport	5
Leszázalékolás indítása	6
Egészségügyi ellátáshoz irányítás	5
Munkaközvetítői Iroda (magán)	3
Nonprofit szervezet bekapcsolása	4
Okmányok, iratok pótlása, ügyintézés	5
Jogsegély szolgálat (munkaügy)	3

6 Visszacsatolás az igazgatási és szakmai szintek között

A program során kiemelt módszertani hangsúlyt kapott a folyamatos visszacsatolás, az információk és tájékoztatás minden partnerhez való, a folyamatban is megtervezett eljuttatása.

Az elsődleges célunk az volt ezzel, hogy az együttműködés különböző szintjein a partnerek mindegyike követni tudja a program folyamatát, a megvalósítás folyamatában pedig pontosan érzékelhesse saját helyét és szerepét. Ugyanakkor, saját felelőssége átélése mellett láthatóvá váljon a többi partner szerepe és tevőleges részvétele is, tehát egyfajta kölcsönös kontroll és számon kérhetőség is megvalósuljon mind a szakmai, mind az igazgatási szinteken.

Másodsorban az volt a szándékunk, hogy a visszajelzés elfogadott és „rögzülő” munkamóddá váljon az együttműködő partnereknél és a további munka során is fenntartható eredményként érvényesülhessen.

Mindezen célok eléréséhez a különböző együttműködési munkaszintekhez kapcsolódóan direkt és indirekt technikákat és eszközöket terveztünk, illetve elvárásokat fogalmaztunk meg.

1. A Program tájékoztatót minden partner megkapta, tehát induláskor mindenki egyformán tájékozódhatott a program céljairól, a részvevő partnerekről, a tervezett folyamatról.

2. Az előkészítő szakasz során a kerületek által megjelölt kontakt személy számára a szervezés menetéről, eredményeiről és nehézségeiről szóbeli és írásbeli tájékoztatás biztosítása.

3. A szervezetek vezetőinek minden alkalommal, amikor a közvetlen munkában résztvevő munkatársát szakmai megbeszélésre hívtuk, levelet küldtünk. Ez egyben formális kikérő is volt a munkából való elengedéshez, másrészt erősítette a vezető felelősségét a program iránt az adott munkatárs ismételt delegálásával. Indirekt célunk pedig az volt, hogy így a vezető folyamatosan informálódik a program folyamatosságáról és nagy valószínűséggel tájékoztatást kér a szakmai megbeszélésről, illetve a program menetéről a szakemberétől.

4. Címlista. A felkészülés szakaszában kerületcsoportonként minden partner teljes címlistát kapott az együttműködésben résztvevők pontos nevével, szervezete nevével, címével, telefonszámával és optimális elérhetőségi időpontjaival.

5. A teljes címlista az információt biztosította egyrészt, másrészt a partnerségi kapcsolati háló érzékelése felhívó jelleggel is bírt az elvárt kommunikáció megkezdéséhez, illetve megerősítette a partnerséghez tartozást.

6. Intenzív kommunikáció és írásos visszajelzés ösztönzése. A felkészülés után, a munkafázis megkezdésekor a fökuszcsoport toborzásához elengedhetetlenül szükség volt a partnerek folyamatos jelzésére, visszajelzésére. Az írásban történő visszajelzés (Irányító lap, Nyilatkozat, Programba beválasztásról értesítés) egyrészt a visszacsatolási funkció súlyát növelte, ugyanakkor az együttműködők aktivitását és a feladat teljesítését is követhetővé és számon kérhetővé tette.

7. Emlékeztetők visszajuttatása a szakmai partnerekhez. Minden szakmai team megbeszélés és konzultációs egyeztetés után az írásos emlékeztetőt megkapták a szakmai partnerek.

8. Visszajelzés kérése az igazgatási szintektől a program félidejénél. A folyamatos együttműködést megköszönő, visszajelzést kérő rövid levél ment a programidő felénél a polgármestereknek, FMK vezetőknek. Bár konkrét írásos hozzászólás nem érkezett vissza, a levél elérte indirekt célját. A szakemberek beszámoltak, hogy feletteseik az igazgatási szinteken írásos tájékoztatást kértek tőlük a program menetéről, eredményéről, kerületük és szervezetük részvételéről. Tehát az írásos megszólítás révén az igazgatási szint késztetve lett arra, hogy, ha eddig ezt nem tette, most tájékozódjon, kérjen információt a partnerségi program folyamatáról.

9. Szakmai partnerektől záró értékelés kérése megadott szempontok szerint. Az ügyfelekkel végzett közvetlen munkafolyamat összefoglalását és eredményeinek értékelését minden partner elvégezte. Ezen írásos anyagok képezték az alapját a kerületcsoportok beszámolójának májusban, a közös 6 kerületet egybehívó szakmai találkozón. A szakmai együttműködés értékeléséhez külön kérdéssort állítottunk össze a közvetlen segítő munkában résztvevő partnereknek, a mentorok saját szerepüket illetően kiegészítő szempontokat is kaptak.

10. Szakmai fórumok

a. Team munkamegbeszélések /ld. fentebb/

b. Sajtótájékoztató. A két kerületcsoportban az igazgatási és szakmai szintek együttes elköteleződését szándékoztunk erősíteni. A szakmai szint partnerei számára fontos visszajelzés volt az igazgatási szinten megfogalmazódó felelősségvállalás, a program céljainak közös felvállalása.

c. „A program nyertesei” szakmai értékelő konferencia közösen a 6 kerület igazgatási és szakmai szintű részvételével. A Csepeli Önkormányzat dísztermében május 14-én megrendezésre került kerekasztal-beszélgetésen a szakemberek számoltak be a program eredményeiről, egyrészt a célcsoport szintjén, másrészt az együttműködés szakmai szintjén.

d. Informális záró team a szakmai szint partnerei számára. A kötetlenebb formában történő értékelés, a személyesebb hangvétel lehetővé tette a kialakult szakmai kapcsolatok elmélyítését. A két kerületcsoportban dolgozó szakemberek együtt beszélhették át a program során felmerült nehézségeket, a helyi jó megoldásokat, közösen gondolkodhattak a program eredményeinek fenntarthatóságáról.

e. Szakmai értékelés az igazgatási szint számára. A program tanulságainak és lehetséges jövőjének megvitatása.

VI. A program értékelése

1 Akikre a program irányult – eredmények a program mikro szintjén

A programba célzottan olyan személyeket választottunk, akik már hosszabb ideje távol vannak a munkaerőpiacról, akik a támogatott foglalkoztatásban sem tudtak megfelelően teljesíteni, illetve akik fizikai és pszicho-szociális helyzetük miatt ebben a toleráns foglalkoztatási formába sem voltak képesek bekapcsolódni.

Nagyon fontos azonban, hogy a mikro szinten, vagyis a program célszemélyeinek helyzetének változásán is kell tudnunk értékelni a program hatékonyságát. Az eredmény, illetve a hatékonyság mutatói pedig mindig kell, hogy illeszkedjenek a reálisan meghatározott célokhoz. A modellprogram 10 hónapos munkafázisára azt a célt fogalmaztuk meg, hogy a célcsoport foglalkoztathatóságát erősítjük, a támogatott foglalkoztatás vállalására felkészítjük őket, és legalább 15%-ban vártuk a ténylegesen munkába állók arányát.

Milyen eredményeket hozott az összehangolt, tervszerű, komplex segítő munka?

§ A program befejezését követő időpontig a fókuszcsoport (68 fő) 11%-a helyezkedett el az elsődleges munkaerőpiacon, támogatott közfoglalkoztatásba 14% lépett be, tehát összesen 25%-os a ténylegesen munkába állók aránya.

§ A részvevők 75%-ánál volt tapasztalható elmozdulás az induló állapothoz képest. Ez általánosan a motivációs szint, a kapcsolatképesség, a feladatorientáltság erősödésén volt mérhető. A konkrét elhelyezkedés, az elsődleges munkaerőpiacra való kilépés, illetve a támogatott foglalkoztatásba való bekapcsolódás 25%-os aránya jó mutatószáma a program hatékonyságának.

§ Az eredmények másik része azonban nem fejezhető ki számokkal és foglalkoztatási mércével. A pszichés egyensúly visszanyerése, a súlyos egészségügyi problémák kezelésének megkezdése, az adósságspirál megállítása, az önbizalom és én-erő felismerése, a kapcsolati és adaptív készségek megerősödése mind fontos építőkövei a foglalkoztatási esélyek növelésének. A fenti területeken elért változások teszik képessé a munka világából hosszabb ideje kisodródott személyt arra, hogy munkanélküli helyzetén tudjon és akarjon is változtatni, illetve, hogy hasznosítani tudja az aktív eszközök kínálta esélynövelő lehetőségeket.

Összességében megállapítható, hogy a program által nyújtott komplex segítés szoros hálót jelentett a résztvevők számára, erős védelmet nyújtott a kirekesztődés ellen és biztosította az egyéni helyzetre épülő, kis lépésekben megvalósuló fejlődés lehetőségét.

§ Tudomásul kell vennünk, hogy a tartósan munkanélküli, valóban sok hátrányt halmozó fókuszcsoportnak tervezett reintegrációs munka hosszú, többlépcsős folyamat.

§ A munkaerőpiacról tartósan kiszoruló személyek számára szervezett programnál, ellátásnál nem lehet egyedüli mérőszám a munkaerőpiaci reintegráció. Sokuk számára a társadalmi reintegrációt nevezhetnénk meg célként, amely másféle csatornákon és másféle kapcsolódási pontokon tudja megerősíteni az egyén társadalmi pozícióját.

§ A tartós munkanélküli személyek sokféle problémával küzdenek (szociális, pszichés, egészségügyi), ezáltal több ellátó szervezet kezelésében részesülnek, sokszor kevés figyelmet kapnak, a látens előítéletek miatt kevéssé eredményes az ellátó munka. A komplex, személyre szóló segítő munka mobilizálja az ügyfeleket, a sikerek mind az ügyfelek, mind a velük foglalkozó szakemberek számára pozitív megerősítést jelentenek.

§ A „változás” hátterében az intenzív segítői odafigyelés, a program által összehangolt közös hozzáállás és a partnerek egymás irányába ható kölcsönös kontrollja egyaránt szerepet játszik. A program célszemélyeinek visszajelzési alapján megállapíthatjuk, hogy a folyamatos kapcsolat lehetősége, az odafordulás, az érdeklődés megtapasztalása és a személyre szóló segítségnyújtás egyértelműen mobilizáló hatással bírtak.

§ A program által nyújtott komplex segítés szoros hálót jelentett a résztvevők számára, erős védelmet nyújtott a kirekesztődés ellen és biztosította az egyéni helyzetre épülő, kis lépésekben megvalósuló fejlődés lehetőségét.

2 Eredmények a szervezetek szintjén –a program mezoszintje

§ A program során a két kerületcsoportban a foglalkoztatás elősegítésének területén tevékenykedő partner szervezetek interprofesszionális teamként működtek. Ez olyan munkamódot jelent, ahol különböző szakmák és szakterületek képviselői nyitottak egymás munkájának megismerésére és elismerésére. Képesek közös célokat megfogalmazni és ehhez közös „nyelvet” kialakítani és mindenekelőtt képesek szaktudásukat és forrásaikat kölcsönösen biztosítani a közös munkában, amely így új nyereségeket eredményez mindenki számára.

§ A horizontális együttműködés a problémacsoporttal foglalkozó szervezetek szakmai tudását, eszközrendszerét, kapcsolatrendszerét és munkakapacitását kapcsolja egy rendszerré, mind az igazgatási, mind a szakmai szinteken egyaránt. Ezáltal a problématerületen a beavatkozások komplex rendszerré szerveződtek és ez minőségileg is új szolgáltatást eredményeznek anélkül, hogy új szervezetet kellene létrehozni és működtetni.

§ A nyílt koordináció elvét követi az a mindenki számára folyamatosan hozzáférhető dokumentált folyamat, melyben a célok kitűzésétől, a megvalósítási terven át, a feladat és felelősség vállalások rögzítődnek, illetve a konkrét munkafolyamatok horizontális szinten is követhetővé válnak a partnerek számára.

§ Azoknál a partnereknél, ahol már korábban is történtek kezdeményezések a probléma kezelésére, ahol valóban próbáltak lépéseket tenni a munkaerőpiacról kisodródó, ellehetetlenülő csoportok szociális segítésére és foglalkoztathatóságuk erősítésére, ott az intézményekben is kellően motivált, a programra gyorsan ráhangolódó, a korlátokat nem misztifikáló munkatárakat találtunk. Ahol azonban a felső szinteken még nem „érett meg” a cselekvési igény, vagy inkább hárították a nehezen mozdítható, nehezen segíthető rétegekkel való érdemi munkát, ott a szervezetek és a munkatársak részéről is nagyobb hárítást, tehetetlenséget, önállótlanságot tapasztaltunk.

3 Eredmények az igazgatási szinten –a program makroszintje

§ A Szociális Törvényben (1993.III.Tv.) számos olyan kötelezően megszervezendő szolgáltatás neveződik meg, melyeket a kirekesztődéssel fenyegetett csoportok számára kell biztosítani. A törvény preferálja az integrációt és a társulásokat. Mindez ösztönözheti az Önkormányzatokat, hogy a szakspecifikus szolgáltatásoknál végiggondolják a forráskímélő alternatívákat. A kerületközi együttműködés az egyik lehetséges alternatívája a forráskoordináció és a hatékony forrásbővítés megvalósításának.

§ A szakspecifikus feladatok megosztása, a helyi adottságokhoz és szükségletekhez leginkább illeszkedő szolgáltatások szervezése és kölcsönös megajánlása az együttműködő önkormányzatoknak, komplexebb szolgáltatási kínálatot teremt az adott térségben mindegyik partner számára. Ugyanakkor a saját „erőforrások” összeadódásával új értéktöbblet is teremtődik a partneri és térségi szinteken egyaránt.

§ Tapasztalataink szerint azonban az önkormányzatok nem motiváltak a nem kötelező feladatok felvállalására, illetve a nagy gondot, nyomást nem okozó problémák kezelésére. Gyakran tapasztalható, hogy az FMK sem érdekelt szolgáltatási feladatainak megosztásában, a hatékonyabb ellátásra való kiszerződésben.

§ Fontos annak a figyelembe vétele is, hogy az erőforrásokat tekintve (humán, infrastrukturális és pénzbeli) is eltérőek a kerületi, illetve a szervezeti esélyek az aktív, tevőleges részvételre. Mindez persze összefügg az egyes kerületek, vagy szervezetek motiváltságával, probléma felvállalásával, azonban ez a program nem építhet nem létező saját forrásokra. Ha az a tapasztalat, hogy a hiányzó kapacitások alapvetően gátolják a program és az együttműködés kiépülését, akkor ezt az akadályt is kalkulálni kell, tehát az előkészítő fázisban ennek megteremtésére be kell építeni egy „alapozó” innovációs modult.

A program hiányosságai az igazgatási szinteken történő visszacsatolás terén egyértelműen jelentkeztek.

Ø Egyértelműen kiderült, hogy sokkal intenzívebb kapcsolat kialakítása szükséges a szervezeti vezetőkkel és a felelős döntéshozókkal az igazgatási szinteken. Ehhez eszköz lehet a rendszeres írásbeli tájékoztatás, kerületi/helyi fórumok szervezése, de akár a programról a sajtóban elhelyezésre kerülő tudósítás, riport kapcsán történő megkeresés is.

Ø Míg a szakmai szinten a bevonódást, elköteleződést, az együttműködést az ügyfelekkel végzett közös munka katalizálta, az igazgatási szinten nem építhetünk ilyen közös aktivitásra az irányítási munkában. Az igazgatási szint érdekeltté tétele akkor lehet sikeres, ha adott program olyan felmutatható eredményeket és hatásokat produkál, amelyeket személyes sikerként tudnak átélni és kommunikálni.

Ø Míg a szakemberek számára a személyes sorsok eredményes egyengetése jelenti a program sikerességét, addig az igazgatási szint irányítóinak a nagyobb léptékű, „látványosabb”, finanszírozási mutatókkal is jól kifejezhető eredmények, történések és akciók értelmezhetők a program nyereségeként.

4 Vélemények a programról

Szakmai partnerek visszajelzései az együttműködésről

„Vagyis, rövid idő alatt nagyobb előre lépést tehetünk a kérdés megoldásában, ha közös klienseink ügyében közösen gondolkozunk kerületi szinten és csak azzal a problémával foglalkozunk, ami ránk tartozik és a többit átadjuk „csomagolva” a partnerszervezeteknek. Így rengeteg energiát tudunk megtakarítani magunknak azzal, hogy a problémás kliens küldözgetése helyett - aki „megeszi az életünket”, ha nem a megfelelő megoldás irányába tereljük közösen – megoldást keresünk számára, és nem hagyjuk, hogy „ellátatlanul” keringjen az ellátórendszerek között. A programban voltak igen aktív és a „ passzív szemlélő” szerepét betöltő intézményi képviselők. A passzívabb szereplők részére is folyamatos visszacsatolást nyújtottunk a programról, tájékoztattuk a legközelebbi szakmai összejövetelünkről. A havonkénti kerületcsoport team összejöveteleken alkalomról alkalomra érezhetően csökkent a programmal szembeni ellenállás. Beigazolódott, hogy nem jelent plusz leterheltséget, csak egy „picit különbözik” a „hogyant” tekintve az eddig megszokottól.” /kerületcsoport koordinátor/

„A program egyik nagy vívmányának, az automatizmust felváltó tudatos, megtervezett munkavégzést tartom. Az esetkezelésnél a reálisan elérendő célhoz szükséges apró lépések közös megtervezése történt, így a segítő folyamatban a szakmaiság nagy szerepet kapott.

A közös megbeszéléseken a résztvevők alapos ismeretet szerezhettek a másik szervezet munkájáról, így már a program időszakában kiterjedhetett a közös esetkezelés a „partnerségen kívüli” kliensekre is. Többször elhangzott a „ nem is tudtam, hogy ezzel is foglalkoztok”. A kerületen belüli partneri viszonyok kialakításán túl, a kerületek közti tapasztalatszerzésre is sor került, ez a team munkán túli szakmai találkozókban is megnyilvánult (pl.: drog prevenciós konferenciára meghívás, adósságkezelési tanácsadás tapasztalatainak megbeszélése stb. )” /kerületcsoport koordinátor/

„Mind az Iroda vezetője, mind kollegáim részéről nagy érdeklődés volt a program iránt. Szükségesnek tartották, hogy ismerjék a program céljait, a résztvevőket, a kiválasztás módját és aztán az elért eredményeket…. A leírt esetek is bizonyítják, hogy amikor egy intézmény nem tudja az ügyfél problémáját megoldani, a partner szervezeteket megkeresve rövidebb idő alatt lehetséges a megfelelő segítségnyújtás. A személyes kapcsolatokkal, egymás munkájának az ismeretével és az információ áramoltatásával a segítségnyújtás ideje lényegesen lerövidül.” /VII. kerületi partner/

„A program legnagyobb előnyét abban látom, hogy megszűntek a párhuzamosságok. Jónak tartom, hogy a mentor kézben tartja a folyamatot, a különböző szálakat. A jobb odafigyelés miatt az ügyfelek motiváltabbá váltak élethelyzetük megoldására. Az ügyfelek bizalommal fordultak a programban résztvevő szervezetek, partnerek felé, olyan esetben is, ahol korábban nem volt jó kapcsolatuk. Jó eszköznek bizonyult az ösztönző támogatások lehetősége is.” /VII. kerületi partner/

„Felettesem folyamatosan kért tájékoztatást a modellkísérletről, részt vett szakmai fórumokon, kapcsolatban állt a partnerszervezetekkel, különösen a Családsegítő Szolgálat és a Közhasznú KHT munkatársával. A kitűzött feladatokról, célokról és az elért eredményekről tájékoztatta a Szociális és Egészségügyi Bizottságot, valamint az Önkormányzat szociális ágazatáért felelős alpolgármesterét” /VIII. kerületi partner/

„Megítélésem szerint a programalkotók ezen munkahipotézise, előfeltevése igazolódott. Mindenképpen eredményesebben lehet a tartós munkanélküliség kezelése, ha a problémakezelésben érintett szervezetek kölcsönösen ismerik egymás sajátos kereteit, sajátos probléma megközelítési- és problémakezelési módszereit.

Sikerült többet megtudni a partnerszervezetek sajátos probléma megközelítéseiről és problémamegoldó stratégiáiról, és bizonyos nem-, kevésbé-, illetve rosszul ismert szolgáltatásairól. Személyesebb, közvetlenebb hangvételű munkakapcsolat alakult ki a szervezetek delegált munkatársai között, ami aztán elősegítette az együttes problémakezelés metódusát”. /IX. kerület partner/

„ A partnerekkel való kapcsolat nem volt egyenlő intenzitású. Nagyon intenzívvé vált és rugalmas volt az FMK kirendeltségével való kapcsolat, ami úgy érzem, hogy a jövőre nézve maradandóvá erősödött. Több esetben információjuk döntést befolyásoló tényezővé vált. Az Önkormányzat érdektelenebb volt e téren, legalább is kezdetben. A szervezetek közötti kapcsolatban a program pozitív változást eredményezett. A személyes kapcsolat építésén túl kölcsönösen nagyobb „helyismeretre” tehettünk szert. Ezeknél is fontosabb, hogy jobban értjük egymás tevékenységét, célkitűzéseit, munkastílusát, szempontjait, aktuális nehézségeit.” /XX. kerületi partner/

Az utolsó, a 6 kerület szakemberei számára közösen szervezett teamen a részt vevő kollegákkal végiggondoltuk, mi történt az elmúlt egy év alatt. Honnan indultunk el és hova jutottunk? Milyen eredményeket értünk el az esetvezetések kapcsán? Mit könyvelhetünk el sikerként és mit kudarcként? Az értékelés nagyon érdekesen alakult, mert addig, amíg az ügyfelek esetében mindenki számára egyértelmű volt, hogy mi számít előre lépésnek, addig a szervezeti szinten kevésbé tudták pontosan megfogalmazni, mitől volt eredményes az együttműködés. Az egyik szakember ezt úgy fogalmazta meg, hogy ebben az együttműködésben semmi különleges nem volt, mert így kellene partnerségi program nélkül is dolgoznunk.

5 Esetismertetések

I. K.I.

„Előzmények:

Küldő: Családsegítő Szolgálat

K.I. 26 éves, volt állami gondozott. Nagykorúvá válása után Budapestre került. Hat évet dolgozott bejelentett módon egy vegyi üzemben, de a vegyszerekkel végzett munkától kihullott néhány foga, és egészségi állapota általánosan is romlani kezdett. Azóta alkalmi, fizikai munkát végez, nem bejelentve. Élettársával egy 26 négyzetméteres önkormányzati bérlakásban élnek, három gyermeket nevelnek. Élettársa gyakorlatilag háztartásbeli.

Találkozási alkalmak: heti rendszerességgel, illetve megbeszélés alapján.

Az ügyfél együttműködő, motivált, illetve jól motiválható. Álláskereséssel kapcsolatos lehetőségeket mindig alaposan igénybe vette ( telefonálások, álláslisták).

Célok-lehetőségek:

- stabil bejelentett munkaviszony megszerzése,

- nyolc osztály befejezése,

- később esetleg egy FMK által támogatott képzéssel szakképesítés szerzése

Munkavállalásának nehézségei:

- hat osztály,

- büntetett előélet,

- hivatalos ügyek intézésében járatlanság,

- a heti kifizetéssel járó alkalmi munkáról átállás a havonkénti kifizetésű munkaviszonyra.

Tevékenységek:

- Álláskereséssel kapcsolatos teendők, FMK regisztráció.

- Bejelentkezés a lakóhelyre, megfelelő okmányok beszerzése, összegyűjtése, stb.

- A lakás bérleti viszonyának megújítása, a lakás műszaki, egészségügyi állapotának bejelentése, helyreállításával kapcsolatos erőlködések.

- Közüzemi díjhátralékok, adósságkezelés.

- Volt állami gondozottaknak járó életkezdési támogatás intézése.

- Rendszeres gyermekvédelmi támogatás intézése.

- Tartásdíjjal kapcsolatos ügy intézése.

- CSSK fűtéskorszerűsítési program keretében gázkonvektor beszerelés.

- Nyolc általános befejezésének szervezése, esti tagozaton.

A program során többször vállalt néhány hónapos időszakokra nehéz fizikai munkákat, nem bejelentett módon. A közös munka eredményeként, ahogy életviszonyai stabilizálódtak, képessé vált arra, hogy hosszabb távon is tudjon tervezni. Álláskeresésben még aktívabbá vált, belátta a bejelentett munka előnyeit. 2004. márciusában újsághirdetés alapján sikerült elhelyezkednie, munkaszerződéssel. Ősztől esti tagozaton nekikezd az általános iskola utolsó két osztályának”.

II. R-né

Küldő szervezet: Szociálpolitikai csoport

Életkor: 50 éves

Végzettség: 8 általános

R-nével a program előtt nem volt kapcsolatunk. Egyeztetett időpontban pontosan megjelent és komoly együttműködési készségéről biztosított. Lassan gyógyuló bőrbetegsége miatt a korábbi munkaköreiben nem tud elhelyezkedni (a gyógyulási idő állítása szerint 3-4 hónap). Az első találkozásaink idején a számára könnyen elérhető közcélú munkavégzést, az utcai takarítást erre hivatkozva nem vállalja.

Szoba-konyhás önkormányzati tulajdonú lakásban férjével él együtt, aki 50%-os rokkant, rendszeres szociális járadékos.

A szerződés tartalma:

- FMK regisztráció.

- Rendszeres orvosi kezelésen való részvétel.

- Gyógyulási-türelmi idő elteltével, az elgondolásának és a munkatapasztalatának megfelelő munkát keresünk.

Szerződés módosítás:

- Kapcsolatfelvétel a FESZOFE KHT-val.

- Jelentkezés közcélú munkára.

Találkozási alkalmak:

Legtöbbször én kerestem a lakásán, sokszor (napközben is) ágyból fölkelve fogadott.

Az előre egyeztetett időpontokban a legtöbbször pontosan megjelent.

Gondozási tevékenység:

R-nével a program kezdeti szakaszában kicsit nehezen értettük meg egymást. Bár többször is bemutattam neki a programot, ill. tisztáztuk a programban feladatainkat, de talán mintegy védekezésképpen többször is nekem szegezte (a férjével teljes összhangban) azt a számonkérő kérdést, hogy mikor adok neki munkát. A program futamidejének első félidejében bár többször is biztosított a korrekt együttműködéséről, de ugyanakkor a saját részvételét teljesen passzív módon képzelte el.

Miután úgy láttam, hogy az együttműködésünk egyfajta holtpontra jutott, komolyan elgondolkodtam azon, hogy a szerződésünket felbontsam. Ugyanakkor láttam rossz, szinte kilátástalan anyagi helyzetüket is, illetve tudtam, hogy ezzel a passzivitással, nem együttműködőként végképp „kidolgozzák” magukat a szociális segítő hálóból is. Mindez inkább arra indított, hogy rendhagyó módon, kiinduló helyzetként elfogadva ügyfelem passzivitását, igyekezzek kis lépésekkel, folyamatos érdeklődő odafigyeléssel megalapozni a bizalmi kapcsolatot és ennek mentén elérni az aktivitást, a munkavégzésre való rámozdulást. Rendszeresen felkerestem, átbeszéltük helyzetét és minden alkalommal általam kiválasztott konkrét állásajánlatokat adtam át neki, de ezek sem érték el a kívánt eredményt.

Ugyanakkor ezen próbálkozásaim mégis hatással voltak rá. Kifejezetten hálásan fogadta, hogy törődöm vele (ennek többször is hangot adott), és ugyanígy kb. a negyedik havi élelmiszer utalványt már kifejezetten mintegy meghatódva, agresszív felhangok nélkül fogadta.

Mindezen fejleményekkel összefüggésben megerősítette azon korábbi állítását miszerint az elhelyezkedését igazából csak a körömfertőzése gátolja, és hajlandó volt megfontolni, illetve a megfontolás után elhatározni, hogy felveszi a kapcsolatot az FMK kirendeltségével.

A FESZOFE KHT. partner munkatársával egyeztettem, akik tudták vállalni a közhasznú foglalkoztatást.

2004. márciusától a FESZOFE KHT foglalkoztatja parkgondozóként.”

III. H-né

„H-né 52 éves, 8 általános osztályt végzett, szakképzettsége nincs. Dajkaként dolgozott egy óvodában, de két éve létszámleépítések miatt megszűnt az állása.

Hasonló munkát vagy takarítást vállalna, de csak 6 órában tudna dolgozni, mert idős és beteg édesanyjára is gondot kell viselnie. Aktív korú nem foglalkoztatott segélyezettként hosszabb ideje foglalkozom vele. Tapasztalatom szerint ő maga nagyon reménytelennek ítéli meg helyzetét, nem remél megoldást, munka lehetőséget, és édesanyja betegsége is állandó szorongással tölti el.

Célok- lehetőségek:

- a szorongás és reménytelenség érzésének oldása, pszichés támogatás,

- édesanyjának ellátásának segítéséhez a Gondozási Központ bekapcsolása,

- önbizalom, önértékelés javítása,

- álláskeresési készségeinek javítása,

- kapcsolati készségek erősítése.

A pszichés elakadás oldására a családsegítő pszichológusához járt egy ideig. Bekapcsolódott a Teaház programba, ahova rendszeresen jár, itt sikerült barátnőt is találnia. Részt vett a családsegítőben megszervezett álláskeresési tréningen.

A program ideje alatt komoly önbizalomhiánya feloldódott, aktívan keres állást. Sorra keresi fel személyesen a kerületi intézményeket, egyelőre sikertelenül, de ez most nem veti vissza, aktivitása, lelkesedése nem szűnt meg. Továbbra is szükségesnek tartom a mentális háttértámogatást, a munkakeresés tapasztalatainak átbeszélését.

A Közfoglalkoztatóval történt egyeztetés alapján a közeljövőben valószínűleg lehetőség lesz valamelyik szociális intézményben közcélú takarítói foglalkoztatására.”

VII. Mellékletek

1 sz. melléklet, Folyamatábra

Toborzás:

- Szövegdoboz: ESETKEZELÉS önkormányzat Állapotfelmérés

- kirendeltség (adatlap)

- közfoglalkoztató

- CSSK

visszacsatolás Végleges kiválasztás

(dokumentáció, ker.csop. koord.)

Szerződéskötés

(vállalások rögzítése)

ESETKEZELÉS

o CSSK

o Szoc. iroda

o Kirendeltség

o közfoglalkoztató

Esetmegbeszélés

Havi 1X

(alkotó műhely, visszacsatolás) Kerület csoport foglalkozás

o tréningek

o pályaorientáció

o álláskeresés

o teaház

Esetkezelés lezárása

(záró team) Kimenet

o elhelyezkedés: támogatott, elsődleges munkaerőpiac

o szociális foglalkoztatás

o szakképzés

o megváltozott munkaképesség megállapítása

o kimaradás

Visszacsatolás,

közös munka értékelése

Utánkövetés

ÉRTÉKELÉS

2 sz. melléklet, Első interjús lap

Interjú felvétel időpontja:		Felvevő
Küldő intézmény	Önkormányzat ž; FMK Kirendeltség ž; Közfoglalkoztató ž;
Családsegítőž; Egyéb:………………………………………………………...................
Más kerületi intézménnyel van-e kapcsolata: nem ž igen ž …………………………..

Neve:
Születési helye:		Ideje:
Lakcíme, tartózkodási helye:
Telefon:	Egyéb elérhetőség:

Családi helyzet:	házastárssal él ž; élettárssal él ž; egyedülálló ž;
Családi állapota:	házas ž; nőtlen/hajadon ž; elvált ž; özvegy ž;
Vele élő eltartott gyermekeinek száma:		kiskorú …; nagykorú …;

Iskolai végzettsége:	nyolc ált. alacsonyabb ž; nyolc ált. ž; szakiskola ž; szakmunkáskép-
ző ž; szakközép ž; érettségi ž; gimnázium ž; érettségi ž; technikus ž; főiskola ž; egyetem ž

Szakmái:
Tanfolyamai:
Nyelvtudás:		Számítógépes ismeretek:	Wordž;Excelž;Internetž; egyéb:…………………...
Jogosítvány:	A ž; B ž; C ž; D ž; E ž; PAV: ………………….

Státusza:		regiszt.m.nélküli ž; munkanélküli ž; anyasági ellátásban r. ž; egyéb…………................................
Részesül-e valamilyen munkanélkülieket megillető ellátásban ?				igen ž; nem ž
Ha igen:	járadék ž; aktívkorú RSZS ž; álláskeresését ösztönző ž
Hogyan vált munkanélkülivé:			az iskola után nem talált munkát ž; cég csődbe ment ž;
létszámleépítés ž; fegyelmi elbocsátás ž; felmondott ž; közös megegyezéssel távozott ž; m.szerződés megszünt ž; egyéb:………………………………………………………….

Ha regisztrált munkanélküli:
Hol regisztrálták:			Mikor:
Mikor volt a kirendeltségen utoljára:

Mióta nem dolgozik (hó/év):	Volt-e már munkanélküli:	igen ž; nem ž
Részt vett-e munkanélküliség ideje alatt:
Közcélú v. közhasznú m.ban: nem ž; igen: ……………………..............................................
Vállalna-e közcélú vagy közhasznú munkát: nem ž; igen: ž Ok:............................................

Hol dolgozott korábban:	Munkaköre:	Mettől – med- dig (évszám)
1.
2.
3.
4.
5.
6.

Szokott-e állást keresni? igen ž nem ž

Eddig milyen módon keresett állást:

ismerősökön keresztül ž; hirdetések alapján ž; munkaközvetítő irodán keresztül ž; szociális intézmények, alapítványok segítségével ž; egyéb......................................................

Mit tervez a közeljövőben? Elhelyezkedés ž leszázalékolás ž tovább tanulás ž

ápolási díj ž gyermekvállalás ž egyéb……………………………………………….

Elhelyezkedése esetén mit vár leendő munkahelyétől?

Ön szerint milyen tényezők segíthetik az elhelyezkedésben?

Milyen az egészségi állapota:	nagyon jó ž; jó ž; közepes ž; rossz ž; nagyon rossz ž;
Van-e megállapított munkaképesség csökkenése?

A kérdező szerint a megkérdezett motiváltsági szintje alapján kitartóan részt tudna-e venni a Partnerség a foglalkoztatásért programban?

Egyéb megjegyzés (Mentor javaslatai, megjegyzései):

...............................................................

aláírás

3 sz. melléklet, Együttműködési Megállapodás

amely létrejött egyrészről a „Partnerség a foglalkoztatásért” Program (képviseli a mentor és esetfelelős), másrészről................................................................................................................

születési hely, idő:...........................................................................(továbbiakban Résztvevő) között az alábbiak szerint.

A Program vállalja, hogy a Résztvevőt a programidő kilenc hónapja alatt segíti abban, hogy elhelyezkedési esélyei növekedjenek.

A program ideje alatt a mentor, illetve az esetfelelős folyamatos segítséget nyújt a munkavállalást akadályozó nehézségek leküzdésében. A problémák megoldásához más szervezetek szakembereit is bekapcsolják a felkészítő munkába.

A Program a résztvevő részére havonta 2000 Ft, azaz kétezer forint értékben étkezési jegyet, valamint a programhoz kötődő utazásaihoz BKV jegyet biztosít.

Résztvevő vállalja, hogy

folyamatos személyes kapcsolatot tart az esetfelelőssel, illetve mentorral

elhelyezkedése érdekében a megbeszélt időpontokban pontosan megjelenik a segítő szakembernél

.................................................................................................................................

...............................................................................................................................

................................................................................................................................

.................................................................................................................................

A szerződés módosítását mindkét fél kezdeményezheti. A szerződést a felek 2 havonként felülvizsgálják, értékelik, ha szükséges módosítják.

A program képviselője biztosítja a Résztvevő adatainak és személyiségi jogainak védelmét, ilyen jellegű információt harmadik személynek csak a Résztvevő engedélyével ad ki.

Budapest, 2003. ...............................

.......................... ……………………. ................................

Résztvevő Esetfelelős Mentor

Melléklet az együttműködési megállapodás személyre szóló konkrét tartalmának meghatározásához. Az együttműködés tartalma az állapotfelmérésnél feltárt hiányokra, korlátokra, erősségekre épül.

Hiányzó okmányait pótolja

(személyi, lakcím azonosító, TAJ kártya, adó kártya, TB igazolvány, stb.)

Egészségi állapotának felmérése, javítása.

(házi orvost felkeresni, szakorvos, kivizsgálás, kezelések)

Személyes higiéné javítása.

Lakhatási problémák kezelése.

Adósság problémák kezelése.

Háztartás gazdálkodás kérdéseivel való foglalkozás.

Belső feszültségek oldása – segítség elfogadása.

Konfliktusok kezelése – személyközi kapcsolatok javítása.

Jogi tanácsadás.

A Program partner szervezeteivel közösen:

Regisztráció!! Munkaügyi Kirendeltség

Foglalkozási ismeretek, pályaorientáció FMK, finanszírozható programelem

Munkavállalói identitás, megerősítés finanszírozható programelem
Családi gazdálkodási egyensúly erősítése Szociális Osztály

Képzés, átképzés FMK

Támogatott foglalkoztatás, „munkapróba” Közfoglalkoztatók

Álláskeresési technikák tréning FMK, finanszírozható programelem

4 sz. melléklet, a modellkísérlet rövid bemutatása

A program általános célja:

· fővárosi kerületek és szakterületek szakmai együttműködésének kidolgozása a szociális és foglalkoztatási közös problémák kezelésére.

· hosszú távú célként olyan konzorciumok létrehozása, amely az ESZA pályázatokban elvárt szakmai színvonalnak megfelelnek.

A program konkrét célja:

· hat kerület (VII-VIII-IX és XX-XXI-XXIII) önkormányzatának összefogása, Önkormányzat, Állami Foglalkoztatási Szolgálat, képző, közfoglalkoztatók, civil szervezetek együttműködésének kidolgozása.

· A modellkísérlet olyan tartós munkanélküliek segítését célozza meg, akik támogatással visszasegíthetők a munkaerőpiacra, a foglalkoztathatóságuk fejlesztésével.

A program szükségességének indoklása:

A munkanélküli regisztrációból (támogathatóságból) való kiesés fokozatosan gyorsul, az önkormányzatok felelőssége az aktív korú nem foglalkoztatottak keresőképességének visszaszerzésében megnőtt. A szükséges támogatások komplexitása, összekapcsolása, szakmai tartalmának összehangolása nem tartott lépést ezzel a folyamattal. A szociális-mentális ellátó intézmények, szervezetek, a direkt foglalkoztatási célú szervezetek és az Állami Foglalkoztatási Szolgálat tervszerű, intézményes együttműködése nem fejlődött ki. Így a tartósan munka nélküliek jelentős hányada egyre súlyosabb szociális problémaként nehezedik az önkormányzatokra és intézményrendszerükre.

A résztvevő intézmények megnevezése:

VII-VIII-IX-XX-XXI-XXIII kerületek önkormányzatainak Szociális Irodái, Családsegítő Szolgálatai, kerületi Közfoglalkoztatók, Szociális Foglalkoztatók, Állami Foglalkoztatási Szolgálat kirendeltségei, kerületekben található és a célcsoporttal foglalkozó civil szervezetek.

A célcsoportba tartozók általános jellemzői:

A támogatásra szorulók jellemzője, hogy munkavállalási szándékuk még van, de motivációjuk, kitartásuk gyengébb, szociális-mentális problémáik miatt teljesítőképességük alacsony. Tartós munkavégzésre még toleráns (támogatott) munkahelyen sem képesek.

A célcsoport konkrét meghatározása:

· Közcélú munkavégzésre még nem alkalmas, elsősorban pszichés-szociális problémái miatt nem „veszi fel” a közfoglalkoztató. Orvosilag alkalmatlan, munka alkalmassági vizsgálaton kiszűrődik, mérlegelési joggal rendelkező felmérő szakember nem találja alkalmasnak.

· Közhasznú munkavégzésre jelentkezők, akiket nem tud jelen állapotukban foglalkoztatni a közfoglalkoztató „valami” kevés hiányzik a munkára való képességhez, illetve korábban esetleg már volt foglalkoztatva, de nem „bírta”.

· Erős akadályok (kilakoltatás veszélye, családi konfliktus, kapcsolati nehézségek, alkalmi munkáról és napi keresetről való átállás nehézsége, stb.) akadályozza.

· A célcsoportba kerülök elengedhetetlen jellemzője az erős motiváltság.

A program ütemezése:

· A programidő 10 hónapja alatt a munkafolyamat a tartós munkanélküli személyek foglalkoztathatóságának javításáról szól, a munkavállalásra képessé tevő komplex segítésben minden szervezet a saját eszközrendszerével vesz részt.

· Mindenkivel ott kezdődik a munka, ahol az illető „tart”, tehát az egyéni szociális-mentális-motivációs szintnek megfelelő személyre szabott fejlesztési-gondozási terv készül.

· Mindegyik kerületben egy személyes segítő, mentor tartja kézben az egyéni folyamatot és hangolja össze az együttműködő szervezetek munkáját, folyamatosan konzultálva velük.

· A program jelenlegi, kezdő fázisában a részvevők kiválasztása történik az együttműködő szervezetek által, majd az alapos egyéni állapot felmérés következik, melyben a Családsegítő Szolgálatok vesznek részt.

· A további munkaszakaszban az egyéni terveknek és haladásnak megfelelően kapcsolódnak a szervezetek a célirányos munkába. Havonta egyszer a szervezetek delegáltjai közösen értékelik a folyamatot és áttekintik a következő lépéseket. Ezeken az értékelésen kerül egyeztetésre a kliens továbblépésének lehetséges módjai. Ezek lehetnek a közfoglalkoztatásba való belépés, szakképzésen való részvétel, az elsődleges munkaerőpiacon való elhelyezkedés vagy egyéb más speciális ellátás (pszichológus, pszichiáter vagy a leszázalékolás elindítása).

A programban várt eredmények:

A program végére kialakul egy intézményesült kapcsolatrendszer a programban résztvevő intézmények között. A különböző felépítésű és működésű intézmények megismerik egymást és a kerületekben élő munkanélküliek érdekében közösen tudnak fellépni, megoldásokat keresni és kivitelezni.

A hatvan tartós munkanélküli a program végére növelni tudja a munkakészségét, részt tud venni a kerületi közfoglalkoztatók programjaiban, és megerősödve, szakmai végzettség megszerzésével esélyessé tud válni az elsődleges munkaerőpiacon.

Hanyecz Andrea

programvezető

VIII. A Stockholm Matchning modell értékű program

A Stockholm Matchning program óta fut Svédországban Stockholm 18 kerületében, azzal a céllal, hogy a munkanélküliek foglalkoztathatóságát növelje.

A résztvevőket a szociális szolgáltatók és a Munkaügyi Iroda együttműködésével gyűjtötték. A kiválasztási módszereket a fenti szolgáltatók a városban jelenlévő munkáltatók közreműködésével alakították ki.

A program fontos célja a munkanélküliség kultúrájából, a segélyezéshez alkalmazkodott életmódból való kitörés lehetőségének nyújtása.

1 Célkitűzések

Egyéni szinten

A szociális munkások, segítők és a munkáltatóknál dolgozó humánerőforrás szakemberek számára tapasztalatcsere, közös munkamódszerek kidolgozása a legfőbb cél. Mind a szociális és foglalkoztatási téren dolgozó segítők, mind a humánerőforrás szakemberek a saját problémájuk árnyékában mozognak. A Stockholm Matching (párosítás) modell segítségével lehetőségük nyílt egy kooperáción alapuló munkamóddal dolgozni, így a kliensek és a segítők több konkrét eredményt érhettek el.

Ugyancsak fontos cél volt, minél több piaci vállalkozás bevonása a folyamatba.

Strukturális szinten

A project célja ezen a szinten az volt hogy befolyásolja a klasszikus szociális munka eszközeivel dolgozó segítőket és a gazdasági fejlesztési erőfeszítéseket, és megteremtsen egy együttműködési mechanizmust és módszertant a szociális és munkaerőpiaci kérdések összekapcsolására.

Hosszú távon cél, működő együttműködés kialakítása a szociális és gazdaság fejlesztési, foglalkoztatási kérdésekkel foglalkozó szakemberei között.

Ugyancsak cél, hogy a szakemberekben tudatosuljon, hogy minden vállalkozás egyben munkaerő toborzó hely is. Így előnyöket kell biztosítani azoknak akik, együttműködnek foglalkoztatási kérdésekben a szociális szervezetekkel.

Célcsoportok

§ Szociális/Jóléti ellátásokból élő munkanélküliek

§ Munkaerőt toborzó szakemberek

2 A Stockholm Matchning módszerének jellemzői

Hosszú távú, szoros kapcsolat kialakítása a toborzó, munkaközvetítő cégekkel, szakemberekkel.

A támogatott képzési programok hozzáigazítása a munkáltatói igényekhez.

A kiválasztási eljárások felülvizsgálata a munkáltatók közreműködésével.

A képzésekbe és más szolgáltatásokba csak akkor kerülnek bevonásra kliensek ha van „garantálható munkahely” (a programban részt vevő vállalatok és munkaközvetítő cégek garantálják, hogy a résztvevőknek állás interjús lehetőséget biztosítanak)

Finanszírozás

2001. november – 2003. október közt a kerületi önkormányzatok és az Európai Szociális Alap (3. fejezet) támogatásából folyt a program. 2003. decemberétől a stockholmi fővárosi önkormányzat által felállított alap finanszírozza a programot.

„Cselekedve tanulunk”

A programban részt vevő toborzók speciális képzést kaptak arra vonatkozóan, hogy hogyan folytassák a „Stockholm Matchning” eljárását. A következők a folyamat fő elvárásai:

§ A munkáltatókkal közösen tárják fel azokat az állásokat, ahol kereslet mutatkozik.

§ Egyeztessék a munkáltatóval a szükséges képzettséget, képességeket.

§ Egy egyedi programot készítsenek a munkáltató elvárásai alapján

§ Vegyék fel a kapcsolatot a képző szervezetekkel.

§ Készítsenek toborzási tervet, melybe bevonják a szociális és foglalkoztatási szervezeteket, a helyi civil szervezeteket.

§ Dolgozzanak ki együttműködési tervet a munkáltatókkal.

§ Tervezzék meg a szükséges előkészítő tréningeket, szolgáltatásokat.

§ Folyamatos visszajelzést biztosítsanak a munkáltatóknak.

§ Folyamatos találkozókat biztosítsanak a programban részt vevő szervezetek, szakemberek számára.

§ A klienseknek adjanak adekvát és hasznos információkat a munkahelyről, a munkáltatóról.

§ Dolgozzanak ki egy követhető adminisztrációs rendet.

3 Innovatív elemek

A Stockholm Matchning program a tapasztalatok és tudások átadásának egész arénáját vonultatta fel, mely során a résztvevő partnerek, szervezetek a segélyezettek segítésének új eszközeit kapták kezükbe.

A párosítási módszer

Kialakításra került egy együttműködési rendszer a szociális szakemberek, a munkaügyi szakemberek és a munkáltatók közt, melynek legfontosabb elemei a széleskörű szükségletfelmérés a személyek és a munkaerőpiac szempontjából, és „garantálható munkahely módszere”

Tréningek

Minden toborzónak 1 napos tréninget ajánlottak fel a speciális interjú technikák elsajátítására.

Rövid, cél orientált képzések

A munkáltatók igényei alapján kialakított tematikájú szakmai képzések, azok számára akik nem rendelkeztek szakképesítéssel.

Felkészítő tréningek

Azok számára, akik még nem álltak készen a munkavállalásra, vagy a szakképzésben való részvételre, felkészítő tréningeket szervezetek. A bevándorlók számára svéd nyelvtanfolyamokat, illetve munkaerőpiaci tréningeket azok számára kiknek személyiségfejlesztése ezt igényelte.

Munka felfedező napok

A leendő munkáltatók segítségével a kliensek megismerhették a munkahelyeket, elvárásokat, munkaköröket.

(A fenti információk a program tájékoztató dokumentációjából származnak, melyet a Stockholmi Önkormányzat Europa Forum nevű szervezetével kialakított tapasztalatcsere program kapcsán kaptunk meg. A tapasztalatcsere programot a Fővárosi Önkormányzat Európai Integrációs és Külügyi Bizottsága, valamint Szociális és Lakásügyi Bizottsága támogatta)